tag:blogger.com,1999:blog-20580201195523809282024-03-13T23:19:13.922+06:30UNICEF MyanmarUNICEF works to promote and protect the rights of all children in Myanmar. Read our blog posts, watch videos and view photo stories of children.Andy Brownhttp://www.blogger.com/profile/12319516391207441053noreply@blogger.comBlogger223125tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-6676636356784782692020-02-10T14:37:00.000+06:302020-02-10T14:37:08.396+06:30အတူတူသင်ကြားခြင်းက ကလေးငယ်တွေကို ရင်းနှီးစည်းလုံးစေ<i><span style="font-size: x-small;">ကျောင်းသားဘဝတစ်လျှောက် အတူတူသင်ကြား ကစားခြင်း</span></i><br />
<i><span style="font-size: x-small;">ရေးသားသူ - အိသူဇာ</span></i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
မမြတ်နိုးခန့်နဲ့ မလှလှအောင်တို့နှစ်ယောက် ပြေးလမ်းပေါ်မှာ မြန်နိုင်သမျှ မြန်မြန်ပြေးနေကြပါတယ်။ သူတို့ဟာ ရခိုင်ပြည်နယ်မြောက်ပိုင်း၊ မောင်တောမြို့နယ်က အစိုးရစာသင်ကျောင်းရဲ့ မီတာ ၄၀၀ လက်ဆင့်ကမ်းပြေးပွဲမှာ ပါဝင်ယှဉ်ပြိုင်နေကြတာဖြစ်ပြီး ကျောင်းသားတွေနဲ့ ဆရာဆရာမတွေက သူတို့ကို စိတ်လှုပ်ရှားတက်ကြွစွာ အားပေးနေကြပါတယ်။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ပန်းတိုင်နားရောက်တဲ့အချိန်မှာပဲ အသင်းခေါင်းဆောင်ဖြစ်တဲ့ မမြတ်နိုးခန့်က လဲကျသွားခဲ့ပါတယ်။ သူက သိပ်ကိုစိတ်ပျက်သွားပြီး “နောက်တစ်ခါကျရင် သမီးအကောင်းဆုံးဖြစ်အောင်ကြိုးစားမယ်”လို့ ဝမ်းပမ်းတနည်းနဲ့ ပြောရှာပါတယ်။ ဒါပေမဲ့ မြတ်နိုးခန့်လေးကို သူ့အသင်းသားတွေက နားလည်ပေးတဲ့အတွက် စိတ်ပူစရာမလိုပါဘူး။ သူ့ကို သူ့ရဲ့ချစ်ရတဲ့သူငယ်ချင်း မလှလှအောင်က အားပေးနှစ်သိမ့်ပေးခဲ့ပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fcEbDzmRssc/XkEOqXNB4II/AAAAAAAABZ4/J2SOvVZw4pkcSG6_eKU-RyHNbOw6mR6QgCLcBGAsYHQ/s1600/class%2Broom%2Bof%2B2%2Bgirls%2B%2528003%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1600" height="201" src="https://1.bp.blogspot.com/-fcEbDzmRssc/XkEOqXNB4II/AAAAAAAABZ4/J2SOvVZw4pkcSG6_eKU-RyHNbOw6mR6QgCLcBGAsYHQ/s400/class%2Broom%2Bof%2B2%2Bgirls%2B%2528003%2529.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2020</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
မမြတ်နိုးခန့်နဲ့ မလှလှအောင်က တိုင်းရင်းသားမျိုးနွယ်၊ ဘာသာအသိုက်အဝန်းမတူကြပေမဲ့လည်း သိပ်ကိုရင်းနှီးတဲ့ သူငယ်ချင်း နှစ်ယောက်ဖြစ်ပါတယ်။ သူတို့နှစ်ယောက်စလုံးက အားကစားကို ဝါသနာပါသူလေးတွေပါ။ သမီးငယ် နှစ်ဦးစလုံးက အသက် ၁၃ နှစ်ဖြစ်ပြီး အစိုးရကျောင်းမှာ ၈ တန်းတက်ရောက်နေကြသူတွေဖြစ်ပါတယ်။ သူတို့ရဲ့ ကျောင်းမှာ ဗုဒ္ဓဘာသာဝင်၊ ဟိန္ဒူဘာသာဝင်နဲ့ မွတ်စလင်ဘာသာဝင် အပါအဝင် တိုင်းရင်းသားမျိုးနွယ်၊ ဘာသာမတူကွဲပြားတဲ့ ကျောင်းသူကျောင်းသားပေါင်း ၃၀၀ ကျော်ရှိပြီး အားလုံးအတူတကွ သင်ကြားလျက်ရှိပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: justify;">
ရခိုင်ပြည်နယ်မှာ မမြတ်နိုးခန့်နဲ့ မလှလှအောင်တို့လို ကလေးငယ်တွေဟာ မြန်မာနိုင်ငံရဲ့ အဆင်းရဲဆုံး ပြည်နယ်တွေထဲက တစ်ခုမှာနေထိုင်ကြရရုံမကဘဲ ၂၀၁၇ ခုနှစ်၊ သြဂုတ်လမှာ မွတ်စလင်ဘာသာဝင်အများစုပါဝင်တဲ့ လူပေါင်း ၇၀၀ ၀၀၀ နီးပါး နယ်စပ်ဖြတ်ကျော်ပြီး ဘင်္ဂလားဒေ့ရှ်နိုင်ငံထဲကို အုပ်စုလိုက်ထွက်ခွာသွားခဲ့ရတဲ့ ပြည်တွင်းပဋိပက္ခတွေရဲ့ သက်ရောက်မှုဒဏ်တွေကိုလည်း ခံစားနေကြရပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
အဆိုပါအကြောင်းရင်းကြောင့် ဒီကျောင်းလေးကို ရခိုင်ပြည်နယ်က မတူကွဲပြားတဲ့ ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်းများရှိရာ မြို့နယ် ၁၁ မြို့နယ်က ကျောင်းပေါင်း ၁၆၃ ကျောင်းအနက် တစ်ကျောင်းအဖြစ် ရွေးချယ်ပြီး NGO နှစ်ခုနဲ့ ပူးပေါင်းလျက် ဗြိတိန်အစိုးရထံမှ UK aid နဲ့ယူနီဆက်တို့က ရန်ပုံငွေ ပံ့ပိုးပေးကာ ပညာရေးဝန်ကြီးဌာနရဲ့ ဦးဆောင်မှုဖြင့် အကောင်အထည်ဖော်လျက်ရှိတဲ့ Learning Together (အတူတကွသင်ကြမယ်) ပရောဂျက်ကို ဖော်ဆောင်လျက်ရှိပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
မမြတ်နိုးခန့်နဲ့ မလှလှအောင်တို့လိုပဲ အဆိုပါကျောင်းအပ်နှံရေးနယ်မြေအတွင်းမှာ နေထိုင်ကြတဲ့ အခြားတိုင်းရင်းသား မျိုးနွယ်၊ ဘာသာမတူညီကြတဲ့ အသိုက်အဝန်းအသီးအသီးက ခန့်မှန်းကျောင်းသားဦးရေ ၄၅ ၀၀၀ ခန့်ဟာလည်း လှုပ်ရှားမှုအသီးအသီးကနေ အကျိုးကျေးဇူးတွေ ရရှိကြမှာဖြစ်ပါတယ်။ ဥပမာ စာဖတ်တဲ့အလေ့အထ ပျိုးထောင်ဖို့ အတွက် စာအုပ်တွေ၊ စာကြည့်တိုက်အဆောက်အဦးတွေနဲ့၊ စာဖတ်ခြင်းနဲ့ဆိုင်တဲ့ လှုပ်ရှားမှုတွေပံ့ပိုးပေးထားတဲ့ reading together (အတူတကွဖတ်ကြမယ်) အစီအစဉ်၊ ယောက်ျားလေး၊ မိန်းကလေး၊ မသန်စွမ်းကလေးငယ်တွေနဲ့ ရပ်ရွာအတွင်းက ကလေးငယ်အားလုံးပါဝင်ပြီး အသင်းအဖွဲ့စိတ်ဓာတ်ကို မြှင့်တင်ဖို့အတွက် အားကစား အထောက်အကူပြုပစ္စည်းများ ပံ့ပိုးပေးထားတဲ့ playing sports together (အတူတကွအားကစားလုပ်ကြမယ်) အစီအစဉ်၊ ကျောင်းပေါင်း ၁၆၃ ကျောင်းစလုံးမှာ ရှင်းရေးသုံးပစ္စည်းတွေ ထောက်ပံ့ပေးသလို အလိုအပ်ဆုံးကျောင်းတွေမှာ ရေနဲ့သန့်ရှင်းရေးစနစ်တွေကိုပါ အဆင့်မြှင့်တင်ပေးခဲ့တဲ့ promoting hygiene together (အတူတကွ တစ်ကိုယ်ရေသန့်ရှင်းရေးလုပ်ကြမယ်) အစီအစဉ်၊ လှုပ်ရှားဆောင်ရွက်မှုအားလုံးမှာ ကလေးငယ်တွေ အားလုံးပါဝင်နိုင်ဖို့အတွက် ဆရာဆရာမတွေကို ပံ့ပိုးပေးခြင်းများ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-9i8hSrHgqKM/XkEO0-IL94I/AAAAAAAABZ8/zhcdo5EMjhUeozZjuZ1jLNwXIStbWuTNACLcBGAsYHQ/s1600/The%2B2%2Bgirls.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="1140" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-9i8hSrHgqKM/XkEO0-IL94I/AAAAAAAABZ8/zhcdo5EMjhUeozZjuZ1jLNwXIStbWuTNACLcBGAsYHQ/s400/The%2B2%2Bgirls.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">©UNICEF Myanmar/2020<br /></td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ပညာရေးကဏ္ဍအညွှန်းကိန်းက ရခိုင်ပြည်နယ်ဟာ အခြားပြည်နယ်တွေထက် နောက်ကျကျန်နေခဲ့တာကို ပြသနေပါတယ်။ ယူနီဆက်ရဲ့ပံ့ပိုးမှုနဲ့ ပညာရေးဝန်ကြီးဌာန (MoE) က ဦးဆောင်ပြုလုပ်ခဲ့တဲ့ မြန်မာနိုင်ငံရှိ ကျောင်းပြင်ပရောက် ကလေးငယ်များ၏ အခြေအနေကို လေ့လာဆန်းစစ်ခြင်း အစီရင်ခံစာ (OOSCI) ၂၀၁၈ အရ ရခိုင်ပြည်နယ်မှာ အသက် ၅ နှစ်ကနေ ၉ နှစ်ကြား မူလတန်းကျောင်းနေအရွယ် ကလေးငယ် ၃၄ ရာခိုင်နှုန်းနီးပါးနဲ့ အသက် ၁၀ နှစ်ကနေ ၁၃ နှစ်ကြား အလယ်တန်းကျောင်းနေအရွယ် ကလေးငယ် ၃၆ ရာခိုင်နှုန်းနီးပါးက ကျောင်းတက်ရောက်ခြင်းမရှိကြကြောင်း၊ ဒီနှုန်းက မြန်မာနိုင်ငံရဲ့ အမြင့်ဆုံးနှုန်းဖြစ်နေကြောင်းကို ပြသနေပါတယ်။ ဒီပရောဂျက်အရ ကျောင်းပြင်ပရောက်ကလေးငယ်အများဆုံးရှိရာ ကျောင်းအပ်နှံရေးနယ်မြေတွေက ကျောင်းပေါင်း ၂၀ မှာ ပြန်လည်သင်ယူနိုင်မယ့် ပညာရေးရရှိစေဖို့ ကလေးငယ်တွေကို ပံ့ပိုးပေးမှာဖြစ်ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ရခိုင်ပြည်နယ်ရဲ့ မတူကွဲပြားတဲ့ ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်းအသီးသီးက ကျောင်းသားတွေနဲ့ပူးပေါင်းဆောင်ရွက်ရင်း စာသင်ကြားရေးအတွေ့အကြုံ ၁၅ နှစ်ကျော်ခန့်ရှိနေပြီဖြစ်တဲ့ ကျောင်းအုပ်ဆရာကြီး ဦးဝင်းလှိုင်က ဒီပရောဂျက်ကို ကြိုဆိုခဲ့ပါတယ်။ ဆရာတစ်ယောက်အနေနဲ့ သူက ဒီချည်းကပ်ပုံနည်းလမ်းနဲ့ Learning Together (အတူတကွသင်ကြမယ်) ပရောဂျက်ရဲ့ ရည်ရွယ်ချက်ကို သဘောကျတယ်လို့ ဆိုပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ဆရာကြီးဦးဝင်းလှိုင်က ပရောဂျက်စတင်ချိန်ကစပြီး ပါဝင်ဆောင်ရွက်ခဲ့သလို မကြာခင်က ပြုလုပ်ခဲ့တဲ့ Learning Together ပရောဂျက်မိတ်ဆက်ရာမှာလည်း ပါဝင်ခဲ့ပါတယ်။ မိမိကျောင်းရဲ့ အသိုက်အဝန်းအသီးသီးက မိဘတွေ၊ ဆရာဆရာမတွေ၊ ကျောင်းသူကျောင်းသားတွေ၊ ရပ်ရွာခေါင်းဆောင်တွေ၊ မြို့နယ်ပညာရေးအရာရှိတွေနဲ့ ယူနီဆက်ဝန်ထမ်းတွေနဲ့အတူ ပရောဂျက်မိတ်ဆက်ပွဲအခမ်းအနားကို ဦးဆောင်ပြုလုပ်ပေးခဲ့ပါတယ်။ “ကျွန်တော်က မိဘတွေကို ကိုယ့်သားသမီးတွေနဲ့ သူတို့လေးတွေရဲ့ ဆရာဆရာမတွေကို အလုပ်ကောင်းကောင်းမွန်မွန် လုပ်နိုင်အောင် ပံ့ပိုးပေးကြဖို့ တိုက်တွန်းခဲ့တယ်” လို့ ဦးဝင်းလှိုင်က ဆိုပါတယ်။ “အတူတကွစည်းစည်းလုံးလုံး လုပ်ဆောင်စေတဲ့ နည်းလမ်းက မတူညီတဲ့အသိုက်အဝန်းတွေကြားက အတားအဆီးတွေကို ကျော်လွှားနိုင်ပြီး အပျက်သဘောဆောင်တဲ့ ခံစားချက်တွေကိုလည်း လျှော့ချနိုင်မယ်လို့ ထင်ပါတယ်။”</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ဆရာကြီးဦးဝင်းလှိုင်က Learning Together နည်းလမ်းတချို့အရ ကျောင်းအခြေခံအဆောက်အဦးအပါအဝင် ကျောင်းပတ်ဝန်းကျင်ကို အဆင့်မြှင့်တင်ခြင်းက အတူတကွစည်းလုံးမှုကြောင့်ရလာတဲ့ ခံစားမှုကောင်းကို ပျိုးထောင်ပေးနိုင်ပါတယ်။ Learning Together မိတ်ဆက်ပွဲပြီးချိန်မှာ ဆရာကြီးက ဒီအစီအစဉ်ထဲက လှုပ်ရှားမှုတချို့ဖြစ်တဲ့ reading together (အတူတကွဖတ်ကြမယ်) နဲ့ playing together (အတူတကွ ကစားကြမယ်) စတဲ့လှုပ်ရှားမှုတွေကို စမ်းသပ်ကြည့်ခဲ့ပါတယ်။ “ ဒီလိုလှုပ်ရှားမှုတွေလုပ်တဲ့အတွက် ကျောင်းသားတွေဟာ တစ်ယောက်နဲ့တစ်ယောက် ပိုပြီးရင်းနှီးလာတယ်လို့ ကျွန်တော်ခံစားရတယ်။ ”</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ဒါပေမဲ့လည်း တချို့ကျောင်းသူလေးတွေက အုပ်စုလိုက်လှုပ်ရှားမှုတွေမှာ ပါဝင်ဖို့အခက်အခဲရှိတယ်လို့ ဆိုပါတယ်။ အထူးသဖြင့် အားကစားလှုပ်ရှားမှုတွေမှာဖြစ်ပါတယ်။ သူတို့က အဲဒီလိုလှုပ်ရှားလို့မရဘူးလို့ဆိုတဲ့အကြောင်း ပြောပြပါတယ်။ ဒါပေမဲ့လည်း ဆရာကြီးက Learning Together (အတူတကွ သင်ကြမယ်) ပရောဂျက်က ဒီအခက်အခဲတွေကို ကျော်လွှားနိုင်ဖို့နဲ့ ကလေးငယ်တွေအားလုံးအတွက် လက်ခံနိုင်ပြီး အားလုံးပါဝင်နိုင်မယ့် နည်းလမ်းတွေကို ရှာတွေ့ဖို့ မျှော်လင့်ထားပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
မမြတ်နိုးခန့်နဲ့ မလှလှအောင်တို့က ဖြစ်နိုင်တယ်ဆိုတာကို ပြခဲ့ပါတယ်။ သိပ်ရင်းနှီးကြတဲ့ ဒီသူငယ်ချင်းနှစ်ယောက်က သူတို့လုပ်ချင်တဲ့အကြောင်းတွေကို ပြောဖြစ်ကြတယ်။ နှစ်ဦးစလုံးက သူတို့ပညာရေးကို ပြီးဆုံးတဲ့အထိ သင်ချင်တဲ့အကြောင်းနဲ့ သူတို့ထက် ကံဆိုးတဲ့ကလေးငယ်တွေကို ကူညီပေးချင်တဲ့အကြောင်းပြောပြကြပါတယ်။ မမြတ်နိုးခန့်က “အိမ်မရှိတဲ့သူတွေအတွက် အိမ်ကောင်းကောင်းတစ်လုံး” ဆောက်ပေးချင်တဲ့အတွက် ဆောက်လုပ်ရေးအင်ဂျင်နီယာတစ်ယောက်ဖြစ်ဖို့က သူ့ရဲ့အိပ်မက်လို့ဆိုပါတယ်။ မလှလှအောင်ကတော့ “စာသင်ဖို့အခွင့်အရေးမရှိတဲ့ ကလေးတွေကို စာသင်ပေးချင်တဲ့အတွက်” ဆရာမတစ်ဦးဖြစ်ဖို့ မျှော်လင့်ထားပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ဒီပရောဂျက်အတွက် အရေးကြီးတဲ့အချက်အနေနဲ့ သူတို့နှစ်ဦးစလုံးက မတူညီတဲ့အသိုက်အဝန်းတွေကလာတဲ့ ကလေးငယ်တွေဟာ ကျောင်းသားဘဝတစ်လျှောက်မှာ အတူတူသင်ကြားရင်း ကစားရင်းနဲ့ အချင်းချင်း တိုးတက်အောင် ဘယ်လိုပံ့ပိုးပေးနိုင်ကြမလဲဆိုတာကို ပြသလိုက်တာပဲဖြစ်ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-80401570982326876412020-01-30T16:44:00.000+06:302020-01-30T16:46:06.198+06:30၁၀ နှစ်တာ …<i style="font-size: small;"></i><br />
<span style="font-size: x-small;"><i>လက်ပွတ္တာမြို့နယ်တွင် ဝက်သက်-ဂျိုက်သိုးရောဂါကာကွယ်ဆေးထိုးနှံပေး</i></span><br />
<div>
<i style="font-size: small;">Dr. Monn</i></div>
<div>
<i style="font-size: small;"><br /></i></div>
<div>
<div>
၂၀၁၉ ခုနှစ်၊ မြန်မာနိုင်ငံ – ၂၀၁၉ ခုနှစ် နိုဝင်ဘာလမှာ နိုင်ငံတစ်ဝန်း ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါကာကွယ်ဆေး အစုလိုက်ထိုးနှံခြင်းလုပ်ငန်းကို စောင့်ကြည့်စစ်ဆေးဖို့အတွက် မဖြူစင်ဝေတစ်ယောက် လက်ပွတ္တာမြို့နယ်လေးကို ပြန်လည်ရောက်ရှိလာတဲ့အခါမှာ ပြန်ပြောင်းအမှတ်ရစရာတစ်ခုရှိခဲ့ပါတယ်။ လက်ရှိမှာ ယူနီဆက်မြန်မာရဲ့ ဖွံ့ဖြိုးရေးဆိုင်ရာ ဆက်သွယ်ရေးအရာရှိတစ်ဦးအနေနဲ့ ရန်ကုန်မြို့မှာ အခြေစိုက်တာဝန်ထမ်းဆောင်နေသူ ဖြူဟာ ၂၀၀၉-၂၀၁၀ ခုနှစ်က လက်ပွတ္တာမြို့နယ်မှာ တာဝန်ထမ်းဆောင်ခဲ့သူတစ်ဦးပါ။</div>
<div>
<br /></div>
<div>
မြန်မာနိုင်ငံရဲ့ ဆိုးရွားကြောက်မက်ဖွယ် နာဂစ်ဆိုင်ကလုန်းမုန်တိုင်းတိုက်ခတ်ချိန် ၂၀၀၈ ခုနှစ် မေလမှာ ဖြူက မြန်မာနိုင်ငံ ကြက်ခြေနီအသင်းနဲ့ အပြည်ပြည်ဆိုင်ရာ ကြက်ခြေနီနှင့် လခြမ်းနီအသင်းများဆိုင်ရာ ဖက်ဒရေးရှင်းမှာ သတင်းပေးပို့ခြင်းဆိုင်ရာအရာရှိတစ်ဦးအနေနဲ့ ဖျာပုံမြစ်ဝကျွန်းပေါ်ဒေသ အရေးပေါ်ကယ်ဆယ်ရေးလုပ်ငန်းတွေအတွက် စတင်ကူညီပေးခဲ့ပါတယ်။ သူမက မုန်တိုင်းသင့်ရွာတွေကိုသွားမယ့် လှေမီဖို့အတွက် မနက်အစောကြီးထပြီး လှေဆိပ်ဆင်း၊ ညမိုးချုပ်မှ ပြန်လာခဲ့ရတာတွေကို မှတ်မိနေပါသေးတယ်။</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ERZVc5a49Jc/XjKqKS5NjgI/AAAAAAAABZk/lu6bDM30EdgTxmjDJGZKuocfOSvLB5JUQCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_1147.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-ERZVc5a49Jc/XjKqKS5NjgI/AAAAAAAABZk/lu6bDM30EdgTxmjDJGZKuocfOSvLB5JUQCLcBGAsYHQ/s400/KH7_1147.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
ခုနစ်လခန့်ကြာပြီးနောက်မှာ သူမက ကုလသမဂ္ဂလူသားချင်းစာနာထောက်ထားမှုဆိုင်ရာညှိနှိုင်းရေးရုံး(UNOCHA) မှာ သတင်းပေးပို့ရေးအဖွဲ့ဝင်တစ်ဦးအဖြစ် မြစ်ဝကျွန်းပေါ်ဒေသမှာလုပ်ကိုင်လျက်ရှိတဲ့ အဖွဲ့အစည်းပေါင်း ၂၀ကျော်နဲ့ ညှိနှိုင်းဆောင်ရွက်နိုင်ဖို့ ကူညီပေးခဲ့ပါတယ်။ UNOCHA က သူ့ရဲ့ရုံးတွေကို ပိတ်လိုက်တဲ့အခါမှာ သူမဟာ အာဆီယံဘက်မှ Tripartite Coordination Office မှာ ပံ့ပိုးရေးအရာရှိတစ်ဦးအနေနဲ့ တာဝန်ယူခဲ့ပြီး ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်းလိုအပ်ချက်တွေကို ဆန်းစစ်အကဲဖြတ်ပြီး အဖွဲ့အစည်းပေါင်း ၃၅ ခုကျော်နဲ့ ညှိနှိုင်းဆောင်ရွက်ခဲ့ပါတယ်။ မတူညီတဲ့ပရောဂျက်အမျိုးအစားများစွာရှိခဲ့ကာ ဖြူက အချက်အလက်တွေကို အချိန်နဲ့တပြေးညီပြင်ဆင်ပြီး ပြန်လည်ထူထောင်ရေးလုပ်ငန်းများ ပူးပေါင်းလုပ်ဆောင်နေကြတဲ့ ရှိနှင့်ပြီးအဖွဲ့အစည်းတွေနဲ့ အဖွဲ့အစည်းအသစ်တွေဆီကိုပါ အဆိုပါအချက်အလက်တွေကို ဖြန့်ဝေပေးဖို့အတွက် တာဝန်ယူ ဆောင်ရွက်ခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both;">
အသက်ကယ်ဆယ်ဖို့အတွက် အရေးပေါ် ကနဦးအကူအညီတွေပေးပြီးနောက်ပိုင်း ပြန်လည်ထူထောင်ရေးအဆင့်မှာတော့ ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်းက ဒေသခံပြည်သူများအနေနဲ့ အကူအညီများကိုသာ မှီခိုခြင်းမရှိဘဲ မိမိတို့ဘာသာ ပြန်လည်ရပ်တည်လာ နိုင်စေရေးအတွက် အသိုက်အဝန်းများကို ကူညီပေးရန်ရည်ရွယ်တဲ့ အလုပ်အကိုင်နှင့် အသက်မွေးဝမ်းကျောင်းလုပ်ငန်းများအတွက် စားနပ်ရိက္ခာပံ့ပိုးမှုဆိုတဲ့ အစီအစဉ်တွေအပေါ် အလေးပေးဆောင်ရွက်ခဲ့ပါတယ်။ ဒီရာထူးနဲ့ ၁၈လတာ တာဝန်ထမ်းဆောင်ခဲ့ချိန်အတွင်း ဖြူက ဒီဒေသရဲ့သီးခြားစိန်ခေါ်မှုတွေကို မြင်တွေ့ခဲ့ပြီး ဒီဒေသအားလုံးဟာ နိုင်ငံရဲ့ တခြားဒေသတွေနဲ့ ကွာခြားနေတာကို သိရှိခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
၂၀၁၃ ခုနှစ် ဒီဇင်ဘာလမှာ ဖြူက ယူနီဆက်မြန်မာကိုရောက်ရှိလာခဲ့ပြီး Communication for Development (C4D)လို့ခေါ်တဲ့ ဌာနမှာ ဖွံ့ဖြိုးရေးဆိုင်ရာဆက်သွယ်ရေးအရာရှိအဖြစ် တာဝန်ယူခဲ့ပါတယ်။ နောက်ပညာရေးဌာနကို ပြောင်းရွှေ့ပြီး အဲဒီနောက်မှာတော့ ကျန်းမာရေးနဲ့ အာဟာရဌာနကို ရောက်ရှိကာ တာဝန်ထမ်းဆောင်လျှက်ရှိပါတယ်။ သူမရဲ့ လက်ရှိ တာဝန်တွေထဲမှာတော့ ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါကာကွယ်ဆေး အစုလိုက်ထိုးနှံရေးအတွက် အသုံးပြုနေတဲ့ အချက်အလက်တွေလို သတင်းအချက်အလက်တွေ ထုတ်ပေးတာ၊ ပညာရေးနဲ့ဆက်သွယ်ရေးဆိုင်ရာ အထောက်အကူပြု အချက်အလက်တွေထုတ်ပေးတာတို့ ပါဝင်ပါတယ်။ ဒီလိုလုပ်ပေးခြင်းကတစ်ဆင့် သူမဟာ ပြည်သူတွေကို ကျန်းမာရေးနဲ့ အာဟာရပြဿနာတွေမှာ ပိုပြီးဗဟုသုတရလာအောင်၊ သဘောထားအသစ်တွေ၊ ကျန်းမာရေးနဲ့ပိုပြီးညီညွတ်တဲ့ အလေ့အထတွေ ပျိုးထောင်ပေးဖို့အတွက် ပံ့ပိုးပေးရင်းကူညီလျက်ရှိပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-pYc-I3vfqWM/XjKqaIa9qwI/AAAAAAAABZo/UhdVGW_f8jcrUqnyZTsBZr0lwZDU-HeMQCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_1174.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-pYc-I3vfqWM/XjKqaIa9qwI/AAAAAAAABZo/UhdVGW_f8jcrUqnyZTsBZr0lwZDU-HeMQCLcBGAsYHQ/s400/KH7_1174.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
သူမရဲ့ဌာနအတွင်း အလားတူလုပ်ငန်းတွေလုပ်ဆောင်နေတဲ့ ဝန်ထမ်းနှစ်ဦးသာရှိပြီး သူမရဲ့တာဝန်က အစိုးရကဏ္ဍ၊ ယူနီဆက်မြန်မာနဲ့ အခြားရုံးတွင်းဌာနတွေအပြင် ဝန်ဆောင်မှုပေးသူတွေနဲ့ပါ ညှိနှိုင်းဆောင်ရွက်ရတဲ့ တာဝန်တွေများစွာ ယူထားရပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ယခုလုပ်ဆောင်တဲ့ တိုးချဲ့ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးအစီအစဉ်ကို ကြိုတင်စီစဉ်ထားခဲ့ပေမဲ့လည်း ပိုလီယိုရောဂါအရေးပေါ်ဖြစ်ပွားမှုကို တုံ့ပြန်ဆောင်ရွက်ဖို့ ဦးစားပေးဖြေရှင်းခဲ့ရတဲ့အတွက် ပိုလီယိုကာကွယ်ဆေး အစုလိုက်တိုက်ကျွေးဖို့ရာ သတင်းပေးဖို့၊ ပညာပေးဖို့နဲ့ ဆက်သွယ်ဖို့ (IEC)အချက်အလက်တွေထုတ်ပေးနိုင်ဖို့ ဖြူ့အနေနဲ့ အလျင်အမြန်ပဲ အားစိုက်ဆောင်ရွက်ခဲ့ရပြန်ပါတယ်။ ဖြစ်ပွားရာဒေသတွေကရောက်ရှိနိုင်ဖို့ခက်ခဲပြီး တိုးချဲ့ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံမှုကို ပိုလီယိုရောဂါကာကွယ်ဆေးတိုက်ကျွေးမှုနဲ့အတူ တစ်ပါတည်းဆောင်ရွက်ဖို့ဆုံးဖြတ်ခဲ့တဲ့အတွက် ထပ်ဆောင်း IEC အချက်အလက်တွေကို ချက်ချင်းဆိုသလို ပြင်ဆင်ခဲ့ရပါတယ်။ ဒီနေ့အချိန်မှာတော့ IEC အချက်အလက်တွေကို အရင်ကထက်ပိုပြီး မြန်မာတိုင်းရင်းသားဘာသာစကားတွေကို ဘာသာပြန်ဆိုနေပြီဖြစ်တဲ့အတွက် ရုံးခွဲတွေနဲ့ပိုပြီး ညှိနှိုင်းဆောင်ရွက်ဖို့ လိုအပ်လာသလို ဘာသာပြန်တွေနဲ့လည်း ပူးပေါင်းလုပ်ကိုင်ရပါတယ်။ ဖြူက လုပ်ငန်းအားလုံး အရည်အသွေးကောင်းကောင်းနဲ့ အချိန်မီ ပြီးစီးနိုင်ဖို့အတွက် ဒီအဆင့်အားလုံးကို စစ်ဆေးဖို့လိုအပ်ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ဖြူ့အတွက် အလုပ်ကအချိန်နဲ့အမျှ ပင်ပန်းခက်ခဲသည့်တိုင်အောင် သူမရဲ့အလုပ်ကို နှစ်သက်ပြီး သက်ဆိုင်ရာ လိုအပ်ချက်တွေအလိုက် ဖန်တီးထားတဲ့ပညာပေးဆက်သွယ်မှုတွေနဲ့ လူအများကို ကမ်းလင့်ထောက်ကူပေးနိုင်ခြင်းရဲ့ အရေးပါမှုကို သူမက ယုံကြည်ပါတယ်။ သူမက အစိုးရကဏ္ဍတွေကို ပံ့ပိုးပေးလျက်ရှိတဲ့ ယူနီဆက်ရဲ့ အစိတ်အပိုင်းတစ်ရပ်ဖြစ်ခွင့်ရရုံမက - ဒီလိုဖြစ်ခွင့်ရတဲ့အတွက် သူမရဲ့ကြိုးပမ်းမှုတွေက တစ်နိုင်ငံလုံးဆီ ရောက်ရှိနိုင်တဲ့အတွက်ကြောင့်လည်း ကျေနပ် ဝမ်းမြောက်ရပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
စောင့်ကြည့်လေ့လာရေးခရီးစဉ်အတွင်းမှာ သူမက လက်ပွတ္တာမြို့နယ်ရှိ ကျေးရွာအသီးသီးက မိဘတွေကို မေးခွန်းတွေ မေးမြန်းပေးရင်း ကာကွယ်ဆေးထိုးလုပ်ငန်းအတွက် အဆင်ပြေချောမွေ့မြန်ဆန်တဲ့ အကဲဖြတ်စစ်ဆေးမှုတွေနဲ့ ကူညီပေးခဲ့ပါတယ်။ သူမက ဗဟိုအချက်အလက်ကောက်ယူရေးဌာနနဲ့ တိုက်ရိုက်ချိတ်ဆက်ထားတဲ့ မိုဘိုင်းဖုန်းတစ်လုံးထဲကို အချက်အလက်တွေ ထည့်သွင်းခဲ့ပါတယ်။ ဒီလိုစောင့်ကြည့်လေ့လာမှုနည်းလမ်းက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးလုပ်ငန်းအရည်အသွေးကို တိုးတက်စေပြီး အကျိုးဆက်အနေနဲ့ ကလေးငယ်တွေရဲ့ ကျန်းမာရေးကိုပါ တိုးတက်စေဖို့ ကူညီပေးပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
လက်ပွတ္တာမြို့နယ်မှာ အလုပ်စလုပ်ခဲ့တဲ့နေ့ကစတွက်ရင် ဖြူ့အတွက်က ဒီလုပ်ငန်းခွင်ထဲမှာပင် ၁၀ နှစ်ကျော်ရှိခဲ့ပြီဖြစ်ပါတယ်။ လက်ပွတ္တာမြို့က ဒေသခံတွေနဲ့ ထပ်ပြီးတွေ့ဆုံခွင့်၊ စကားပြောခွင့်ရတဲ့အတွက် သူမက ပျော်ရွှင်မဆုံးဖြစ်နေပါတယ်။ အခြေခံအဆောက်အဦးတွေ တိုးတက်လာကြောင်း၊ ဒေသခံတွေကလည်း သူတို့ရဲ့ အတိတ်က စိတ်ထိခိုက်နာကျင်ဖွယ် အဖြစ်အပျက်တွေကနေပြန်ပြီး နာလန်ထူလာပုံရကြောင်းနဲ့ နာဂစ်ဖြစ်ပြီးချိန်ကနဲ့စာရင် ဘဝတွေပိုပြီး တိုးတက်လာတာကြောင်းတွေကို သူမကပြောပြပါတယ်။ နောက်ပြီး ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးလုပ်ငန်းတွေကို သူမကူညီထုတ်ဝေပေးခဲ့တဲ့ IEC အချက်အလက်တွေနဲ့အတူ မြင်တွေ့ရတဲ့အတွက်လည်း သူမက ဝမ်းသာပီတိဖြစ်ခဲ့ပါတယ်။ အဲသည့်မြို့လေးမှာ အလုပ်မလုပ်တော့သော်ငြားလည်း ဒေသခံပြည်သူတွေကို တခြားမတူညီတဲ့ နည်းလမ်းမျိုးနဲ့ ကူညီပေးနိုင်ဆဲ ဖြစ်တာကို သူမအနေနဲ့ သိရှိနားလည်နေပြီး ဂုဏ်ယူလျက်ရှိပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-52416400923934668872020-01-30T15:00:00.001+06:302020-01-30T15:00:05.925+06:30ရပ်ရွာမှ ပူးပေါင်းပါဝင်တဲ့အတွက် ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရာမှာ အောင်မြင်မှုရရှိ<span style="font-size: x-small;"><i><b>ဝက်သက်ရောဂါနှင့် ဂျိုက်သိုးရောဂါ အစုလိုက်ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးစီမံချက်</b></i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i>Dr. Monn</i></span><br />
<br />
“မြို့နယ်အဆင့်ထောက်ခံအားပေးမှုတွေက ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါ အစုလိုက်ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရာမှာ အောင်မြင်မှုရဖို့ အဓိကကျတဲ့အချက်ဖြစ်ပါတယ်”လို့ ဧရာဝတီတိုင်းဒေသကြီး၊ မြောင်းမြမြို့နယ်ရှိ လက်ထောက် ပြည်သူ့ကျန်းမာရေးအရာရှိ ဒေါက်တာစိုးသက်က ရှင်းပြခဲ့ပါတယ်။<br />
<br />
ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါ အစုလိုက်ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံခြင်းလုပ်ငန်းကို ၂၀၁၉ ခုနှစ် နိုဝင်ဘာလ နှောင်းပိုင်းမှာ သုံးရက်ကြာပြုလုပ်ခဲ့ပြီး မြန်မာနိုင်ငံရှိ မြို့နယ်ပေါင်း ၂၃၄ မြို့နယ်မှာ ဆောင်ရွက်ခဲ့ကြပါတယ်။ ယခုအခေါက်ကတော့ ပထမအဆင့်ဖြစ်တဲ့ မြို့နယ်ပေါင်း ၉၆ မြို့နယ်ကို လွှမ်းခြုံခဲ့တဲ့ အောက်တိုဘာလနောက်ပိုင်းမှာ ပြုလုပ်တာဖြစ်ပါတယ်။ ယခုအခါ ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးလုပ်ငန်းမှာ မြန်မာနိုင်ငံရှိ မြို့နယ်ပေါင်း ၃၃၀ မြို့နယ်စလုံးသို့ ရောက်ရှိခဲ့ပြီဖြစ်ပါတယ်။<br />
<br />
ကျောင်းအုပ်ဆရာ/ဆရာမကြီးများရဲ့ ထိရောက်တဲ့ ထောက်ခံအားပေးမှုတွေနဲ့ မြောင်းမြမြို့နယ် ၉ ရပ်ကွက်ရဲ့ ရပ်ကွက်အုပ်ချုပ်ရေးမှူးဖြစ်သူ ဦးမြတ်သာက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးစုရပ်တစ်ခုအဖြစ် သူဌေးကုန်း မူလတန်း ကျောင်းက စာသင်ခန်းတွေကို အသုံးပြုနိုင်အောင် ဆောင်ရွက်ပေးခဲ့ပါတယ်။ ပုံမှန်စာသင်ခန်းတွေကတော့ အနှောင့်အယှက်မရှိဘဲ ဆက်လက်သင်ကြားခဲ့ကြပါတယ်။<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jkZS9wXmaVA/XjKQtwsA-KI/AAAAAAAABYM/ZRB7jUMOvD0pG9j2MVc0PZ95HhUqJ0czwCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0184.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-jkZS9wXmaVA/XjKQtwsA-KI/AAAAAAAABYM/ZRB7jUMOvD0pG9j2MVc0PZ95HhUqJ0czwCLcBGAsYHQ/s400/KH7_0184.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံမယ့်နေ့မတိုင်မီမှာ ဦးမြတ်သာက ဒေသခံလုပ်အားပေးတွေကို စုစည်းပြီး ပိုစတာတွေ တပ်ဆင်ခြင်း၊ အများပြည်သူသိရှိအောင် ကြေညာခြင်းတွေ ပြုလုပ်ခဲ့ပါတယ်။ သူက အသက် ကိုးလကနေ ငါးနှစ်ခွဲကြား ကလေးငယ်ရှိတဲ့အိမ်တိုင်းကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့ ဖိတ်စာကတ်တွေပေးပို့ခဲ့ပါတယ်။ စာရင်းရှိ ကလေးငယ် ၁၃၅ ဦးလုံး လာရောက်ထိုးနှံခဲ့ကြတဲ့အပြင် အနီးအနားရပ်ကွက်က ကလေးငယ်တွေကလည်း ကာကွယ်ဆေးလာရောက်ထိုးနှံကြတဲ့အတွက် ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံသူအရေအတွက်က မျှော်မှန်းထားတာထက် ပိုများခဲ့ပါတယ်။ ဒေသခံလုပ်ငန်းတွေက ကာကွယ်ဆေးလာရောက်ထိုးနှံတဲ့ ကလေးငယ်တိုင်းကို ကြက်ဥပြုတ် တစ်လုံးစီနဲ့ မုန့်တွေဝေပေးခဲ့ကြပါတယ်။<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
“ကာကွယ်ဆေးထိုးခြင်းရဲ့ အကျိုးကျေးဇူးတွေနဲ့ ရောဂါအန္တရာယ်တွေကို လော်စပီကာတွေသုံးပြီး အသိပေးခဲ့တဲ့အတွက် ကာကွယ်ဆေးထိုးလုပ်ငန်းကို ပိုပြီးအောင်မြင်အောင် အထောက်အကူပေးခဲ့ပါတယ်”လို့ ဦးမြတ်သာက ဆိုပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WolN8ynNfKM/XjKRAMDbaNI/AAAAAAAABYU/UdP5Qm5QNMosLieVqK96fvfG5OVlMh5_ACLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0995.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-WolN8ynNfKM/XjKRAMDbaNI/AAAAAAAABYU/UdP5Qm5QNMosLieVqK96fvfG5OVlMh5_ACLcBGAsYHQ/s400/KH7_0995.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b><br />ကကရန်ရွာမှ ငါးဖမ်းလုပ်သားမိသားစု</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
လက်ပွတ္တာမြို့နယ်မှာ အိမ်ထောင်စုတစ်ထောင်ကျော်ရှိပေမဲ့ ခရိုင်ပြည်သူ့ကျန်းမာရေး ဦးစီးဌာနမှာ ဝန်ထမ်း တစ်ဦးပဲရှိပါတယ်။ ကကရန် ကျေးရွာအုပ်ချုပ်ရေးမှူး ဦးဇော်ဝင်းက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရာစုရပ်မှာ လာရောက် ကူညီပေးဖို့ ဒေသခံစေတနာ့ဝန်ထမ်းတွေကို အကူအညီတောင်းခံခဲ့ပါတယ်။ စေတနာ့ဝန်ထမ်းတွေကလည်း ကာကွယ်ဆေးထိုးစုရပ်ကို ရောက်ရှိမလာတဲ့ကလေးငယ်တွေကို အိမ်တိုင်ရာရောက် သွားရောက် ခေါ်ဆောင်ခဲ့ကြပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ငါးဖမ်းလုပ်သားမိသားစုတွေက အလှမ်းဝေးလှတဲ့နေရာတွေမှာ အချိန်ကြာကြာ ငါးဖမ်းထွက်လေ့ရှိတဲ့အတွက် သူတို့ကို ရှာရတာခက်ခဲတတ်ပါတယ်။ ဒီအခက်အခဲကို ကျော်လွှားဖို့အတွက် ကျေးရွာခေါင်းဆောင်က ငါးဖမ်းလုပ်သားတွေကို ကြိုတင်ဆက်သွယ်ပြီး ကာကွယ်ဆေးထိုးချိန်အမီ ကလေးငယ်တွေကို ရွာသို့ပြန်ခေါ်လာဖု့ိလိုအပ်ကြောင်း အသိပေးထားခဲ့ပါတယ်။ ဦးဇော်ဝင်းရဲ့ သုံးနှစ်အရွယ်သားငယ်လေးကလည်း လက်ပွတ္တာမြို့နယ် ကကရန်ကျေးရွာရဲ့ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးစီမံချက်မှာ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံခဲ့တဲ့ကလေးငယ် ၁၀၁ ဦးထဲမှာ ပါဝင်ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ကိုသိန်းအေးနဲ့ မအိအိမိုးတို့ရဲ့ သားသမီးငါးယောက်မှာ သုံးယောက်က အဘွားဖြစ်သူနဲ့အတူ ကကရန်ရွာမှာနေထိုင်ပြီး ကျောင်းတက်ကြပါတယ်။ အငယ်ဆုံးသားနှစ်ယောက်ဖြစ်တဲ့ ၂၂ လသားအရွယ် ကောင်းခန့်လွင်နဲ့ ၃ နှစ်သားအရွယ် မိုးကိုကိုတို့က မိဘတွေနဲ့အတူ ငါးဖမ်းရာကို လိုက်သွားကြပေမဲ့ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့အတွက် လက်ပွတ္တာမြို့နယ်ကို အချိန်မီပြန်ရောက်ခဲ့ကြပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ပုံမှန်ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့ အမြဲပြန်မလာနိုင်ခဲ့တဲ့အတွက် သူတို့သားသမီးတွေက ဝက်သက်နဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံထားပြီးသားဟုတ်မဟုတ် မသေချာဘူးလို့ မိဘတွေက ပြောပြပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rb9YS-gDUYc/XjKRg9iq6SI/AAAAAAAABYg/LxSNfVC-xuobeYhQU8VPMPfhzYlX2innQCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_1391.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-rb9YS-gDUYc/XjKRg9iq6SI/AAAAAAAABYg/LxSNfVC-xuobeYhQU8VPMPfhzYlX2innQCLcBGAsYHQ/s320/KH7_1391.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br />အရပ်လက်သည်တစ်ဦးဖြစ်တဲ့ အသက် ၆၂ နှစ်အရွယ် ဒေါ်အေးမြင့်ကတော့ လက်ပွတ္တာမြို့နယ် ကျောက်မှော် ကျေးရွာအုပ်စု၊ အုတ်ချောင်းရွာက ကာကွယ်ဆေးထိုးစီမံချက်မှာ အဓိကလုပ်အားပေးသူတွေထဲက တစ်ဦးဖြစ်ပါတယ်။ ၂၀၀၈ ခုနှစ် နာဂစ်ဆိုင်ကလုံးမုန်တိုင်းတိုက်ခတ်ချိန်မှာ ခင်ပွန်းသည်အပါအဝင် မိသားစုဝင် ၁၁ ဦးကို ဆုံးရှုံးခဲ့ရပြီးနောက်ပိုင်း ဒေါ်အေးမြင့်က မာလင်စီမံချက် (Merlin project)မှာ အရန်သားဖွားဆရာမသင်တန်း တက်ရောက်ခဲ့ပြီး ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးလုပ်ငန်းများနဲ့ ကျေးရွာ ဖွားသေစာရင်းအချက်အလက် ကောက်ယူရေးတို့မှာ စတင်ကူညီပေးခဲ့ပါတယ်။ ဒီနှစ်တွေအတွင်းမှာ ကျေးရွာသူကျေးရွာသားတွေရဲ့ ကျန်းမာရေးကို ကူညီစောင့်ရှောက် ပေးခဲ့တဲ့အတွက် ရွာသူရွာသားတွေရဲ့ ယုံကြည်မှုရရှိလာခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
အသက် ၁၈ နှစ်အရွယ်ကတည်းက လက်သည်တစ်ဦးအဖြစ် စတင်ဆောင်ရွက်ခဲ့တဲ့ ဒေါ်အေးမြင့်က အရင်ကဆို ဘေးထွက်ဆိုးကျိုးတွေဖြစ်မှာစိုးတဲ့အတွက် ကလေးတွေကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံပေးဖို့ မိဘတွေကိုနားလည်အောင် ပြောရတာ သိပ်ခက်ကြောင်း ပြောပြပါတယ်။ တချို့လူတွေက ကာကွယ်ဆေးမထိုးရအောင် ပုန်းနေခဲ့ကြတယ်။ ဒါပေမဲ့ အခြေအနေတွေက ပြောင်းလဲလာခဲ့ပါပြီ။ ဒီနေ့အချိန်မှာတော့ မိဘတွေကို ပူးပေါင်းဆောင်ရွက်လာအောင် ဖိတ်ခေါ်ဖို့ သိပ်အပင်ပန်းခံစရာမလိုတော့ဘူးလို့ ပြောပြပါတယ်။ သူက ရပ်ရွာလုပ်အားပေးတွေကို စုစည်းဖို့နဲ့ ကျေးရွာခြောက်ရွာက ကလေးငယ်တွေကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံပေးမယ့် စီမံချက်မှာ ဒေသခံသားဖွားဆရာမနဲ့ ပူးပေါင်းလုပ်ကိုင်ခဲ့ပါတယ်။ မိမိတို့ကလေးငယ်တွေကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံပေးဖို့ မိဘတွေကို နားလည်လာအောင် အသိပေးတဲ့နေရာမှာ မီဒီယာတွေက အရေးကြီးတဲ့အခန်းကဏ္ဍက ပါဝင်တယ်လို့ ဆိုပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gV_vYqhWW60/XjKRsKai5_I/AAAAAAAABYk/3dr2ik40eIsgDaZGhPZ4AvA_Udt52_vOQCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_1051.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-gV_vYqhWW60/XjKRsKai5_I/AAAAAAAABYk/3dr2ik40eIsgDaZGhPZ4AvA_Udt52_vOQCLcBGAsYHQ/s320/KH7_1051.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b><br />အသက် ၄၇ နှစ်အရွယ် ရပ်ရွာကျန်းမာရေးဝန်ထမ်း ဒေါ်ဝင်းဝင်းမာ</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
လက်ပွတ္တာမြို့နယ်၊ ကန်ဘဲ့ကျေးရွာအုပ်စု၊ စက်ကြည်စုရွာက အသက် ၄၇ နှစ်အရွယ် ရပ်ရွာကျန်းမာရေး ဝန်ထမ်းဖြစ်သူ ဒေါ်ဝင်းဝင်းမာဟာ ၂၀၀၁ ခုနှစ်ကစတင်ပြီး ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေး စီမံချက်တွေမှာ အဓိကလုပ်အားပေးနေသူတစ်ဦးဖြစ်ပါတယ်။ သူမဟာ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံချိန်အတွင်းမှာ ရွာက မိဘတွေနဲ့ ကလေးတွေကို လာရောက်ဖို့ဖိတ်ခေါ်ပေးတယ်။ ပုံမှန် ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံတဲ့နေ့တွေမှာ ဒေါ်ဝင်းဝင်းမာရဲ့ အိမ်ကို ကာကွယ်ဆေးထိုးစုရပ်အဖြစ် အသုံးပြုကြပါတယ်။ တိုးချဲ့ ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုးရောဂါ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေးစီမံချက်အတွင်းမှာတော့ ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံမှုတွေကို ကျေးရွာဓမ္မာရုံတစ်ခုမှာ ပြုလုပ်ခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hlAEKf_1-5c/XjKSRx3-mrI/AAAAAAAABY0/L_i1FevuGnAwp55gu7BB1lnYKJuj953ngCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0824.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-hlAEKf_1-5c/XjKSRx3-mrI/AAAAAAAABY0/L_i1FevuGnAwp55gu7BB1lnYKJuj953ngCLcBGAsYHQ/s320/KH7_0824.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b>မအေးအေးသူနဲ့သမီးငယ်</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
အသက် ၃၆ နှစ်အရွယ် မအေးအေးသူဟာ လက်ပွတ္တာမြို့နယ် ဂုံညင်းတန်းကျေးရွာအုပ်စု လိပ်သစ်ရွာက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေး စီမံချက်မှာ အဓိကလုပ်အားပေးတစ်ဦးဖြစ်ပါတယ်။ သူမဟာ ၂၀၁၀ ခုနှစ်ကစပြီး အရန်သားဖွားဆရာမတစ်ဦးဖြစ်ခဲ့ပါတယ်။ ယခုစီမံချက်အတွင်းမှာ သူမရဲ့ လေးနှစ်အရွယ်သမီးဖြစ်သူ ခင်မြတ်နိုးကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံပေးခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Au3zLYZFhFw/XjKSZRdLwRI/AAAAAAAABY4/oGa4d00EIIUvKVUNIovMaIFqeEf7sJwOwCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0807.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-Au3zLYZFhFw/XjKSZRdLwRI/AAAAAAAABY4/oGa4d00EIIUvKVUNIovMaIFqeEf7sJwOwCLcBGAsYHQ/s400/KH7_0807.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ကလေးငယ်တစ်ဦးရဲ့လက်သန်းကို အမှတ်အသားလုပ်ပေးနေသော လိပ်သစ်ရွာခေါင်းဆောင် ဒေါ်နှင်းဆီ</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
အိမ်ထောင်စု ၁၀၀ ခန့်ရှိတဲ့ လိပ်သစ်ရွာရဲ့ ခေါင်းဆောင်ဖြစ်သူ အသက် ၅၂ နှစ်အရွယ် ဒေါ်နှင်းဆီက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံပြီးတဲ့ ကလေးငယ်တွေကို ကူညီပြီး အမှတ်အသားလုပ်ပေးနေပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-nUzXT6ywcGI/XjKSrBUa1II/AAAAAAAABZE/uor3NdhGnfsYXksDy2IBEeMmnOZ5EBIKwCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0871.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-nUzXT6ywcGI/XjKSrBUa1II/AAAAAAAABZE/uor3NdhGnfsYXksDy2IBEeMmnOZ5EBIKwCLcBGAsYHQ/s400/KH7_0871.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b>အသက် ၂၃ နှစ်အရွယ် ဓမ္မဆရာမ မနှင်းနှင်းမိုးဦး</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
လိပ်သစ်ရွာက အသက် ၂၃ နှစ်အရွယ် ဓမ္မဆရာမ မနှင်းနှင်းမိုးဦးက နိုင်ငံတစ်ဝန်း ဝက်သက်ရောဂါနဲ့ ဂျိုက်သိုး ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေး စီမံချက်အတွင်း အချက်အလက်ကောက်ယူရေးကို ကူညီပေးလျက်ရှိပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--37hZtkZP0Q/XjKS2btnTeI/AAAAAAAABZI/2AYgVqERJvwnYhlJjsPrsURn7kplVIOswCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0963.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/--37hZtkZP0Q/XjKS2btnTeI/AAAAAAAABZI/2AYgVqERJvwnYhlJjsPrsURn7kplVIOswCLcBGAsYHQ/s320/KH7_0963.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b>လိပ်သစ်ကျေးရွာရှိ ယခင်သိမ်တော်ကြီးမှ ဆရာတော်ဦးတေဇ</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ကျောင်းဖွင့်ရက်တွေမှာ ကျေးရွာအလယ်တန်းကျောင်းကို ကာကွယ်ဆေးထိုးစုရပ်အဖြစ် အသုံးမပြုနိုင်တဲ့အတွက် ဆရာတော်ဦးတေဇက ယခင်သိမ်တော်ကြီးကို လိပ်သစ်ရွာအတွက် ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံရေး စုရပ်အဖြစ်အသုံးပြုဖို့ ခွင့်ပြုပေးခဲ့ပါတယ်။ </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Hc2hRn0inQc/XjKS_WQylOI/AAAAAAAABZM/l4GT7UhDGr0O63HJEMzO3-AQM-M-aWntgCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0322.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-Hc2hRn0inQc/XjKS_WQylOI/AAAAAAAABZM/l4GT7UhDGr0O63HJEMzO3-AQM-M-aWntgCLcBGAsYHQ/s400/KH7_0322.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b>မြောင်းမြမြို့နယ် ကာကွယ်ဆေးထိုးစုရပ်ရှိ နော်ချာရီဆေးမူးနဲ့ သူမရဲ့မိဘများ</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
မြောင်းမြမြို့နယ် ကုန်းသာကျေးရွာအုပ်စု ရေတွင်းရေကန်ကျေးရွာမှာ ကရင်နှစ်ခြင်းအစည်းအရုံးဝင်းကို ကာကွယ်ဆေးထိုးစုရပ်အဖြစ် အသုံးပြုခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
စောဘူသမ္မာကျမ်းစာသင်ကျောင်းက ဆရာများဖြစ်တဲ့ စောထူးခု အသက် ၄၁ နှစ်နဲ့ နော်လူနာမူး ၃၆ နှစ်တို့ဟာ ဘုရားကျောင်းကဖွင့်လှစ်တဲ့ သမီးငယ်ရဲ့မူကြိုကျောင်းက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့ ဖိတ်စာရရှိတဲ့အချိန်မှာ သူတို့ရဲ့ သမီးငယ် နော်ချာရီဆေးမူးကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့ ခေါ်ဆောင်လာခဲ့ပါတယ်။ </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--GuFgTre7Ps/XjKTJy5RRII/AAAAAAAABZU/U01C5egJticbupKR3AZowX3VnTGZHZtVwCLcBGAsYHQ/s1600/KH7_0429.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/--GuFgTre7Ps/XjKTJy5RRII/AAAAAAAABZU/U01C5egJticbupKR3AZowX3VnTGZHZtVwCLcBGAsYHQ/s320/KH7_0429.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Kaung Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b>ဦးမင်းဆွေနဲ့ သူ့ရဲ့တစ်နှစ်အရွယ်သားငယ် ဘုန်းမြမင်း</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
ကျေးရွာခေါင်းဆောင်ထံက ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့ ဖိတ်စာကတ်ရရှိပြီးနောက်မှာ အထက်တန်းပြဆရာ ဦးမင်းဆွေက တစ်နှစ်အရွယ်သားငယ် ဘုန်းမြမင်းကို ကာကွယ်ဆေးထိုးနှံဖို့အတွက် ရေတွင်းရေကန်ကျေးရွာရှိ ကာကွယ်ဆေးထိုးစုရပ်ကို ခေါ်ဆောင်လာခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
“ကာကွယ်ဆေးထိုးတဲ့အတွက် ရရှိမယ့် အကျိုးကျေးဇူးတွေက အများကြီးပါ။ ကလေး တစ်သောင်း ဒါမှမဟုတ် နှစ်သောင်းမှာမှ တစ်ယောက် နှစ်ယောက်ပဲ အသေးစား ဘေးထွက်ဆိုးကျိုးတွေ ခံစားရတတ်တာပါ။ ဒါကြောင့်ကျွန်တော့်သားကို ကာကွယ်ဆေးထိုးဖို့ သေချာပေါက်ခေါ်လာခဲ့တာပါ”လို့ တာဝန်သိတဲ့ အသက် ၃၁ နှစ်အရွယ် ဖခင်ဖြစ်သူက ပြောခဲ့ပါတယ်။</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-60438682855784245082020-01-27T13:44:00.001+06:302020-01-27T14:14:14.977+06:30ကလေးငယ်များမှ ကလေးငယ်များအကြောင်း ရုပ်ရှင်များရိုက်ကူး<i><span style="font-size: x-small;">ပညာရေးအတွက် ကလေးများရဲ့ သဘောထားအမြင်များ</span></i><br />
<i><span style="font-size: x-small;">Axelle Chazal</span></i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
အသက် ၁၂ နှစ်အရွယ် ဖြိုးမင်းထွန်းတစ်ယောက် သူ့ရဲ့ပထမဆုံးရုပ်ရှင်ကားကို ရိုက်ကူးနေတာဖြစ်ပါတယ်။ သူက ရခိုင်ပြည်နယ် တောင်ပိုင်း လင်းသာက သူ့ရဲ့အိမ်လေးကို ခေါ်ဆောင်သွားပြီး ရိုက်ကွင်းကိုပြန်လည်ဖန်တီးပြရင်း ကင်မရာရှေ့မှာ သရုပ်ဆောင်ပြ စကားပြောပြခဲ့ပါတယ်။ လွန်ခဲ့တဲ့သုံးလလောက်ကအထိ ဖြိုးမင်းထွန်းဟာ ဖယောင်းတိုင်မီးနဲ့ပဲ အိမ်စာလုပ်ခဲ့ရတာပါ။ အခုတော့ သူ့အိမ်မှာ လျှပ်စစ်မီးရရှိပြီဆိုတော့ သူ့ဘဝပြောင်းလဲလာခဲ့ပါပြီ။ Enlighted (ဉာဏ်အလင်း) ဆိုတဲ့ သူ့ရဲ့တစ်မိနစ်စာဗီဒီယိုလေးက လျှပ်စစ်မီးသီးတစ်လုံးဟာ ကလေးတစ်ယောက်ရဲ့ဘဝကို ဘယ်လိုကွဲပြားခြားနားသွားအောင် ဖန်တီးပေးခဲ့တယ်၊ ကလေးငယ်ပေါင်း များစွာဟာ ပညာရေးဆုံးခန်းတိုင်ဖို့အတွက် အခက်အခဲတွေကို ဘယ်လို ရင်ဆိုင်နေရဆဲဖြစ်တယ်ဆိုတာကို ဆင်ခြင်သုံးသပ်နိုင် စေခဲ့ပါတယ်။ ဒီဗီဒီယိုလေးက ရခိုင်ပြည်နယ် သံတွဲမြို့နယ်က နောက်ခံအနေအထား၊ တိုင်းရင်းသား၊ ကိုးကွယ်ရာသာသာမတူညီတဲ့ ကလေးငယ် ၁၉ ဦးရဲ့ ကျောင်းအတွေ့အကြုံတွေကို ပုံဖော်ထားတဲ့ ရုပ်ရှင်ကားငယ် ၁၉ ကားထဲက တစ်ကားပဲဖြစ်ပါတယ်။</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-r9_MBib93Sc/Xi6LtqMOdSI/AAAAAAAABW8/tdu6b79ZUNgU2LtclCXa60hAzEUIXi2HACLcBGAsYHQ/s1600/candle%2B.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="192" src="https://1.bp.blogspot.com/-r9_MBib93Sc/Xi6LtqMOdSI/AAAAAAAABW8/tdu6b79ZUNgU2LtclCXa60hAzEUIXi2HACLcBGAsYHQ/s400/candle%2B.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
One minutes Jr ပရောဂျက်က ကလေးငယ်တွေရဲ့ သဘောထားအမြင်တွေကို ကြားသိနိုင်အောင်လုပ်ပေးနိုင်ဖို့အတွက် ကမ္ဘာအရပ်ရပ်က လူငယ်တွေကို ဗီဒီယိုအလုပ်ရုံဆွေးနွေးပွဲတွေဆီ ခေါ်ဆောင်ပေးခဲ့ပါတယ်။ တစ်မိနစ်စာဗီဒီယိုတွေက ထိရောက်တဲ့ဖွဲ့စည်းမှုပုံစံတစ်ခုပါ။ တစ်မိနစ်စာအချိန်လေးအတွင်းမှာ အရာအားလုံးဖြစ်သွားနိုင်ပါတယ်။ အကန့်အသတ်ရှိတဲ့ အချိန်ဘောင်က လူငယ်ဒါရိုက်တာလေးတွေကို သူတို့ရဲ့စိတ်ကူးတွေ သေသေချာချာစဉ်းစားစေပါတယ်။ သဘောထားတစ်ခုလား၊ စမ်းသပ်မှုတစ်ခုလား၊ နောက်ခံစကားပြောဇာတ်လမ်းတိုလား ဒါမှမဟုတ် မှတ်တမ်းကားလေးတစ်ကားလား။ ကြည့်ရှုသူ ပရိသတ်တွေအနေနဲ့ One Minutes က ရုပ်ရှင်ကားတွေကို အတွေးပေါင်းများစွာရစေမယ့်ပုံစံမျိုးနဲ့ ကြည့်ရှုခွင့်ရကြပါတယ်[1]။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Korean International Cooperation Agency (KOICA) (ကိုရီးယားနိုင်ငံတကာ ပူးပေါင်းဆောင်ရွက်ရေး အေဂျင်စီ)ရဲ့ ပံ့ပိုးမှုအပြင် ပညာရေးဝန်ကြီးဌာနနဲ့ ပြည်နယ်ပညာရေးဦးစီးဌာနတို့ ပူးပေါင်းဆောင်ရွက်မှုနဲ့အတူ ယူနီဆက်နဲ့ One minutes Jr နည်းပြ နှစ်ဦးတို့က ရှမ်းပြည်နယ်၊ ကချင်ပြည်နယ်နဲ့ ရခိုင်ပြည်နယ်က ကလေးငယ်တွေရဲ့ သင်ကြားရေးအတွေ့အကြုံတွေအပေါ် အလေးပေး ဆောင်ရွက်ခဲြ့ကပါတယ်။ နောက်ဆုံးရလဒ်ကတော့ အထင်ကြီးလောက်စရာပါ - မြန်မာနိုင်ငံက ကလေးငယ်တွေရဲ့ အခက်အခဲတွေ၊ ပြည်နယ်သုံးခုက စိတ်ကူးအိပ်မက်တွေအကြောင်း ပုံဖော်ထားတဲ့ တစ်မိနစ်စာ ဗီဒီယိုပေါင်း ၆၀ ရရှိခဲ့ပါတယ်။</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-N-sv8sXcr3A/Xi6MAvPCy7I/AAAAAAAABXE/qkPktOvwcU4SgGprJ96iHe4o8wSBgTC2ACLcBGAsYHQ/s1600/Frame%2B.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="718" data-original-width="1140" height="251" src="https://1.bp.blogspot.com/-N-sv8sXcr3A/Xi6MAvPCy7I/AAAAAAAABXE/qkPktOvwcU4SgGprJ96iHe4o8wSBgTC2ACLcBGAsYHQ/s400/Frame%2B.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div style="text-align: justify;">
ပထမဆုံးနေ့မှာတော့ ကလေးငယ်တွေက ကင်မရာတစ်လုံးကိုသုံးပြီး ကိုယ်တိုင်ရုပ်ရှင်တစ်ကားရိုက်ကူးဖို့ဆိုတာ ဖြစ်နိုင်ပါ့မလားလို့ မရေမရာဖြစ်နေကြဟန် ရှိပါတယ်။ ဒါပေမဲ့ အပြန်အလှန်တုံ့ပြန်ဆက်စပ်မှုရှိတဲ့ သီအိုရီပိုင်းဆိုင်ရာ လှုပ်ရှားဆောင်ရွက်မှုတွေနဲ့ လက်တွေ့လုပ်ဆောင်မှုတွေကြောင့် ကလေးတွေဟာ လျင်လျင်မြန်မြန်ပဲ ယုံကြည်မှုရလာပြီး သူတို့ရဲ့ဖန်တီးနိုင်စွမ်းရှိတဲ့ စိတ်တွေကို ဖွင့်ထုတ်လာခဲ့ကြပါတယ်။ နည်းပညာကို အရင်က တစ်ခါမှအသုံးမပြုဘူးတဲ့ကလေးငယ်တွေ အပါအဝင် ကလေးတွေက နည်းပညာတွေနဲ့ မြန်မြန်ဆန်ဆန်ပဲ ရင်းနှီးလာခဲ့ကြပါတယ်။ ဥပမာအနေနဲ့ ရခိုင်ပြည်နယ်က ဒီအုပ်စုတစ်စုလုံးမှာမှ ကလေးငယ်တစ်ဦးကသာ မိုဘိုင်းဖုန်းကို အသုံးပြုဖူးခဲ့ပါတယ်။</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
တတိယမြောက်နေ့မှာ အသက် ၁၁ နှစ်အရွယ် ဦးဆန်းလှိုင်ဟာ ပထမဆုံးနေ့က သူ့ရဲ့ ပုံအချိုးချပုံလက်လေ့ကျင့်ခန်းကို သတိရပြီး သူ့ရုပ်ရှင်အကြောင်းစဉ်းစားနေပါတယ်။ သူ့ဗီဒီယိုလေးက ဘော်ဒါကျောင်းတက်နေစဉ်မှာ သူ့မိသားစုကို သတိရတဲ့အကြောင်း ဖြစ်ပါတယ်။ သူက မိဘတွေနဲ့ တစ်နှစ်မှာနှစ်ခါပဲ ဖုန်းနဲ့စကားပြောခွင့်ရပါတယ်။ သူ့ရဲ့ဗီဒီယိုက သူ့ဖုန်းကို မြင်ရတဲ့အချိန် ပျော်ရွှင်ကျေနပ်နေတဲ့ပုံစံနဲ့ ဘော်ဒါကျောင်းတက်ရတဲ့ စိန်ခေါ်မှုတွေကို ရိုက်ကူးပြထားပါတယ်။</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MmKirNs5720/Xi6MPmuBtCI/AAAAAAAABXI/vIfWIEQR5sARDtdpJYrbxYTkiLNuZpuFQCLcBGAsYHQ/s1600/NFPE.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="1140" height="193" src="https://1.bp.blogspot.com/-MmKirNs5720/Xi6MPmuBtCI/AAAAAAAABXI/vIfWIEQR5sARDtdpJYrbxYTkiLNuZpuFQCLcBGAsYHQ/s400/NFPE.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"></span><br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: Myanmar3; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-family: Myanmar3; letter-spacing: normal; margin-bottom: 0.5em; margin-left: auto; margin-right: auto; orphans: 2; padding: 6px; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; widows: 2; word-spacing: 0px;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; padding-top: 4px; text-align: center;"><div style="margin: 0px;">
©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</div>
</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
၁၂ နှစ်အရွယ် ဆောင်းနှင်းဖြူလေးတစ်ယောက်ကတော့ ယူနီဆက်ရဲ့ ပံ့ပိုးမှုနဲ့ ပညာရေးဝန်ကြီးဌာနမှ ဖွင့်လှစ်ခဲ့တဲ့ လင်းသာရှိ ကျောင်းပြင်ပ အခြေခံပညာရေးစင်တာက သူ့အချစ်ဆုံး ဆရာမအကြောင်း ပုံဖော်ထားပါတယ်။ ဒီအစီအစဉ်က ဆောင်းနှင်းဖြူလို ကျောင်းတစ်ခါမှ မနေခဲ့ရဖူးတဲ့ ဒါမှမဟုတ် ကျောင်းထွက်ခဲ့ကြရတဲ့ ကလေးတွေအတွက် အရှိန်မြှင့်သင်ရိုးညွှန်တမ်းတစ်ခုကို နှစ်နှစ်ကြာ သင်ယူပြီးချိန်မှာ အလယ်တန်းကျောင်းတက်ရောက်နိုင်မယ့် ဒုတိယအခွင့်အရေးနဲ့ အလားအလာတွေ ရရှိစေပါတယ်။</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-S2Dhzema5Lg/Xi6McPb0PuI/AAAAAAAABXQ/01szR4JA-Jg2v7K_4TSvNGQhvpBe7IsYQCLcBGAsYHQ/s1600/NFPE%2B2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="1140" height="193" src="https://1.bp.blogspot.com/-S2Dhzema5Lg/Xi6McPb0PuI/AAAAAAAABXQ/01szR4JA-Jg2v7K_4TSvNGQhvpBe7IsYQCLcBGAsYHQ/s400/NFPE%2B2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: myanmar3; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><div style="margin: 0px;">
©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal<br />
<div>
<br /></div>
</div>
</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<span style="text-align: justify;">ဆောင်းနှင်းဖြူက လာမယ့်နှစ်အတွင်း အနီးဝန်းကျင်ကအစိုးရကျောင်းမှာ ငါးတန်းတက်ရောက်ဖို့ မျှော်မှန်းထားပါတယ်။ သူက သူ့ဆရာမကို သိပ်ချစ်ပြီး သူ့ရုပ်ရှင်ထဲမှာ သရုပ်ဆောင်စေချင်ပါတယ်။</span><br />
<br />
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-PXf0IwXexYA/Xi6Mokc7YuI/AAAAAAAABXY/jOzI2faxcr4dqxoVSgueVbIaEO1nxOwTQCLcBGAsYHQ/s1600/1_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="1140" height="193" src="https://1.bp.blogspot.com/-PXf0IwXexYA/Xi6Mokc7YuI/AAAAAAAABXY/jOzI2faxcr4dqxoVSgueVbIaEO1nxOwTQCLcBGAsYHQ/s400/1_2.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><span style="font-size: small;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-size: medium; text-align: start;">
</div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
ဟိန်းထက်ဇော်ရဲ့ ရုပ်ရှင်ကတော့ အနိုင်ကျင့်ခြင်းအကြောင်းပါ။ ဇာတ်ကွက်ကို သရုပ်ဆောင်ပြရတာက လက်တွေ့ထက် အများကြီး ပိုလွယ်ပါတယ်။ ဒါပေမဲ့ သူပါးချင်တဲ့သတင်းစကားက ရှင်းရှင်းလေးပါ။ “တခြားကလေးတွေက သားကို အနိုင်ကျင့်တယ်လို့ ဆရာမကိုပြောပြခဲ့တယ်။ ဘာမှပြောင်းလဲမလာခဲ့ဘူး။ ဒါကြောင့် အခုသားဘာလုပ်သင့်လဲ”။ ဒီဗီဒီယိုလေးက လူကြီးတွေနဲ့ ကျောင်းကိုယ်စားလှယ်တွေရဲ့ အာရုံကိုဆွဲခေါ်လိုက်တာပါပဲ။ သူက ရခိုင်ပြည်နယ်မှာရှိတဲ့ကလေးတွေ သူ့ဗီဒီယိုကိုကြည့်ဖြစ်ပြီး အနိုင်ကျင့် ဗိုလ်ကျတာကို တွန်းလှန်နိုင်မယ့် သတ္တိတွေရှိလာစေဖို့ မျှော်လင့်ပါတယ်။</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-DB7VATh4J60/Xi6M2ePNCTI/AAAAAAAABXg/LS76ZYLm7tU8My_2NFEI1Kv9qYFZWt6sgCLcBGAsYHQ/s1600/2_3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="1140" height="193" src="https://1.bp.blogspot.com/-DB7VATh4J60/Xi6M2ePNCTI/AAAAAAAABXg/LS76ZYLm7tU8My_2NFEI1Kv9qYFZWt6sgCLcBGAsYHQ/s400/2_3.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><span style="font-size: small;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-size: medium; text-align: start;">
</div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Freedom for the books! (စာအုပ်တွေအတွက် လွပ်လပ်ခွင့်)။ ဒါကတော့ ဖြိုးဝေယံရဲ့ ရုပ်ရှင်ကားနာမည်လေးပါ။ သူက စာအုပ်တွေကိုချစ်တယ်။ သူက သူလိုတဲ့စာအုပ်တွေရှိရာ မြို့စာကြည့်တိုက်ကိုခေါ်မသွားခင် ကျောင်းစာကြည့်တိုက်ရဲ့ ပိတ်ထားတဲ့ တံခါးတွေအကြောင်း အရှည်ကြီးပြောပြခဲ့ပါတယ်။ “ကျွန်တော့်ဆန္ဒကတော့ ကျောင်းစာကြည့်တိုက်ကို ကလေးတွေအားလုံးအတွက် နေ့တိုင်း ဖွင့်ပေးစေချင်တယ်”။</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8S4BYFTBoYY/Xi6NDL4SKzI/AAAAAAAABXo/dJt1_Y4__6oCNisqSvu-FQrrtRR6nOuqQCLcBGAsYHQ/s1600/3_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="617" data-original-width="1140" height="216" src="https://1.bp.blogspot.com/-8S4BYFTBoYY/Xi6NDL4SKzI/AAAAAAAABXo/dJt1_Y4__6oCNisqSvu-FQrrtRR6nOuqQCLcBGAsYHQ/s400/3_2.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><span style="font-size: small;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-size: medium; text-align: start;">
</div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
ကျိုက်တော်ရှိ သာသနာပြုဘော်ဒါကျောင်းက အသက် ၁၄နှစ်အရွယ် နှင်းနွယ်ကျော်ရဲ့ အိမ်စာလုပ်ရမယ့်အချိန်ဖြစ်ပါတယ်။ သူက အဆောင်မှာ မိန်းကလေး ၅၀နဲ့အတူနေရပြီး တိတ်တိတ်ဆိတ်ဆိတ်နဲ့ နေရာကျယ်ကျယ်ဝန်းဝန်းလေးရဖို့ တောင့်တနေတာ ဖြစ်ပါတယ်။ ဒီဗီဒီယိုက ကျောင်းဆင်းချိန်နောက်ပိုင်း သူ့ရဲ့နေ့စဉ်ဘဝနဲ့ပျော်ရွှင်မှုရဖို့အတွက် သီချင်းသီဆိုပုံတွေကို ပုံဖော် ရိုက်ကူးထားပါတယ်။</div>
<br />
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YOoyaME_Ta4/Xi6NMVs4DJI/AAAAAAAABXs/Hbm09SkwjRskf_9mUlkVZ2O3o8gICXP9QCLcBGAsYHQ/s1600/space.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="1140" height="193" src="https://1.bp.blogspot.com/-YOoyaME_Ta4/Xi6NMVs4DJI/AAAAAAAABXs/Hbm09SkwjRskf_9mUlkVZ2O3o8gICXP9QCLcBGAsYHQ/s400/space.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><span style="font-size: small;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-size: medium; text-align: start;">
</div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
နေရာရဖို့က မင်းခန့်ညီညီရဲ့ ရုပ်ရှင်ထဲမှာလည်း ပြဿနာတစ်ရပ်ဖြစ်နေပါတယ်။ ကျောင်းဝင်းထဲမှာ စိမ်းစိုနေတဲ့အပင်တွေ အပြည့်ဖြစ်ပေမဲ့ ကျောင်းသား ၈၀၀အတွက် အားကစားလုပ်ဖို့ နေရာမရှိပါဘူး။ မင်းခန့်ညီညီက ဘောလုံးကစားရတာကို ကြိုက်ပါတယ်။<br />
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dfQZkjGSEao/Xi6NZ2iL7eI/AAAAAAAABX0/5WBKGBS1_ngGxCI6S0tTk-qzcTA-nuYHACLcBGAsYHQ/s1600/Poster%2BChris%2BShuepp.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="641" data-original-width="1140" height="223" src="https://1.bp.blogspot.com/-dfQZkjGSEao/Xi6NZ2iL7eI/AAAAAAAABX0/5WBKGBS1_ngGxCI6S0tTk-qzcTA-nuYHACLcBGAsYHQ/s400/Poster%2BChris%2BShuepp.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><span style="font-size: small;">©UNICEF Myanmar/2020/Chris Shuepp</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-size: medium; text-align: start;">
</div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
ဗီဒီယိုတိုင်း မိနစ်တိုင်းက လုံးဝကို မတူကြပါဘူး - ရခိုင်ကလေးငယ်တွေရဲ့ ကမ္ဘာကြီးထဲက ပျော်ရွှင်မှုကနေ ဝမ်းနည်းမှုတွေအထိ ပါဝင်တဲ့ ခရီးတစ်ခုဖြစ်ပါတယ်။ ကောင်မလေးတစ်ယောက်ကတော့ အိမ်မှာရင်ဆိုင်နေရတဲ့ ရုပ်ပိုင်းဆိုင်ရာအကြမ်းဖက်မှုတွေကို ဖော်ပြဖို့ သတ္တိတွေရှိနေခဲ့ပါတယ်။<br /><div>
<div style="text-align: justify;">
<br />အလုပ်ရုံဆွေးနွေးပွဲနောက်ဆုံးနေ့ ဒေသခံအာဏာပိုင်တွေကို မပြမီ နေ့လယ်ခင်းမှာ ကလေးတွေဟာ စိတ်လှုပ်ရှားနေကြပါတယ်။ သူတို့က သူတို့ရုပ်ရှင်အတွက် ပိုစတာတွေကို ပြင်ဆင်ကြပြီး နောက်ဆုံးအသံသွင်းလုပ်ငန်းကို အချောသပ်ကြပါတယ်။ ရခိုင်ပြည်နယ် ပညာရေးအရာရှိနဲ့အတူ မြို့နယ်ပညာရေးအရာရှိ၊ ဆရာဆရာမတွေနဲ့မိဘများပါ တက်ရောက်ကြပါတယ်။ ဒီပွဲက ကြီးမားတဲ့ အခမ်းအနားတစ်ခုဖြစ်ပါတယ်။ ကျောင်းသားတွေနဲ့ဆရာတွေကြား ဆွေးနွေးခန်းတစ်ခု ဖန်တီးပေးနိုင်မယ့် အလားအလာတစ်ခု ဖြစ်ပါတယ်။ ဒါက သံတွဲမြို့က ဒါရိုက်တာကလေးငယ်လေးတွေအတွက် သူတို့အသံကိုကြားအောင် ပြုလုပ်ပေးမယ့် အခွင့်အရေးတစ်ရပ်လည်း ဖြစ်ပါတယ်။</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-BhuHl1MbKEc/Xi6NnUBLFmI/AAAAAAAABX8/jasAT_ubfiouMB78oKdb7ntfD2pTzQXNQCLcBGAsYHQ/s1600/certif.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="522" data-original-width="1140" height="182" src="https://1.bp.blogspot.com/-BhuHl1MbKEc/Xi6NnUBLFmI/AAAAAAAABX8/jasAT_ubfiouMB78oKdb7ntfD2pTzQXNQCLcBGAsYHQ/s400/certif.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2020/Axelle Chazal</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div style="text-align: justify;">
အစီအစဉ်ပြသမှုက အောင်မြင်မှုတစ်ခုပါပဲ - ကလေးတွေက ဂုဏ်ယူဝံ့ကြားမှုအပြည့်နဲ့ဖြစ်သလို လူကြီးတွေကလည်း အထင်ကြီး သဘောကျခဲ့ကြပါတယ်။ ဒါက ပထမဆုံးပြသမှုလေးပါ - ရည်ရွယ်ချက်ကတော့ ရခိုင်ပြည်နယ်၊ ရှမ်းနဲ့ ကချင်ပြည်နယ်က ရုပ်ရှင်ကားတွေကို မြန်မာနိုင်ငံက ကလေးငယ်တွေရဲ့ သင်ကြားရေးပတ်ဝန်းကျင်တွေ မြှင့်တင်ပေးနိုင်ဖို့အတွက် ထောက်ခံစည်းရုံးဖို့၊ ပြည်နယ်အဆင့် နိုင်ငံအဆင့် ဆုံးဖြတ်ချက်ချမှတ်ရာမှာ အသိပေးနိုင်ဖို့၊ ဗီဒီယိုတွေထဲမှာ အလေးပေးပြသခဲ့တဲ့ စိန်ခေါ်မှုတွေနဲ့ ပတ်သက်ပြီး ဆွေးနွေးနိုင်ကြဖို့ပဲ ဖြစ်ပါတယ်။ ဒီရုပ်ရှင်တွေကို ကျောင်းသူကျောင်းသား၊ ဆရာ ဆရာမတွေနဲ့ ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်း အဖွဲ့ဝင်တွေကြားမှာ ဆွေးနွေးပွဲတွေ အစပျိုးပြုလုပ်နိုင်လာစေဖို့ စာသင်ခန်းတွေနဲ့ ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်းတွေထဲမှာလည်း ယူနီဆက်ရဲ့ လှုပ်ရှားဆောင်ရွက်မှုအမျိုးမျိုးအတွက် အသုံးပြုသွားမှာဖြစ်ပါတယ်။ ဒါမှသာ ကလေးတိုင်းအတွက် ပညာရေးကို ပံ့ပိုးပေးဖို့နဲ့ ပါဝင်ဆောင်ရွက်ကြရမယ့် မိမိတို့ရဲ့ အခန်းကဏ္ဍကို အားလုံးပဲ နားလည်လာကြမှာ ဖြစ်ပါတယ်။</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<br />
<br />
<div>
<br />
<br />
<div>
<div>
<div>
<br />
<br />
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-28699233030598951152020-01-16T14:05:00.001+06:302020-01-16T14:06:37.442+06:30ကလေးငယ်များအား အိမ်တွင်းအကြမ်းဖက်မှုများမှ ကာကွယ်ပေးခြင်း<br />
<i>ကလေးငယ်များကို ဘေးကင်းလုံခြုံအောင်ထားခြင်း</i><br />
<span style="font-size: x-small;"><i>တင်ထက်ပိုင်</i></span><br />
<br />
၁၃ နှစ်အရွယ် မန်လမ်ကျိန်ရယ်၊ ၆ နှစ်နဲ့ ၈ နှစ်အရွယ် မောင်လေးနှစ်ယောက်ရယ်ဟာ ဘဝတစ်လျှောက်လုံး ဆိုးရွားတဲ့ အခြေအနေတစ်ခုမှာ နေထိုင်ခဲ့ကြရပါတယ်။<br />
<br />
နေ့တိုင်း နေ့လယ် ၃ နာရီလောက်ဆို ဖခင်ဖြစ်သူ အသက် ၄၂ နှစ်အရွယ် ဟောက်ရှန်းမန် တစ်ယောက် ရွာထဲကဆိုင်မှာဖြစ်ဖြစ် အိမ်မှာဖြစ်ဖြစ် အရက်သောက်လေ့ရှိတယ်။ နာရီပိုင်းလောက်ကြာတာနဲ့ သူက သူတို့ရဲ့ အမေဖြစ်သူနဲ့စပြီးစကားများရန်ဖြစ်ကာ ရိုက်နှက်တာ၊ နံရံကိုလက်သီးနဲ့ထိုးတာတွေလုပ်ပါတယ်။ မိခင်က ဒေါသတကြီးထွက်သွားပြီး ညဘက်အိမ်ပြန်မလာတော့ဘူး။ ဒီလိုအချိန်မျိုးတွေမှာ မန်လမ်ကျိန်တစ်ယောက် ဖခင်ဖြစ်သူကို ကြောက်ရွံ့ပြီးအိပ်မပျော်ခဲ့ပါဘူး။ သူက အိပ်မက်ထဲမှာတောင် ရှိုက်ငိုနေတဲ့ မောင်လေးနှစ်ယောက်ကို နှစ်သိမ့်ပေးခဲ့ရပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-9s8Kn5p9EKQ/XiARtWh6hPI/AAAAAAAABWo/NYCgDTlRf64xsA1LH3o5Y7_lsk-d4Gk7ACLcBGAsYHQ/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_148.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-9s8Kn5p9EKQ/XiARtWh6hPI/AAAAAAAABWo/NYCgDTlRf64xsA1LH3o5Y7_lsk-d4Gk7ACLcBGAsYHQ/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_148.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
“တစ်ခါတုန်းက အဖေက အမေ့ကို ပုဆိန်နဲ့ပစ်ပေါက်တော့မလို့။ အိမ်နီးချင်းတွေက ဝင်ပြီးတားခဲ့ရတယ်” လို့မန်လမ်ကျိန်က ပြန်ပြောပြပါတယ်။ “ဒါတွေအားလုံးက အဖေအရက်သောက်လို့ ဖြစ်ရတာ။ သမီး အဖေ့ကို အရက်မသောက်ဖို့ပြောပေမဲ့ အဖေက မဖြတ်နိုင်ဘူးလို့ ပြောတယ်။”<br />
သူတို့အိမ်မီးလောင်ပျက်စီးသွားတဲ့အတွက် အခုဆိုရင် သူတို့မိသားစုက ရွာကကူညီဆောက်ပေးထားတဲ့ သစ်သားအိမ်လေး တစ်လုံးမှာ နေထိုင်နေကြပါတယ်။ မန်လမ်ကျိန်နဲ့ မောင်လေးတွေဟာ ချင်းပြည်မြောက်ပိုင်း တီးတိန်မြို့နယ်ထဲက ရွာနဲ့နီးတဲ့ တွန်းဇံအလယ်တန်းကျောင်းမှာ တက်ရောက်နေကြပါတယ်။ သူတို့ရဲ့ အရက်စွဲနေတဲ့ဖခင်နဲ့ မိခင်တို့ဟာ စားဝတ်နေရေးအတွက် ရုန်းကန်နေကြရပြီး ကျောင်းဝတ်စုံဝယ်ပေးဖို့ မတတ်နိုင်ကြပါဘူး။<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
ကလေးငယ်တွေ နေ့စဉ်နဲ့အမျှမြင်တွေ့နေရတဲ့ အကြမ်းဖက်မှုတွေနဲ့ပတ်သက်ပြီး စိုးရိမ်မကင်းဖြစ်မိတဲ့ အိမ်နီးချင်းတစ်ဦးက ကတ်သလစ်လူမှုကွန်ရက်တစ်ခုဖြစ်တဲ့ ကရုဏာလူမှုစည်းလုံးညီညွတ်ရေးအသင်း (Karuna Mission Social Solidarity (KMSS)) မှာအလုပ်လုပ်ကိုင်နေတဲ့ မာသာစန်းကို သတင်းပေးခဲ့ပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-URJfOWstoy4/XiARtXiR5EI/AAAAAAAABWk/L0ptk2IO82M5KBTFaOYJJOU33vVpjaOgACLcBGAsYHQ/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_145.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-URJfOWstoy4/XiARtXiR5EI/AAAAAAAABWk/L0ptk2IO82M5KBTFaOYJJOU33vVpjaOgACLcBGAsYHQ/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_145.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
မြန်မာနိုင်ငံက ကလေးငယ်တွေကိုကာကွယ်ပေးဖို့ ဆောင်ရွက်နေတဲ့ ယူနီဆက်မှာသင်တန်းတက်ရောက်ထားတဲ့ မာသာစန်းက မိဘတွေနဲ့စတင်တွေ့ဆုံပြီး သူတို့ရဲ့အပြုအမူတွေနဲ့ သားသမီးတွေရဲ့ဘဝတွေအပေါ် သက်ရောက်ပုံတွေကို ဆွေေးနွးပြောပြခဲ့ပါတယ်။ ဟောက်ရှန်းမန်က တစ်နေ့လုံးလယ်ထဲမှာပင်ပန်းခဲ့ရတာတွေကို အရက်က ပျောက်အော ကူညီပေးနိုင်တယ်လို့ ပြောပြတယ်။<br />
<br />
“ကျွန်တော်နေ့တိုင်းအရက်သောက်တယ်ဆိုတာက ကျွန်တော်အရမ်းပင်ပန်းလို့ပါ။ နောက်တော့ ကျွန်တော်စိတ်မထိန်းနိုင်တော့ဘဲ ကလေးတွေအမေနဲ့ စကားများပြီး ရိုက်နှက်မိခဲ့တယ်။ တစ်ခါတော့ ကျွန်တော့်သမီးက အကြောက်လွန်ပြီး အိမ်ကထွက်သွားခဲ့တယ်။ သူဘယ်ထွက်သွားလဲဆိုတာ ကျွန်တော်မသိဘူး”လို့ နောင်တရနေတဲ့ဖခင်ဖြစ်သူက သတိတရပြောပြခဲ့တယ်။<br />
<br />
ကလေးငယ်တွေကို အကြမ်းဖက်ရာမှာ ရုပ်ပိုင်း၊လိင်ပိုင်း၊ စိတ်ခံစားချက်ပိုင်းတွေနဲ့ပတ်သက်ပြီး ညှဉ်းပန်းနှိပ်စက်တာတွေအပြင် ဂရုမစိုက်ဘဲပစ်ထားတာနဲ့ ချို့တဲ့အောင်ထားတာတွေလည်း ပါဝင်ပါတယ်။ ကလေးတွေက အိမ်၊ ကျောင်း၊ ရပ်ရွာနဲ့ လုပ်ငန်းခွင်တွေမှာ အခွင့်အရေးချိုးဖောက်ခံရမယ့် အလားအလာသိပ်များပါတယ်။ ကလေးတွေရဲ့ ဘေးကင်းလုံခြုံရေးနဲ့ ကောင်းကျိုးချမ်းသာကို ခြိမ်းခြောက်နေတဲ့ မမြင်သာဘဲအပြန်အလှန်ဆက်နွှယ် ရှုပ်ထွေးနေတဲ့ အချက်အလက်ပေါင်းများစွာ ရှိတတ်ပါတယ်။ မြန်မာနိုင်ငံက ထိခိုက်လွယ်တဲ့ ကလေးငယ်ပေါင်းများစွာဟာ ဆင်းရဲနွမ်းပါးတဲ့၊ ပဋိပက္ခတွေနဲ့/သို့မဟုတ် ကပ်ဘေးသင့်အခြေအနေတွေမှာ နေထိုင်ကြရပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-PQVNbKiMHro/XiARtcKdZ4I/AAAAAAAABWg/bgaCgz_J47Yt2CtrUp5I5zlU3oXAxBByACEwYBhgL/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_149.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-PQVNbKiMHro/XiARtcKdZ4I/AAAAAAAABWg/bgaCgz_J47Yt2CtrUp5I5zlU3oXAxBByACEwYBhgL/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_149.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
ယူနီဆက်အနေနဲ့ ကလေးငယ်တွေ ကြုံတွေ့ခံစားရတဲ့ ရှုပ်ထွေးတဲ့ပြဿနာအချက်အလက်အားလုံးကို အပြည့်အဝ ဖြေရှင်းပေးနိုင်မယ့် အကောင်းဆုံး နည်းလမ်းတစ်ခုအဖြစ် ပြည့်စုံကျယ်ပြန့်တဲ့ ကလေးသူငယ် ကာကွယ်စောင့်ရှောက်ရေးစနစ်တွေ ထူထောင်ဖို့ လှုံ့ဆော်တိုက်တွန်းနေပါတယ်။ ကျန်းမာရေး၊ လူမှုရေး၊ ပညာရေးနဲ့ တရားရေးစနစ်လို အဓိကကဏ္ဍအားလုံးမှာ လိုအပ်တဲ့ ချိတ်ဆက်မှုတွေ ဖန်တီးဖို့နဲ့ အရေးယူဆောင်ရွက်ဖို့ပဲဖြစ်ပါတယ်။<br />
<br />
အကြမ်းဖက်မှု၊ ခေါင်းပုံဖြတ်အမြတ်ထုတ်မှုနဲ့ ညှဉ်းပန်းနှိပ်စက်မှုတွေ ဖြစ်ပေါ်စေတဲ့ လူမှုထုံးစံတွေကို ပြည့်ပြည့်ဝဝနားလည်အောင် ခိုင်မာတဲ့အထောက်အထားတွေ ဖော်ထုတ်နိုင်ဖို့အတွက်လုပ်ဆောင်ရင်း အပြုသဘောဆောင်တဲ့ အမူအကျင့်တွေအဖြစ် ပြောင်းလဲလာအောင် အားပေးမြှင့်တင်ပြီး အန္တရာယ်ဖြစ်စေတဲ့ အလေ့အထတွေကို အဆုံးသတ်ဖို့ ရည်ရွယ်ပါတယ်။<br />
<br />
မန်လမ်ကျိန်က မာသာစန်းနဲ့သူ့မိဘတွေ စပြီးဆွေးနွေးပြီးကတည်းက ဖခင်ဖြစ်သူ အရက်သောက်တာ သိသိသာသာ လျော့နည်းလာတယ်လို့ဆိုပါတယ်။<br />
<br />
ဘယ်သူမှ ကျွန်တော်တို့ဆွေမျိုးတွေတောင် “ကျွန်တော်တို့အပေါ်ဒီလောက်ဂရုမစိုက်ဘူး။ ကျွန်တော် မာသာစန်းရဲ့မေတ္တာကို ခံစားရတယ်။ ပြီးတော့ ပြောင်းလဲချင်လာခဲ့တယ်” လို့ ဟောက်ရှန်းမန်က ရင်ဖွင့်ပြောပြခဲ့ပါတယ်။<br />
<br />
ယူနီဆက်ရဲ့ ချင်းပြည်နယ်ရုံးခွဲမှ ကလေးသူငယ်ကာကွယ်စောင့်ရှောက်ရေးဆိုင်ရာအရာရှိ ဒေါ်အိမ့်အိမ့်ထွန်းက ၂၀၁၅ ခုနှစ် ဒီဇင်ဘာလနဲ့ ၂၀၁၉ ခုနှစ် ဇွန်လအတွင်းမှာ အခွင့်အရေး ချိုးဖောက်ခံရတဲ့၊ ချိုးဖောက်ခံရမယ့်အန္တရာယ်ရှိတဲ့ ကလေးငယ်အမှုပေါင်း ၃၀၀ ကျော်ဖော်ထုတ်သိရှိခဲ့ပြီး ဟားခါးမှာ အများဆုံးဖြစ်ပွားခဲ့တယ်လို့ ဆိုပါတယ်။ အကြမ်းဖက်တာ၊ ခေါင်းပုံဖြတ်အမြတ်ထုတ်တာ၊ လျစ်လျူရှုတာနဲ့ ညှဉ်းပန်းနှိပ်စက်မှုတွေကနေ ကာကွယ်ပေးဖို့ လူထုရဲ့နားလည်သဘောပေါက်မှု အားကောင်းလာစေဖို့ ယူနီဆက်ဝန်ထမ်းတွေနဲ့ မိတ်ဖက်အဖွဲ့အစည်းတွေက ဒေသတွင်းက ရပ်ရွာအသိုက်အဝန်းအားလုံးနဲ့ထိတွေ့ချိတ်ဆက်နိုင်အောင် ကြိုးပမ်းဆောင်ရွက်နေပါတယ်။<br />
<br />
ကျွန်မတို့ “အသိမြှင့်တင်ရေး ဆွေးနွေးပွဲတွေကို ကျေးရွာအသိုင်းအဝိုင်းတွေထဲမှာပဲ လုပ်မယ်ဆိုရင် ကလေးအများစုက ကျောင်းသွားနေကြတဲ့အတွက် ကျွန်မတို့ ကလေးတွေနဲ့ စကားပြောခွင့်ရမှာမဟုတ်ပါဘူး” ဟု ဒေါ်အိမ့်အိမ့်ထွန်းက ရှင်းပြပါတယ်။ “ဒါကြောင့် ကျွန်မတို့က ကလေးတွေကို သူတို့ရဲ့အခွင့်အရေးတွေက ဘာတွေလဲ၊ တစ်ခုခုဖြစ်လာခဲ့ရင် ဘယ်သူ့ကို အကြောင်းကြားသင့်လဲဆိုတာ ရှင်းပြဖို့ ကျောင်းတွေမှာပါ ဆွေးနွေးပွဲတွေ ကျင်းပပေးပါတယ်။”<br />
<br />
မန်လမ်ကျိန်က သူ့အဖေအရက်ဖြတ်မယ်ဆိုတဲ့ကတိကြောင့် မျှော်လင့်ချက်အပြည့်ရှိနေပါတယ်။ “သမီးရဲ့ မိဘတွေအချင်းချင်း ချစ်ချစ်ခင်ခင်ရှိတာ မြင်ချင်တယ်။ အဖေ့ကိုလုံးဝအရက်ပြတ်ပြီး သမီးတို့နဲ့ ပျော်ပျော်ရွှင်ရွှင်နေစေချင်တယ်။”<br />
<br />UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-43732075963122281812020-01-16T14:00:00.000+06:302020-01-16T14:06:17.585+06:30ချင်းပြည်နယ်ရှိ သင်ကြားရေးမှာ မိခင်ဘာသာစကားက အထောက်အကူပြု <br />
<i><span style="font-size: xx-small;">ရှေးဦးအရွယ်ကလေးသူငယ်ဘဝ ပညာရေး</span></i><br />
<i><span style="font-size: x-small;">တင်ထက်ပိုင်</span></i><br />
<br />
ဝေးလံပြီးသီးသန့်တည်ရှိရာ ချင်းပြည်နယ်မြောက်ဖျားက ထူထပ်လှတဲ့ တိမ်စိုင်တိမ်လိပ်တွေနဲ့ မြင့်မားမတ်စောက်လှတဲ့ တောင်တန်းတွေကြားမှာ ဒေသခံဘာသာစကားအမျိုးအမျိုး ပြောဆိုကြတဲ့ တိုင်းရင်းသားမျိုးနွယ်စုပေါင်း ၅၀ ကျော်နေထိုင်ကြပါတယ်။<br />
<br />
မြန်မာနိုင်ငံတစ်ဝှမ်းလုံးမှာ အဓိကစာသင်ကျောင်းသင်ရိုးကို နိုင်ငံရဲ့ရုံးသုံးဘာသာစကားဖြစ်တဲ့ မြန်မာဘာသာ(ဗမာ)နဲ့ သင်ကြားကြပါတယ်။ မကြာသေးမီကာလအထိ တိုင်းရင်းဘာသာစကားနဲ့ သင်ကြားခြင်းကို ခွင့်မပြုခဲ့ကြပါဘူး။ သို့သော်လည်း ဒီနေ့မှာတော့ မြန်မာနိုင်ငံတစ်ဝန်းက ပညာရေးကဏ္ဍမှာ ဒေသသုံးဘာသာစကားတွေကို အသုံးပြုခြင်းဟာ အရေးပါတဲ့အခန်းကဏ္ဍက ပါဝင်လာခဲ့ပါပြီ။<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8kGKwJ2t-20/XiAP8-Ks93I/AAAAAAAABV8/MqTTD1VYJ6Mb8dNyMPQQT7rZ7BEOgSIHwCLcBGAsYHQ/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-8kGKwJ2t-20/XiAP8-Ks93I/AAAAAAAABV8/MqTTD1VYJ6Mb8dNyMPQQT7rZ7BEOgSIHwCLcBGAsYHQ/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_003.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
<br />
“ကျွန်မတို့ငယ်ငယ်က ကျွန်မတို့အတန်းဖော်တော်တော်များများဟာ ဘာသာစကားအခက်အခဲကြောင့် မူလတန်းကျောင်းပြီးတာနဲ့ ကျောင်းထွက်ကုန်ကြတယ်။ သူတို့က မြန်မာဘာသာနဲ့သင်တဲ့ဘာသာရပ်တွေကို နားမလည်ကြဘူး” လို့ ဇိုလူမျိုးတို့ အများအားဖြင့် တီးတိန်ဘာသာစကားပြောဆိုကြတဲ့ တီးတိန်မြို့နယ်၊ ဆိုင်းဇန်ရွာမှာနေထိုင်တဲ့ အသက် ၃၅ နှစ်အရွယ် နိန်ဇာမန်က ရှင်းပြပါတယ်။<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
လွန်ခဲ့တဲ့ ခြောက်နှစ် ဆိုင်းဇန်အထက်တန်းကျောင်းမှာ နိန်ဇာမန်ဆရာမ စဖြစ်လာချိန်မှာ သူမက ဒေသသုံးဘာသာစကား ပြောတဲ့အတွက် သူမရဲ့ကျောင်းသားတွေနဲ့ ရင်းနှီးတဲ့ဆက်ဆံရေးကို ထူထောင်နိုင်ခဲ့တယ်ဆိုတာ နားလည်သဘောပေါက်ခဲ့ပါတယ်။<br />
“အယူအဆတွေနဲ့ အချက်အလက်တွေကို ဆွေးနွေးရှင်းပြတဲ့အခါ ဒေသသုံးဘာသာစကားကို အသုံးပြုတဲ့အတွက် မြန်မာဘာသာနဲ့ရေးထားတဲ့ သင်ခန်းစာတွေကို ကျောင်းသားတွေနားလည်လာပါတယ်” လို့ ဆရာမနိန်ဇာမန်က ဆိုပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_VY7s3Z0ljk/XiAP8585iFI/AAAAAAAABWE/ASbnp3jdcWkhuTUxxMeriEOCd9NWuQjbgCLcBGAsYHQ/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-_VY7s3Z0ljk/XiAP8585iFI/AAAAAAAABWE/ASbnp3jdcWkhuTUxxMeriEOCd9NWuQjbgCLcBGAsYHQ/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_008.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
<br />
မိခင်ဘာသာစကားနဲ့သင်တဲ့ မူလတန်းကျောင်းကိုတက်ရောက်ခဲ့ရတဲ့ ကလေးတွေဟာ အလယ်တန်းမှာ ကျောင်းထွက်နှုန်း ပိုနည်းတယ်လို့ သုတေသနရလဒ်တွေက အကြံပြုထားပါတယ်။ “တချို့မြန်မာစကားလုံးတွေနဲ့ အခေါ်အဝေါ်တွေကို ဒေသသုံး ချင်းဘာသာကို တိတိကျကျဘာသာပြန်ဆိုဖို့ အခက်အခဲရှိတယ်” လို့ ကျေးရွာလူထုရဲ့ ငါးပုံတစ်ပုံခန့်ရှိတဲ့ ကျောင်းသားပေါင်း ၅၃၅ ဦးရောက်တက်ရောက်ရာ ဆိုင်းဇန်အထက်တန်းကျောင်းရဲ့ ကျောင်းအုပ်ကြီး Uk Cung ကရှင်းပြပါတယ်။<br />
<br />
“တစ်ခါတလေ ကျောင်းဆရာ၊ ဆရာမတွေဟာ ကလေးတွေကို အဓိပ္ပါယ်ရှင်းပြဖို့အတွက် ချင်းဘာသာရဲ့ဆက်စပ်နေတဲ့ ဥပမာတွေရှာမတွေ့ဘူး”လို့ ဆရာကြီးကရှင်းပြပါတယ်။ “ပြည်မနဲ့ တိုင်းရင်းသားဒေသတွေကြားမှာ ယဉ်ကျေးမှု၊ ဆက်စပ်အခြေအနေတွေနဲ့ ပထဝီဝင်အနေအထားအရ ကွာခြားချက်တွေရှိတယ်။” ဆရာ၊ ဆရာမတွေအနေနဲ့ မိမိတို့ကျောင်းသားတွေနဲ့ ပိုပြီးထိထိရောက်ရောက် ထိတွေ့ချိတ်ဆက်စေနိုင်အာင် အမျိုးမျိုးသောသင်တန်းနည်းပြအစီအစဉ်တွေ ရေးဆွဲဖို့နဲ့ သင်တန်းပေးဖို့အတွက် ပညာရေးဝန်ကြီးဌာနနှင့် လူမှုဝန်ထမ်း၊ ကယ်ဆယ်ရေးနှင့် ပြန်လည်နေရာချထားရေး ဝန်ကြီးဌာနတို့ကို ယူနီဆက်မြန်မာက ပံ့ပိုးပေးနေပါတယ်။<br />
<br />
သင်တန်းအစီအစဉ်တွေက ကလေးပျော်ကျောင်း၊ ကျောင်းအခြေပြု ဆရာဖြစ်ပညာပေးသင်တန်း၊ ကျောင်းအုပ်ကြီးသင်တန်း၊ အစောပိုင်းကလေးဘဝ ဖွံ့ဖြိုးရေးသင်တန်း၊ အခြေခံသက်မွေးပညာသင်တန်းနဲ့ ကျောင်းပြင်ပ အခြေခံပညာ ဆရာဖြစ်သင်တန်းကဲ့သို့ သက်ဆိုင်ရာ နယ်ပယ်အသီးသီးအပေါ်မှာ အလေးပေးထားပါတယ်။ မိခင်ဘာသာစကားက မြန်မာဘာသာမဟုတ်တဲ့ ကလေးတွေအတွက် မြန်မာဘာသာစကားသင်ကြားရေးနဲ့သင်ယူရေးကလည်း ဘာသာစကားအရည်အသွေးမြှင့် အစီအစဉ်မှာ အကျုံးဝင်ပါတယ်။ တိုင်းရင်းသားဒေသများရှိ မူလတန်းအဆင့်တွေအတွက် နောက်ဆုံးအစိုးရသင်ရိုးညွှန်းတမ်းတွေက သက်ဆိုင်ရာတိုင်းရင်းသားပုံပြင်တွေ၊ သီချင်းတွေနဲ့ ရိုးရာဓလေ့တွေကို ရှာဖွေဖော်ထုတ်ပြီး ဒေသသုံးဘာသာစကားနဲ့ ရေးသားထားတဲ့ ဒေသအလိုက် ယဉ်ကျေးမှုနဲ့ဆက်စပ်တဲ့ နေ့စဉ်ကဏ္ဍငယ်တွေကို အသားပေးထားပါတယ်။<br />
အသက် ၂၈ နှစ်အရွယ် ကျိန်လောမန်က ဒီလိုဒေသသုံးတိုင်းရင်းဘာသာစကားတွေနဲ့ ယဉ်ကျေးမှု ဘာသာရပ်ကို ထည့်သွင်းတာက တိုင်းရင်းဘာသာစကားတွေ ရေရှည်တည်တံ့ဖို့သာမကဘဲ စာသင်ခန်းအတွင်း အပြန်အလှန်ဆက်သွယ်မှုတွေနဲ့ သင်ကြားမှုတွေကိုလည်း တိုးတက်စေတယ်လို့ ယုံကြည်ထားပါတယ်။<br />
<br />
“ကလေးတွေက ဒေသအလိုက်ယဉ်ကျေးမှုဘာသာရပ်ကို အကြိုက်ဆုံးဖြစ်တဲ့ပုံပဲ။ သူတို့ဖတ်တဲ့စာကို နားလည်ဖို့အတွက် ဘာသာပြန်ဖို့မလိုဘူး” လို့ စိတ်အားထက်သန်စွာသင်ကြားနေတဲ့ ဆရာဖြစ်သူက ပြောပြပါတယ်။ နိုင်ငံတော်ပညာရေး မဟာဗျူဟာမြောက်စီမံကိန်း ၂၀၁၆- ၂၁မှာ ဆရာဖြစ်သင်တန်းနဲ့ သင်ရိုးညွှန်းတမ်းဖန်တီးရာမှာ သိသာတဲ့ပြုပြင်ပြောင်းလဲမှုတွေနဲ့ အဆင့်မြှင့်တင်မှုတွေလုပ်ဖို့ ပါဝင်ပါတယ်။ ဆရာ၊ ဆရာမတွေရဲ့ စွမ်းဆောင်ရည်ကို မြှင့်တည့်ပြီး သင်ကြားရေးကို အဆင့်မြှင့်တင်ပေးခြင်းဖြင့် ကလေးငယ်တွေအားလုံးအတွက် အရည်အသွေးမီပညာရေးပေးနိုင်ဖို့ ယူနီဆက်မြန်မာက ရည်ရွယ်ပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-N_J4kR3Katc/XiAP84ldg5I/AAAAAAAABWA/cwGIk4SHFA8bcA4mHkolEbhinKu35EbeQCEwYBhgL/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_029.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-N_J4kR3Katc/XiAP84ldg5I/AAAAAAAABWA/cwGIk4SHFA8bcA4mHkolEbhinKu35EbeQCEwYBhgL/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_029.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
<br />
ကြက်တူရွေးနှုတ်တိုက်စာအံသင်တဲ့ပညာရေးကို ကြုံတွေ့ခဲ့ရတဲ့ နိန်ဇာမန်နဲ့ ကျိန်လောမန်တို့အတွက် စာသင်ကြားခြင်းက အသက်မွေးဝမ်းကျောင်း အလုပ်သက်သက်မဟုတ်ပါဘူး။ သူတို့ကျောင်းသားတွေကို အသိဉာဏ်ဗဟုသုတတွေ သင်ကြားမျှဝေပေးနိုင်ဖို့ သူတို့ကိုယ်တိုင်လည်း ပိုကောင်းတဲ့ပညာရေးတစ်ခုရရှိဖို့ လိုအပ်တယ်ဆိုတာ နားလည်ထားကြပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-BiU07Xby6mQ/XiAP95j0yBI/AAAAAAAABWY/xEMmDTNnmQkNXxl3fQoDACka3LMXQsQqwCEwYBhgL/s1600/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_040.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-BiU07Xby6mQ/XiAP95j0yBI/AAAAAAAABWY/xEMmDTNnmQkNXxl3fQoDACka3LMXQsQqwCEwYBhgL/s400/UNICEF_MinzayarOo_ChinState_040.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
အားလုံးလက်လှမ်းမီတဲ့ သင်ရိုးညွှန်းတမ်းနဲ့ အရည်အချင်းပြည့်ဝတဲ့ ဆရာတွေရှိမယ်ဆိုရင် ကျောင်းတွေရဲ့ အထက်တန်းကျောင်း ပြီးမြောက်နှုန်း နိမ့်ကျနေတာတွေ မြင့်မားလာမယ်လို့ ယုံကြည်ကြပါတယ်။<br />
<br />
လှပသလောက် အလှမ်းဝေးကွာလှတဲ့ ချင်းပြည်နယ်ဟာ တစ်နိုင်ငံလုံးမှာ တက္ကသိုလ်ဝင်တန်းစာမေးပွဲအောင်ချက် အနိမ့်ဆုံး ဖြစ်ပါတယ်။ ချင်းပြည်နယ်က ကလေးအများစုက အထက်တန်းကျောင်းမပြီးခင် ကျောင်းထွက်ကြတယ်။ ကျောင်းအုပ်ကြီးက ဒါဟာ ကျောင်းသားတွေကြောင့်သက်သက်မဟုတ်ဘဲ သက်ဆိုင်ရာစာအုပ်စာပေတွေရှိတဲ့စာကြည့်တိုက်လို ရင်းမြစ်တွေရှားပါးတာ၊ ဆိုးရွားလှတဲ့လမ်းနဲ့ပို့ဆောင်ရေးအနေအထားတွေ၊ အပြုသဘောဆောင်တဲ့ စံပြပုဂ္ဂိုလ်မရှိတာတွေ၊ အရေးအကြီးဆုံးကတော့ ကျောင်းသားတွေရဲ့ ပတ်ဝန်းကျင်မှာ အဘက်ဘက်ကနေ လုံလောက်တဲ့ ပံ့ပိုးမှုတွေမရှိတာတွေကြောင့်ဖြစ်တယ်လို့ ပြောပြပါတယ်။<br />
<br />
“အခုချိန်မှာတော့ ကျောင်းတက်ချင်တဲ့၊ ကျောင်းနေချင်တဲ့ကလေးတွေ ပိုများလာတယ်။ ကျောင်းထွက်နှုန်းပိုနည်းလာတယ်။ ကျွန်တော်တို့ရဲ့ စိန်ခေါ်မှုက အထက်တန်းကျောင်းမပြီးခင်မှာ ကျောင်းသားတွေကို တန်ဖိုးရှိရှိသင်ကြားမှုတွေမှာ တက်တက်ကြွကြွ ပါဝင်ဖြစ်နေအောင် ဆက်ပြီးထိန်းထားနိုင်ဖို့ပါ” လို့ ကျောင်းအုပ်ကြီးကအကြံပြုပြောပြပါတယ်။<br />
<br />UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-65749557790087748832020-01-16T13:53:00.000+06:302020-01-16T14:00:37.427+06:30ကလေးငယ်တွေကို ကောင်းကောင်းမွန်မွန် ကျွေးနိုင်ဖို့ မိဘတွေရဲ့ ယုံကြည်မှု တည်ဆောက်ခြင်း<i><span style="font-size: x-small;">Alessia Radice</span></i><br />
<br />
မြန်မာနိုင်ငံ အနောက်မြောက်ဖျား ချင်းပြည်နယ်ရဲ့ ထန်မွာန် (Thangmual) တောင်ကုန်းတွေပေါ်က မနုလွန်းတစ်ယောက် သူ့ရဲ့ ခုနစ်နှစ်အရွယ်သမီးငယ်လေးကို ကျန်းကျန်းမာမာ ထက်ထက်မြက်မြက်နဲ့ ကြီးပြင်းလာဖို့မျှော်လင့်မိပါတယ်။ အမေအများစုလိုပဲ မနုလွန်းဟာလည်း သူ့သမီးလေးကို အကောင်းဆုံးတွေပဲဖြစ်စေချင်တယ်ဆိုပေမဲ့ ဒီလိုကလေးအရွယ်သေးသေးလေးကို နည်းမှန်လမ်းမှန်နဲ့ဘယ်လိုကျွေးရမလဲဆိုတာကို သေချာမသိဘူးဖြစ်နေပါတယ်။<br />
မနုလွန်းက သူမရဲ့သမီးလေး၊ ခင်ပွန်း၊ ယောက္ခမ၊ ၁၂ နှစ်အရွယ် တူလေးတစ်ယောက်ရယ်နဲ့အတူ သစ်သားအိမ်လေးတစ်လုံးမှာ နေကြပါတယ်။ သူက ဆီနဲ့ဆန်ကို ဈေးထဲကနေ ဝယ်လေ့ရှိပေမဲ့ သူတို့ မိသားစုအတွက် စားစရာအများစုက သူတို့အိမ်က စိုက်ခင်းနဲ့ ယောက်ျားဖြစ်သူ အလုပ်လုပ်တဲ့ လယ်ထဲကနေရတာ များပါတယ်။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6yui0rx4_Wo/XiAOz5iMRaI/AAAAAAAABVs/bm9mHAjT6dkINLlVgPcgQyqRJM-pYDoIQCLcBGAsYHQ/s1600/Nu%2BLun_Chin.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="877" data-original-width="1600" height="218" src="https://1.bp.blogspot.com/-6yui0rx4_Wo/XiAOz5iMRaI/AAAAAAAABVs/bm9mHAjT6dkINLlVgPcgQyqRJM-pYDoIQCLcBGAsYHQ/s400/Nu%2BLun_Chin.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>သူမရဲ့ခုနစ်နှစ်အရွယ် သမီးငယ်ကိုအစာကျွေးနေတဲ့ မနုလွန်း။<br />©17 Triggers/ Myanmar/2019/Camilla Zanzanaini </i></td></tr>
</tbody></table>
အာဟာရအကြောင်း သိရှိစေဖို့အတွက် မနုလွန်းဟာ တီးတိန်က အရန်သားဖွားဆရာမတွေ ဦးစီးတဲ့ ဒေသခံအမျိုးသမီး အဖွဲ့ဆွေးနွေးပွဲကို တက်ရောက်ဖြစ်ခဲ့ ပါတယ်။ သူမရဲ့ယောက္ခမဖြစ်သူကလည်း သူ့အပေါ် သြဇာလွှမ်းမိုးမှုရှိတယ်။ သူ့ကလေးကို ဘာတွေကျွေး သင့်တယ်၊ ဘာတွေမကျွေးသင့်ဘူး၊ အစာကို ဘယ်လို ပြင်ဆင်ရမယ် စတာတွေပြောလေ့ရှိပါတယ်။<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
မနုလွန်းရဲ့ သမီးလေးက မကြာခဏဆိုသလိုပဲ စားစရာအသစ်တွေ လျှာပေါ်ထိလိုက်တဲ့ခံစားချက်ကို ရုန်းကန်ငြင်းဆန်တတ်တယ်။ အဲဒီစားစရာတွေကို မမြိုချနိုင်ဘဲဖြစ်လေ့ရှိပါတယ်။ ဒါကြောင့် မနုလွန်းက အတင်းအကျပ်မကျွေးတော့ဘဲ မိခင်နို့နဲ့ ဆန်ပြုတ်ကိုပဲ ကျွေးပါတော့တယ်။<br />
<br />
“ကျွန်မကလေးကို တခြားအစားအစာတွေပါ ကျွေးသင့်တယ်လို့ သူတို့ကပြောပေမဲ့ ကျွန်မသမီးက ပြန်ပြီးထွေးထုတ်ပစ်တတ်တယ်။ ဒီအစာတွေက သူ့အတွက် သိပ်ကြမ်းလွန်းနေတယ်။ ဒါကြောင့် ကျွန်မသူ့ကို ဆန်ပြုတ်နဲ့ မိခင်နို့ပဲတိုက်တယ်” လို့ မနုလွန်းက ကျန်တဲ့မိသားစုဝင်တွေအတွက် ချင်းရိုးရာပြောင်းဆန်ပြုတ်ချက်ရင်း ရှင်းပြပါတယ်။<br />
<br />
တခြားမိခင်တွေကလည်း သူတို့ကလေးတွေကို ဘယ်အရွယ်မှာ ဘယ်လိုဖြည့်စွက်စာတွေကျွေးသင့်လဲဆိုတာ ရှင်းရှင်းလင်းလင်းမသိကြမှန်း သိသာပါတယ်။ အစာအုပ်စုဇယားတွေကို နားလည်ဖို့ခက်ခဲကြပြီး ကလေးတွေ အစာနင်သွားမှာကိုလည်း စိုးရိမ်ကြတယ်။<br />
<br />
“ကလေးတွေကို ကျွေးရမယ့် အစာအုပ်စုက သုံးစုလား လေးစုလား။ ဟာ မဟုတ်ပါဘူး”လို့ မနုလွန်းကဆိုတယ်။ “ကျွန်မရောကုန်ပြီ။ အသားက ကြီးထွားစေတယ်၊ သီးနှံတွေက သန်မာစေတယ်၊ ဒါပေမဲ့ ဒါတွေကို ကျွန်မတို့ကလေးတွေ ဘယ်လိုစားနိုင်မလဲ။”<br />
<br />
ချင်းပြည်နယ်နဲ့ ရန်ကုန်မြို့ဆင်ခြေဖုံးဒေသက မိခင်တွေ၊ စောင့်ရှောက်သူတွေအနေနဲ့ ကလေးတွေကို အစားအစာကျွေးရာမှာ မိခင်တွေသိထားရမယ့် လိုအပ်ချက်တွေကို နားလည်စေဖို့ Shenzhen Health Foundation က ရန်ပုံငွေပံ့ပိုးပြီး Save the Children နဲ့ ယူနီဆက်တို့က ပူးပေါင်းဆောင်ရွက်လျက်ရှိပါတယ်။ ရည်ရွယ်ချက်ကတော့ မိခင်တွေအနေနဲ့ ကလေးငယ်တွေကို ကျန်းမာရေးနဲ့ညီညွတ်တဲ့ ဖြည့်စွက်စာကျွေးမွေးလာအောင် တိုက်တွန်းပြီး ပံ့ပိုးကူညီပေးနိုင်မယ့် နည်းလမ်းတွေကို သိရှိလာစေဖို့ဖြစ်ပါတယ်။<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-JGEAywcBDRk/XiAOzkpH9nI/AAAAAAAABVo/OBaJTXdz7IguDiffv2zigDVRxp8sZ85bgCEwYBhgL/s1600/table.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="508" data-original-width="1140" height="177" src="https://1.bp.blogspot.com/-JGEAywcBDRk/XiAOzkpH9nI/AAAAAAAABVo/OBaJTXdz7IguDiffv2zigDVRxp8sZ85bgCEwYBhgL/s400/table.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
တီးတိန်မြို့က မိခင်တွေဟာ ကလေးတွေကို အစာကောင်းကောင်းမွန်မွန် ကျွေးမွေးနိုင်အောင် စိတ်ကူးစိတ်သန်းကောင်းတွေ ရစေမယ့် အချက်အလက်တွေပါတဲ့ “ငှက်ပျောသီးအိတ်” တစ်အိတ်ကို ယူနီဆက်နဲ့အတူ ဖန်တီးပြီး စတင်စမ်းသပ်လုပ်ဆောင်ခဲ့ပါတယ်။ ဒီအိတ်က အဓိကပေးချင်တဲ့ မက်ဆေ့ချ်ကတော့ - မိမိကလေးကို နေ့တိုင်းကျွေးပေးပါ။ ထမင်းတင်မကဘဲ ပဲ၊ ကြက်ဥနဲ့ အသီးအနှံတွေပါ ကျွေးပါ။<br />
<br />
သန့်ရှင်းတဲ့ အစားအစာစားသုံးရာပတ်ဝန်းကျင်တွေဖြစ်လာဖို့ အားပေးတဲ့အနေနဲ့ “banana bag” လို့ခေါ်တဲ့အိတ်ကို ဖျာတစ်ချပ်ပေါ်မှာ ဖွင့်ပါတယ်။ အိတ်ထဲမှာ ကိရိယာအသစ်အဆန်းတွေပါတဲ့ အထုပ်တစ်ထုပ် ပါပါတယ်။ မိခင်တွေအနေနဲ့ မိမိတို့ကလေးအတွက် စားစရာတွေကို ယုံကြည်မှုရှိရှိ စီစဉ်ပေးပြီး ပုံစံအမျိုးမျိုးဖန်တီးတတ်အောင်၊ စားစရာအသစ်တွေကို အောင်အောင်မြင်မြင်နဲ့ စပြီးကျွေးတတ်အောင် ကူညီပေးဖို့ ရည်ရွယ်ပြုလုပ်ထားတဲ့ ကိရိယာတွေဖြစ်ပါတယ်။<br />
<br />
ပဲဘူးတွေက ပမာဏတိုင်းဖို့ပါ၊ ကြက်ဥဘူးက မိခင်တွေအနေနဲ့ တစ်ပတ်မှာ ကြက်ဥဘယ်နှစ်လုံးကျွေးပြီးပြီးလဲဆိုတာ မှတ်ထားနိုင်ဖို့ပါ၊ ချေတဲ့ကိရိယာတွေကတော့ ကလေးအသက်အရွယ်အလိုက် စားစရာတွေကို သင့်တော်တဲ့ အပျော့အမာအနေအထားရအောင် လုပ်နိုင်ဖို့ဖြစ်ပါတယ်၊ အရွယ်အစား မတူညီတဲ့ ပန်းကန်လုံးသုံးကတော့ အသက်အရွယ်အလိုက် သင့်တော်ရာပမာဏကို သိစေဖို့ဖြစ်ပါတယ်။ တစ်ကိုယ်ရေသန့်ရှင်းရေး အလေ့အထကောင်းတွေကို သတိပေးတဲ့အနေနဲ့ အိတ်ထဲမှာ ဆပ်ပြာ၊ ကလေးတဘက်နဲ့ သွားတိုက်တံတစ်ချောင်းလည်း ထည့်ပေးထားပါတယ်။ လက်ထိုးရုပ်တစ်ခုနဲ့ ပုံပြင်စာအုပ်က အစောပိုင်း လှုံ့ဆော်မှု၊ တုံ့ပြန်မှုရှိတဲ့ ပြုစုစောင့်ရှောက်မှုတွေဖြစ်အောင် အားပေးဖို့နဲ့ အဓိကမက်ဆေ့ချ်တွေကို အားဖြည့်ပေးဖို့ဖြစ်ပါတယ်။<br />
<br />
“ဒီလိုအရည်အသွေးကောင်းတဲ့ ပစ္စည်း တွေက ကျွန်မတို့ကလေးတွေအတွက် သိပ်အသုံးဝင်ပါတယ်။ ကျွန်မတို့မှာပိုက် ဆံရှိတယ်ဆိုရင်တောင် ဒီလိုကောင်းတဲ့ ပစ္စည်းမျိုးတွေဝယ်နိုင်မှာ မဟုတ်ပါဘူး” လို့ မနုလွန်းက စိတ်အားထက်ထက်သန်သန်နဲ့ပြောပြခဲ့ပါတယ်။ “ကလေးအတွက် ဒီလိုထူးခြားတဲ့ပစ္စည်းလေးတွေရတာ သိပ်ကိုကောင်းပါတယ်”<br />
<br />
အဲ့သည့် “banana bag” လို့ခေါ်တဲ့အိတ်က မနုလွန်းလို မိခင်တွေကြားမှာ လူသိများပြီး အထောက်အကူပေးနိုင်တယ်ဆိုတာ သက်သေပြလိုက်ပါပြီ။<br />
<br />
လာမယ့်ခြောက်လအတွင်းမှာကလေးတွေအတွက် ဖြည့်စွက်စာကျွေးမွေးမှုကို တိုးတက်စေဖို့နဲ့ သိပ်ကိုကောင်းမွန်တဲ့ ဘဝစတင်မှုတစ်ခုဖြစ်ဖို့ ရည်ရွယ်ပြုလုပ်ထားတဲ့ ဒီလိုဆန်းသစ်တီထွင်ထားတဲ့ ကိရိယာတွေကို မိခင်တွေက ဘယ်လိုတုံ့ပြန်တယ်၊ ဘယ်လိုအသုံးပြုကြသလဲဆိုတာတွေကို ပိုပြီးသိရှိအောင် “banana bag” အားအသုံးချပုံတွေကို ယူနီဆက်အနေနဲ့ ဆက်လက်စောင့်ကြည့် လေ့လာသွားမှာဖြစ်ပါတယ်။UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-43570005727427169352019-12-10T16:31:00.000+06:302019-12-10T16:32:11.574+06:30 မီးဖိုချောင်မှသည် စာသင်ခန်းဆီသို့ရေးသူ Ruth Ayisi<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
၁၄ နှစ်သမီးလေး ခင်ခင်လှတစ်ယောက် ကောက်ညှင်းပေါင်းပေါင်းနေတဲ့အချိန်။ သူ့ရဲ့နေ့စဉ်လုပ်ရိုးလုပ်စဉ် အလုပ်တွေ ရုတ်တရက်ပြောင်းလဲသွားတော့မယ့်အချိန်ပေါ့။ “အမေက ကျွန်မကို ကျောင်းတက်ချင်လားလို့မေးတယ်” လို့ အဲဒီအချိန်ကိုပြန်စဉ်းစားမိပြီး မျက်လုံးဝိုင်းကြီးတွေနဲ့ ခင်ခင်လှတစ်ယောက် ပြုံးပြီးပြောပြပါတယ်။</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4d8KfBYUmCY/Xe9sT1mTB1I/AAAAAAAABVM/GRN00CjDa4Aq0aAsFt2dGA5uNd0L0m2uQCLcBGAsYHQ/s1600/DSC01568.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1068" data-original-width="1424" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-4d8KfBYUmCY/Xe9sT1mTB1I/AAAAAAAABVM/GRN00CjDa4Aq0aAsFt2dGA5uNd0L0m2uQCLcBGAsYHQ/s400/DSC01568.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/Ruth Ayisi</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
လွန်ခဲ့တဲ့ နှစ်နှစ် သူ့အသက် ၁၂ နှစ်မှာ ခင်ခင်လှအတွက် ဘဝမှာ ပထမဆုံးအကြိမ်အဖြစ် စာသင်ဖို့အခွင့်အရေးတစ်ခုရခဲ့ပါတယ်။ “ကျွန်မကျောင်းတက်လို့ရမလားလို့ အမေ့ကိုမေးနေခဲ့တာ ကြာပါပြီ” လို့ခင်ခင်လှက ပြောပါတယ်။ သူက သူ့အခြေအနေကြောင့် စာဖတ်တတ်ဖို့ စာရေးတတ်ဖို့ မျှော်လင့်ချက်ကို လက်လျှော့လုနီးပါးဖြစ်ခဲ့ပါတယ်လို့ ဆိုတယ်။ “ကျွန်မစာသင်ချင်ခဲ့တယ်။ ဒါပေမဲ့ အမေဈေးရောင်းဖို့အတွက် ကောက်ညှင်းပေါင်းကူပေါင်းပေးမှဖြစ်မယ်ဆိုတာ ကျွန်မသိတယ်။” </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
တံငါသည်တစ်ဦးဖြစ်တဲ့ ခင်ခင်လှအဖေဟာ သူ့အသက် ၃ နှစ်မှာ အဆုတ်ကင်ဆာနဲ့ဆုံးသွားပြီး သူတို့ညီအစ်မငါးယောက်ထဲက တစ်ယောက်ပဲ ကျောင်းတက်ခဲ့ရတယ်။ အဲဒီအစ်မကလည်း ၂ တန်းမှာပဲ ကျောင်းထွက်ခဲ့ရတယ်လို့ ရှင်းပြတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
အခု ခင်ခင်လှဟာ ရခိုင်ပြည်နယ်က နေရပ်စွန့်ခွာတိမ်းရှောင်သူတွေနေထိုင်ရာ စခန်းတစ်ခုရဲ့ ကျောင်းပြင်ပ မူလတန်းပညာရေးစင်တာ (NFPE) တစ်ခုမှာ တက်ရောက်နေပါတယ်။ ဒီစင်တာက ယူနီဆက်ရဲ့ မိတ်ဖက် Save the Children အဖွဲ့က စီမံဆောင်ရွက်နေတဲ့ စစ်တွေနဲ့ ပေါက်တောမြို့က စခန်းတွေ၊ ကျေးရွာတွေမှာရှိတဲ့ စင်တာပေါင်း ၁၆ ခုအနက်က တစ်ခုဖြစ်ပါတယ်။ NFPE တွေကို ဥရောပသမဂ္ဂ၊ ဒိန်းမတ်နိုင်ငံနဲ့ ယူနီဆက်တို့ရဲ့ အကူအညီနဲ့ ပညာရေးဝန်ကြီးဌာန Building on Quality Basic Education အစီအစဉ်မှ ပံ့ပိုးပေးထားပါတယ်။ ဒီစင်တာတွေက မူလတန်းကျောင်းတက်ခွင့်မရခဲ့တဲ့ ကလေးငယ်တွေအတွက် ပညာသင်ကြားနိုင်မယ့် အခွင့်အလမ်းရရှိစေသလို နှစ်နှစ်တာ အနီးကပ်အမြန်သင်ရိုးပြီးသွားတဲ့အခါမှာ အလယ်တန်းကျောင်းတွေမှာ တက်ရောက်နိုင်မယ့် အခွင့်အရေးတွေလည်း ရရှိစေမှာပါ။</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AQI7-4mKjoA/Xe9sJFhlbiI/AAAAAAAABVI/EbHs7YfL76IYuSUEzJHq2xkLZdlZw7m8ACLcBGAsYHQ/s1600/DSC01575.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="851" data-original-width="1140" height="297" src="https://1.bp.blogspot.com/-AQI7-4mKjoA/Xe9sJFhlbiI/AAAAAAAABVI/EbHs7YfL76IYuSUEzJHq2xkLZdlZw7m8ACLcBGAsYHQ/s400/DSC01575.jpeg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">UNICEF Myanmar/2019/Ruth Ayisi</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ခင်ခင်လှက စင်တာကနေ သင်ကြားရေးပစ္စည်းတွေဖြစ်တဲ့ ဘောပင်၊ ခဲတံနဲ့ လေ့ကျင့်ခန်းစာအုပ်တွေ၊ မိုးသည်းသည်းမည်းမည်း ရွာတဲ့အခါ သုံးဖို့ ထီးနဲ့မိုးကာအင်္ကျီတွေ ရရှိခဲ့ပါတယ်။ ယူနီဆက်နဲ့ မိတ်ဖက်အဖွဲ့အစည်းတွေဟာ စစ်တွေနဲ့ ပေါက်တောမြို့က ကျောင်းသားပေါင်း ၈၀ဝ၀ နီးပါးအတွက် ယာယီစာသင်ခန်းတွေနဲ့ ကျောင်းပြင်ပ မူလတန်းပညာရေးစင်တာတွေမှာ သင်ကြားရေးအခွင့်အလမ်းတွေပေးနိုင်ဖို့ အစိုးရကို ပံ့ပိုးပေးလျက်ရှိပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ခင်ခင်လှဟာ ကျောင်းစာနဲ့ အိမ်မှုကိစ္စတွေကို နိုင်နင်းအောင်လုပ်ရပါတယ်။ သူက နေမထွက်ခင် မနက် ၅ နာရီကတည်းက ထပြီး စခန်းအနီးက ရေတွင်းမှာ မိသားစုသုံးဖို့ ရေသွားခပ်ရတယ်။ ကျောင်းဆင်းတဲ့အခါ အိမ်စာမလုပ်ခင် နောက်ထပ်ရေခပ်ရတယ်၊ သန့်ရှင်းရေးလုပ်ဖို့ကူညီရတယ်။ လျှပ်စစ်မီးမရှိတဲ့အတွက် ခင်ခင်လှက မမှောင်ခင်မှာ စာကိုပြီးအောင်လုပ်ရပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
စင်တာက သူမရဲ့ဆရာဖြစ်တဲ့ ဦးဝူဘမောင်က ကလေးတွေကို ပညာသင်နိုင်မယ့်အခွင့်အလမ်းတစ်ခုပေးနိုင်တဲ့အတွက် သူ့အလုပ်ကို သဘောကျတယ်လို့ ဆိုပါတယ်။ “ကျွန်တော်က ကလေးတွေကိုချစ်တယ် သူတို့ကို ပညာတတ်စေချင်တယ်”လို့ စိတ်အားထက်ထက်သန်သန်နဲ့ ပြောပြတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
လယ်သမားတစ်ဦးဖြစ်တဲ့ ဦးဝူဘမောင်က ၂၀၁၂ ခုနှစ်မှာ ပြည်တွင်းပဋိပက္ခတွေကြောင့် မိမိအိမ်ကိုစွန့်ပြီးထွက်ပြေးခဲ့ရတယ်။ ရခိုင်ပြည်နယ် စစ်တွေမြို့ကိုရောက်ဖို့ လှေနဲ့နာရီပေါင်းများစွာကြာအောင် လာခဲ့ရတယ်လို့ သူကပြောပြတယ်။ “NFPE စင်တာတွေက နာမည်ကြီးတယ်ဆိုပေမဲ့ ကလေးတွေက အစိုးရကျောင်းတွေမှာတက်ဖို့ မျှော်လင့်နေကြတယ်။” “သူတို့လေးတွေက ကျောင်းဝတ်စုံ ဝတ်ချင်ကြတာ” လို့ ဦးဝူဘမောင်က အတိတ်ကိုပြန်စဉ်းစားမိပြီး မျက်ရည်ဝဲရင်းပြောပြတယ်။ ခဏနေတော့ သူပြန်တည်ငြိမ်သွားတယ်။ “ကျွန်တော့်မှာ မျှော်လင့်ချက်ရှိပြီ” လို့ပြောရင်း ပြီးခဲ့တဲ့စာသင်နှစ် (၂၀၁၈-၁၉) မှာ ကျောင်းသား ၁၆ ယောက်ထဲက ၁၃ ယောက်က အနီးနားက အစိုးရကျောင်းမှာ ကျောင်းတက်ခဲ့ကြတယ်လို့ ဖြည့်စွက်ပြောပြပါတယ်။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
”ခင်ခင်လှကလည်း ဆက်ပြီးပညာသင်ချင်ပါတယ်။ သူက စင်တာမှာနောက်ဆုံးနှစ်ပါ။ ဒါပေမဲ့ သူက “ကျွန်မတို့က အရမ်းဆင်းရဲတာ” လို့ ပြောပြတယ်။ သူကစရိတ်တွေကုန်မှာကို သိတယ်။ အထူးသဖြင့် ကျောင်းဝတ်စုံနဲ့ ကျောင်းပစ္စည်းတွေအတွက်ပေါ့။ ဒါကြောင့်ခင်ခင်လှက ဒီစီမံချက်က သင်ပေးနေတဲ့ သက်မွေးပညာ အပ်ချုပ်သင်တန်းကို ဆက်တက်ဖို့ ဆုံးဖြတ်ထားပါတယ်။ “ကျွန်မ အင်္ကျီချုပ်တာသင်မယ်၊ အပ်ချုပ်လုပ်ငန်းတစ်ခုထူထောင်ဖို့ ကျွန်မအခုသင်ထားတဲ့ပညာကို အသုံးချသွားမယ်” လို့ ဆိုပါတယ်။</div>
<div>
<br /></div>
</div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-26579749827679376782019-12-04T16:26:00.001+06:302019-12-10T16:50:40.461+06:30ရန်ကုန်မြို့ပြရှိ ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ဝေဒနာခံစားနေရတဲ့ ကလေးငယ်များဆီရောက်ရှိနိုင်မယ့် အခွင့်အရေးတစ်ခု<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><b>ရေးသားသူ - နေထွန်းကျော်နှင့် Elin Nilsson ၊ ယူနီဆက် ကျန်းမာရေးနှင့်အာဟာရကဏ္ဍ၊ မြန်မာ</b></span></span><br />
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><b><br /></b></span></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jGIwHA7e5us/XeeBtEozcdI/AAAAAAAABUo/uA2wEKHuTw4P8J8xBcvoA7IEewYeyMwGQCLcBGAsYHQ/s1600/2_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1068" data-original-width="1589" height="268" src="https://1.bp.blogspot.com/-jGIwHA7e5us/XeeBtEozcdI/AAAAAAAABUo/uA2wEKHuTw4P8J8xBcvoA7IEewYeyMwGQCLcBGAsYHQ/s400/2_2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">UNICEF Myanmar/2019/Nyan Zay Htet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;">
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">ပေါင်မပြည့်ဘဲမွေးဖွားလာခဲ့တဲ့ ခန့်သူကျော်လေးဟာ မကြာခဏဖျားလိုက်၊ ဝမ်းသွားလိုက်၊ အန်လိုက်ဖြစ်တတ်တဲ့ ချူချာတဲ့ ကလေးငယ်တစ်ဦးဖြစ်ခဲ့ပါတယ်။ မိဘတွေဖြစ်တဲ့ ဒေါ်မြတ်သူဇာနဲ့ ဦးနိုင်ရဲဦးတို့ဟာ သူ့ရဲ့ရောဂါအမျိုးမျိုးအတွက် ဒေသန္တရ ကျန်းမာရေးဌာနကို မကြာခဏသွားပြရလေ့ရှိပါတယ်။</span></span><br />
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">ရန်ကုန်မြို့ လှိုင်သာယာမြို့နယ်က အခြေခံကျန်းမာရေးဌာနမှာ အလုပ်လုပ်နေတဲ့ သားဖွားဆရာမ ဒေါ်မိမိထွေးက ခန့်သူကျော်နဲ့သူ့မိဘတွေကို အဲဒီအချိန်တုန်းက ကူညီပေးခဲ့သူဖြစ်ပါတယ်။ “ကျွန်မ ခန့်သူကျော်ကို ပထမဆုံးစတွေ့တဲ့အချိန်မှာ ကလေးက တော်တော်လေးပိန်တယ်။ အမြဲဖျားတယ်။ ဝမ်းသွားပြီးအန်တယ်။ နောက်ဆုံး သူကဆိုးဆိုးရွားရွားကို အားနည်းလာခဲ့တယ်” လို့ သားဖွားဆရာမက ရှင်းပြခဲ့တယ်။ “သူနဲ့ရွယ်တူကလေးတွေနဲ့စာရင် သူ့ရဲ့ကြွက်သားဖွံ့ဖြိုးမှုက နှေးနေခဲ့တယ်” လို့လည်း ဖြည့်စွက်ပြောပြပါတယ်။ အသက် ၃၂ နှစ်အရွယ်မိခင်ဖြစ်သူ ဒေါ်မြတ်သူဇာက သားကိုအတတ်နိုင်ဆုံး ပြုစုစောင့်ရှောက်ခဲ့ပေမဲ့လည်း ခန့်သူကျော် ကိုးလသားအရွယ်မှာတော့ ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ရောဂါ (SAM) ခံစားနေရတာကို သိရှိလာခဲ့ပါတယ်။ </span></span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;">
<a name='more'></a><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;">
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">၂၀၁၈ ခုနှစ် နိုဝင်ဘာလကစပြီး ယူနီဆက်ရဲ့ နည်းပညာပံ့ပိုးမှု၊ အမေရိကန်နိုင်ငံတကာဖွံ့ဖြိုးရေးအေဂျင်စီ ငြိမ်းချမ်းရေးအတွက် စားနပ်ရိက္ခာအစီအစဉ်က (USAID Food for Peace) ထည့်ဝင်လှူဒါန်းမှုတွေနဲ့အတူ မြန်မာနိုင်ငံ ပြည်သူ့ကျန်းမာရေးဦးစီးဌာနက ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ဝေဒနာ (SAM)၊ အလယ်အလတ် အာဟာရချို့တဲ့ဝေဒနာ (MAM)၊ အာဟာရချို့တဲ့နိုင်ခြေရှိတဲ့ အသက် ၆ - ၅၉ လအရွယ် ကလေးငယ်တွေဆီ ရောက်ရှိနိုင်ဖို့ RUTF (အသင့်စား ကုထုံးအာဟာရ) နဲ့အတူ ရိုးရှင်းတဲ့ နည်းလမ်းတစ်ခုကိုသုံးပြီး ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ဝေဒနာ ထိန်းချုပ်ကုသပုံတစ်ခုကို စတင်မိတ်ဆက်ခဲ့ပါတယ်။ ရခိုင်ပြည်နယ်မြောက်ပိုင်းမှာ ဆက်ပြီးဖြစ်ပွားနေတဲ့ ပဋိပက္ခတွေကြောင့် အကန့်အသတ်တွေရှိနေတဲ့အတွက် ရခိုင်ပြည်နယ်မှာ RUTF ကို လက်တွေ့အသုံးချနိုင်မှု လျော့နည်းခဲ့ပြီး တစ်နိုင်ငံလုံးအတိုင်းအတာနဲ့ RUTF ရရှိခဲ့ပါတယ်။ ဒီအခြေအနေကြောင့် အစိုးရက နိုင်ငံရဲ့တခြားဒေသတွေက ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့မှုတွေကို စီမံခန့်ခွဲဖို့အတွက် အရှိန်မြှင့်လုပ်ဆောင်လာခဲ့ပါတယ်။ ၂၀၁၅ ခုနှစ် ကျန်းမာရေးစစ်တမ်းအရ ရခိုင်ပြည်နယ်ပြီးလျှင် GAM နှုန်းဒုတိယအမြင့်ဆုံးဖြစ်တဲ့ ရန်ကုန်မြို့ပြဒေသလည်း ပါဝင်ပါတယ်။ ရန်ကုန်မြို့ရဲ့ မြို့နယ် ၁၇ ခုက အခြေခံကျန်းမာရေးဝန်ထမ်းတွေနဲ့ ရပ်ရွာထဲကစေတနာ့ဝန်ထမ်းတွေကို လက်မောင်းလုံးပတ်တိုင်းတာခြင်း (MUAC) စံနှုန်းကိုသုံးပြီး ကလေးငယ်တွေကို စစ်ဆေးကြည့်ရှုဖို့နဲ့ အစီအစဉ်ထဲ ပါဝင်စေဖို့အတွက် သင်တန်းတွေပေးထားပြီးပြီဖြစ်ပါတယ်။</span></span><br />
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: 12px;">ဒီနည်းလမ်းက ခန့်သူကျော်ရဲ့ အာဟာရချို့တဲ့မှုအနေအထားကို မှတ်ထားနိုင်အောင် ကူညီပေးပြီး အချိန်တိုအတွင်းမှာပဲ ကလေးရဲ့ အားနည်းနေတဲ့ ကျန်းမာရေးကို အကောင်းဘက်ကို ပြောင်းလဲလာစေခဲ့ပါတယ်။</span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;">
<span lang="EN-GB" style="font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; font-size: 9.0pt;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-IZsldzED4oA/XeeB_xW-CbI/AAAAAAAABUw/-6tc0QTWFSkDSEDX5JLD3bXWk21ffHUrACLcBGAsYHQ/s1600/3_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="773" data-original-width="1140" height="270" src="https://1.bp.blogspot.com/-IZsldzED4oA/XeeB_xW-CbI/AAAAAAAABUw/-6tc0QTWFSkDSEDX5JLD3bXWk21ffHUrACLcBGAsYHQ/s400/3_1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;">
<span style="font-size: 12px;"><i>ရန်ကုန်မြို့ လှိုင်သာယာမြို့နယ်ရှိ အခြေခံကျန်းမာရေးဌာနမှ သားဖွားဆရာမတစ်ဦးက မိခင်ဖြစ်သူ ဒေါ်မြတ်သူဇာအား ခန့်သူကျော်ကို လက်မောင်းလုံးပတ် (MUAC) မတိုင်းမီ ရှင်းလင်းပြောပြစဉ်။</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;">
<i><span lang="EN-GB" style="font-family: , sans-serif; font-size: 9pt;">©</span></i><span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><i>UNICEF Myanmar/2019/Nyan Zay Htet</i></span></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;">
<span style="font-size: 12px;">မိခင်က သားဖွားဆရာမရဲ့ အကြံပြုချက်အတိုင်း ခန့်သူကျော်ကို နေ့တိုင်း အသင့်စားကုထုံးအာဟာရ (RUTF) သုံးထုပ်ကျွေးခဲ့ပါတယ်။ သူက လျင်မြန်စွာပဲ ကိုယ်အလေးချိန်တိုးလာခဲ့ပါတယ်။ အစီအစဉ်ထဲစပြီးဝင်လာချိန် ကိုးလသားအရွယ်မှာ ခန့်သူကျော်ရဲ့ လက်မောင်းလုံးပတ်က ၉ စင်တီမီတာပဲရှိပါတယ်။ ၁၀ သားအရွယ်မှာတော့ ၁၁ စင်တီမီတာရှိလာခဲ့တယ်။ တစ်နှစ်သားအရွယ်ရောက်ချိန်မှာတော့ သူ့ရဲ့ လက်မောင်းလုံးပတ်ဟာ ပုံမှန်အာဟာရပြည့်ဝတဲ့အခြေအနေကိုပြတဲ့ ‘အစိမ်းရောင်ဇုံ’ထဲ ရောက်ရှိခဲ့ပါတယ်။</span><br />
<span style="font-size: 12px;"><br /></span>
<span style="font-size: 12px;">IYCF နှစ်သိမ့်ဆွေးနွေးမှုနဲ့ RUTF ကုထုံးကျေးဇူးကြောင့် ခန့်သူကျော်ရဲ့ လက်မောင်းလုံးပတ် (MUAC) အတိုင်းအတာဟာ အခုဆိုရင် ပုံမှန်အာဟာရပြည့်ဝတဲ့ အခြေအနေကိုပြတဲ့ ‘အစိမ်းရောင်ဇုံ’ထဲ ရောက်ရှိခဲ့ပြီဖြစ်ပါတယ်။</span><br />
<span style="font-size: 12px;"><br /></span>
<span style="font-size: 12px;">ဒီနေ့မှာတော့ ခန့်သူကျော်ဟာ သန်မာတက်ကြွပြီး မှတ်မိ သတိထားတတ်နေပါပြီ။ ကစားလည်း ကစားတတ်နေပြီဖြစ်ပါတယ်။ သူကလမ်းလျှောက်တတ်လာပြီဖြစ်သလို စကားပြောတဲ့၊ ဆက်သွယ်တဲ့ အရည်အသွေးတွေလည်း ကောင်းကောင်းကို ဖွံ့ဖြိုးလာနေပါပြီ။ ရောဂါဝေဒနာတွေ လုံးဝကင်းစင်သွားပြီဖြစ်တဲ့အတွက် သူက တခြားကလေးတွေလိုပဲ ဖွံ့ဖြိုးလာပြီး သင်ယူနေပြီဖြစ်ပါတယ်။ သူက ကျန်းကျန်းမာမာနဲ့ ပျော်ရွှင်နေတဲ့ ကောင်လေးတစ်ယောက်ဖြစ်ပါတယ်။ မိခင် ဒေါ်မြတ်သူဇာက သူ့အာဟာရအတွက် တိုးပြီးကျွေးမွေးလျက်ရှိသလို တစ်ကိုယ်ရေသန့်ရှင်းရေးကိုလည်း ဂရုစိုက်ပါတယ်။ သားကို မိခင်နို့ဆက်လက်တိုက်ကျွေးနေပြီး တခြားစားစရာတွေကိုလည်း တတ်နိုင်သမျှ မကြာခဏကျွေးပါတယ်။ သားဖြစ်သူက အခုပိုပြီးကောင်းမွန်လာနေပြီဖြစ်တာကြောင့် မိခင်ဖြစ်သူအတွက် စိတ်သက်သာရာရစရာပါ။ မိသားစုကလည်း ကလေးရဲ့ကျန်းမာရေးအတွက် အမြဲပူပင်နေရတာတွေ မရှိတော့ဘဲ ဆေးကုသစရိတ်တွေလည်း အများကြီးသက်သာသွားပြီဖြစ်ပါတယ်။</span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-GlhsWAHWSlw/XeeCVZN6l8I/AAAAAAAABU4/nDLYL2wYWykbbjGW8kbp8xY106JxhYlhACLcBGAsYHQ/s1600/4_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-GlhsWAHWSlw/XeeCVZN6l8I/AAAAAAAABU4/nDLYL2wYWykbbjGW8kbp8xY106JxhYlhACLcBGAsYHQ/s400/4_1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i><span lang="EN-GB"><span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">ရန်ကုန်မြို့ရှိ ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ကလေးငယ်များအတွက် RUTF ကုထုံး၊ မွေးကင်းစနဲ့ ကလေးငယ်လေးတွေအတွက် အစာကျွေးမွေးပုံအလေ့အထတွေအကြောင်း မိခင်တစ်ဦးအား ရှင်းလင်းပြောပြစဉ်။ </span></span></span></i><br />
<i><span lang="EN-GB"><span style="font-size: 9pt;">©</span></span></i><span style="font-family: , sans-serif; font-size: 12.8px;"><span style="font-size: 12px;"><i>UNICEF Myanmar/2019/Nyan Zay Htet</i></span></span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;">
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ဝေဒနာကို RUTF နဲ့ကုသခြင်းဟာ ခန့်သူကျော်လေးလို ဖြစ်ရပ်တွေကို ခွဲခြားသိရှိဖို့အတွက် အစမှတ်ဖြစ်ပေမဲ့ ဒီအစီအစဉ်ကြောင့် မိခင်ဖြစ်သူဟာ ရေရှည်မှာ ကလေး ကျန်းကျန်းမာမာ ဖွံ့ဖြိုးတိုးတက်လာအောင် ဆက်ပြီးဂရုစိုက်ပေးရမယ့် အစာကျွေးမွေးပုံ၊ တစ်ကိုယ်ရေ ကျန်းမာရေး၊ စောင့်ရှောက်မှုနဲ့ပတ်သက်တဲ့ အရေးကြီးတဲ့ အကြံဉာဏ်တွေနဲ့ အလေ့အထတွေကို လေ့လာခွင့်ရခဲ့ပါတယ်။ ခန့်သူကျော်လို အောင်မြင်တဲ့နမူတွေဟာ မိခင်တွေကို မိမိတို့ကလေးငယ်တွေကို ဒေသန္တရကျန်းမာရေးဌာနတွေဆီ ခေါ်လာပြီး ဖွံ့ဖြိုးတိုးတက်မှုကို ပုံမှန်စောင့်ကြည့်စစ်ဆေးဖို့၊ အာဟာရအကြောင်း ဆွေးနွေးတိုင်ပင်ဖို့ ပိုပြီးအားပေးနိုင်သလို တခြားသူတွေကိုလည်း ဒီလိုမျိုးတွေ လုပ်ဆောင်ဖို့ ပိုပြီးတိုက်တွန်းလာနိုင်မှာ ဖြစ်ပါတယ်။</span></span><br />
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">သားဖွားဆရာမ ဒေါ်မိမိထွေးက သိပ်ကိုရိုးရှင်းလွယ်ကူတဲ့ နည်းလမ်းတွေကိုသုံးပြီး ကလေးတွေ မြန်မြန်ဆန်ဆန် ပြန်ကောင်းလာတာကို မြင်ရလို့ ဝမ်းသာကြည်နူးနေပါတယ်။ သူနဲ့လုပ်ဖော်ကိုင်ဖက်တွေက ပြင်းထန်အာဟာရချို့တဲ့ဝေဒနာ ကုသဖို့ RUTF ကို ထိထိရောက်ရောက် အသုံးချနိုင်ခဲ့တဲ့ ဒီလိုအတွေ့အကြုံကောင်းတွေကြောင့် အာဟာရနဲ့ပတ်သက်တဲ့ အကြံဉာဏ်တွေ၊ စောင့်ရှောက်မှုတွေပေးဖို့ ပိုပြီးယုံကြည်မှုရှိလာကြတယ်လို့ ဆိုပါတယ်။ သူတို့အတွက် သိပ်ကို ကျေနပ်စရာကောင်းတဲ့ အတွေ့အကြုံတစ်ခုဖြစ်ပါတယ်။</span></span><br />
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: , sans-serif;"><span style="font-size: 12px;">အမေရိကန်နိုင်ငံတကာ ဖွံ့ဖြိုးရေးအေဂျင်စီရဲ့ ငွေကြေးအပြင် အလားတူထည့်ဝင်လှူဒါန်းမှုတွေနဲ့အတူ ယူနီဆက်အဖွဲ့ကြီးက ၂၀၁၉ ခုနှစ်အကုန်ပိုင်းမှာ စတင်ခဲ့တဲ့ နိုင်ငံအဆင့်လုပ်ထုံးလုပ်နည်းနဲ့ လမ်းညွှန်ချက်တွေအရ ရန်ကုန်မြို့မှာ လတ်တလော အာဟာရချို့တဲ့ ဘက်စုံကုသစောင့်ရှောက်ခြင်း (IMAM) အစီအစဉ်ကို ပြည့်ပြည့်ဝဝ အကောင်အထည်ဖော်ရာမှာ ကျန်းမာရေးနှင့် အားကစားဝန်ကြီးဌာနကို နည်းပညာအကူအညီများ ဆက်လက်ထောက်ပံ့ပေးသွားမှာဖြစ်ပါတယ်။</span></span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-45362408009823626932019-08-27T11:03:00.000+06:302019-08-27T11:04:37.416+06:30ကပ္ေဘးဒဏ္ခံႏုိင္ရည္ရွိတဲ့ ရပ္႐ြာအသိုက္အဝန္းမ်ား တည္ေဆာက္ႏုိင္မည့္နည္းလမ္းမ်ားကို မွ်ေဝေပးျခင္း<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><i>ေရးသားသူ - Kap Za Lyan</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
မုတ္သုံရာသီ စတင္လာၿပီျဖစ္တဲ့အတြက္ ခ်င္းျပည္နယ္ ဟားခါးခ႐ိုင္ပညာေရးမွဴး႐ုံးက လက္ေထာက္ညႊန္ၾကားေရးမွဴး ဦးေရႊလင္းက ေက်ာင္းသူေက်ာင္းသားေတြကို အရင္ကထက္ပိုၿပီး ေကာင္းေကာင္းမြန္မြန္ ျပင္ဆင္ထားႏိုင္ဖို႔ နည္းလမ္းေတြကို အႀကံေပးေျပာၾကားထားပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6YiV5jYd1BI/XWSxyjvJKKI/AAAAAAAABSM/QCd-_I1TAkw1nGH4IrY6Krq6yp3HbhdKQCLcBGAs/s1600/810_0209-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1068" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-6YiV5jYd1BI/XWSxyjvJKKI/AAAAAAAABSM/QCd-_I1TAkw1nGH4IrY6Krq6yp3HbhdKQCLcBGAs/s400/810_0209-2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2016/Daniele Romeo</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
အထူးသျဖင့္ မိုးက တစ္ပတ္ေက်ာ္ ဆက္တုိက္ရြာသြန္းၿပီဆုိရင္ ျဖစ္လာတတ္တဲ့ ေျမၿပိဳတာေတြနဲ႔ ေရျပြန္ေတြ ေရေျမာင္းေတြကို သန္႔ရွင္းေအာင္ထားဖို႔ အေရးႀကီးတဲ့အေၾကာင္းေတြကိုလည္း သတိေပးထားပါတယ္။ ေနာက္ၿပီး မိုးႀကိဳးပစ္တာနဲ႔ ဆုိင္ကလုံးမုန္တုိင္းေတြအပါအဝင္ မုန္တိုင္းတုိက္ေနခ်ိန္မွာ လုပ္ထားရမယ့္ ႀကိဳတင္ကာကြယ္မႈေတြကိုလည္း ေျပာျပတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
၂၀၁၅ ခုႏွစ္မွာျဖစ္ခဲ့တဲ့ ေရႀကီးေရလွ်ံတာေတြကို အၿမဲမွတ္မိေနၾကမွာပါ။ အဲဒီတုုန္းက ျမန္မာႏိုင္ငံရဲ႕ ေဝးလံေခါင္ဖ်ားတဲ့ ေတာင္ေပၚေဒသျဖစ္တဲ့ ခ်င္းျပည္နယ္ရဲ႕ၿမိဳ႕ေတာ္ ဟားခါးနဲ႔ ဖလမ္းၿမိဳ႕အနီးမွာ ၁၀ရက္ဆက္တုိက္ မိုးႀကီးေလႀကီးသည္းသည္းထန္ထန္ ရြာသြန္းခဲ့တယ္။ ေျမေတြၿပိဳတဲ့အတြက္ အိမ္ေတြ၊ ေက်ာင္းေတြ၊ လမ္းေတြၿပိဳက်ပ်က္စီးတယ္။ စိုက္ခင္းေတြကသီးႏွံေတြအမ်ားအျပားပ်က္စီးသြားတဲ့အတြက္ ခ်င္းျပည္နယ္ရဲ႕ အဓိကစီးပြားေရး ထိခိုက္ဖ်က္ဆီးခံခဲ့ရတယ္။ “ဒီလိုႀကီးမားတဲ့ ဆုံး႐ႈံးမႈေတြနဲ႔ လူေတြခံစားေနရတဲ့ဒုကၡေတြကို ျမင္ရတာ သိပ္ကိုစိတ္ထိခိုက္စရာေကာင္းတယ္”လုိ႔ ဦးေရႊလင္းက ယူနီဆက္ကိုေျပာျပပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ျမန္မာႏိုင္ငံတစ္ဝွမ္းလုံးမွာ ကေလးသူငယ္ ၅၅၀ ၀၀၀ အပါအဝင္ လူေပါင္း ၁.၆သန္းေက်ာ္ဟာ ၂၀၁၅ ခုႏွစ္ ဇူလုိင္နဲ႔ ၾသဂုတ္လအတြင္းမွာ ျဖစ္ခဲ့တဲ့ ဆုိးရြားတဲ့ ေရႀကီးမႈဒဏ္ကိုခံခဲ့ၾကရတယ္။ အနည္းဆုံး လူေပါင္း ၁၁၇ ဦးအသက္ဆုံးရႈံးခဲ့တယ္။ ဒီလုိကပ္ေဘးမတိုင္ခင္က ႏုိင္ငံရဲ႕လူမႈစီးပြားအညႊန္းကိန္းေတြထဲမွာ အနိမ့္ဆုံးေတြထဲက တစ္ခုျဖစ္တဲ့ ခ်င္းျပည္နယ္ဟာ အဆုိးရြားဆုံး႐ိုက္ခတ္ခံခဲ့ရတဲ့ ျပည္နယ္ေတြထဲမွာပါခဲ့တယ္။ ခ်င္းျပည္နယ္မွာ ေက်ာင္းေပါင္း ၆၆ ေက်ာင္းၿပိဳက်ပ်က္စီးခဲ့ၿပီးေတာ့ ၄၇ ေက်ာင္းကိုျပန္တည္ေဆာက္ခဲ့ရတယ္။ ခ်င္းျပည္နယ္တစ္ခုတည္းမွာတင္ ေက်ာင္းသားေပါင္း ၆၀၆၈ ကို ထိခိုက္ေစခဲ့တယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဂ်ပန္အစိုးရရဲ႕ ေငြေၾကးပံ့ပိုးမႈနဲ႔အတူ ယူနီဆက္အဖြဲ႔က ျမန္မာႏုိင္ငံအစိုးရကုိ ေက်ာင္းေတြျပန္ေဆာက္ဖို႔နဲ႔ ေရႀကီးမႈဒဏ္၊ ဒီေဒသရဲ႕ေနာက္ထပ္ၿခိမ္းေျခာက္မႈတစ္ခုျဖစ္တဲ့ ငလ်င္ဒဏ္ေတြကို ပိုၿပီးခံႏုိင္ရည္ရွိတဲ့ ပစၥည္းေတြနဲ႔ ျပန္လည္တည္ေဆာက္ႏုိင္ဖို႔ ကူညီေပးခဲ့ပါတယ္။ ပညာေရးဝန္ႀကီးဌာနကလည္း ဒီေဒသမွာ ထိခိုက္ပ်က္စီးခဲ့တဲ့ ေက်ာင္းေတြကို ျပင္ဆင္ေပးခဲ့ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
မရွိမျဖစ္အေရးပါတဲ့ ဝန္ေဆာင္မႈေတြျဖစ္တဲ့ ဥပမာ ေက်ာင္းေတြကုိ ျပန္လည္ျပဳျပင္ဖုိ႔ ဦးစားေပးလုပ္ေဆာင္ၾကသလုိပဲ ေနာင္ျဖစ္လာမယ့္ သဘာဝကပ္ေဘးအႏၱရာယ္ေတြရဲ႕ အက်ဳိးဆက္ေတြကို ေလွ်ာ့ခ်ဖုိ႔အတြက္ ကပ္ေဘးအႏၱရာယ္ ေလွ်ာ့ခ်ေရး (DRR) ကလည္း အေရးပါပါတယ္။ မိတ္ဖက္အဖြဲ႔အစည္းေတြရဲ႕ ပံ့ပိုးမႈနဲ႔အတူ အစိုးရပိုင္းကလည္း ကပ္ေဘးဒဏ္ကို ပိုမိုခံႏုိင္ရည္ရွိတဲ့ ရပ္ရြာအသုိက္အဝန္းေတြျဖစ္လာေစဖို႔အျပင္ အေရးေပၚရပ္ရြာအသုိက္အဝန္း ျပင္ဆင္မႈေတြ ပိုၿပီးအားေကာင္းလာေအာင္ ေဆာင္ရြက္ေနပါတယ္။ ပိုၿပီးေကာင္းမြန္တဲ့ေက်ာင္းေတြ တည္ေဆာက္ဖို႔၊ ကပ္ေဘးအႏၱရာယ္ ကြန္ရက္ေတြနဲ႔ DRR ေလ့က်င့္ေရး စင္တာေတြ ထူေထာင္ဖို႔လည္း ပါဝင္ပါတယ္။ ကနဦးသတိေပးစနစ္ေတြ အဆင့္ျမွင့္တင္ဖို႔၊ ပိုၿပီးထိေရာက္တဲ့ ေရစီးေရလာေကာင္းေစမယ့္ စနစ္ေတြထူေထာင္ဖို႔ေတြျဖစ္ပါတယ္။ ဥပမာ အခုဆုိရင္ ေက်ာင္းအားလုံးအပါအဝင္ ခ်င္းျပည္နယ္တစ္ခုလုံးမွာ ကြန္ကရစ္ေရေျမာင္းေတြ ျပဳလုပ္ထားၿပီးပါၿပီ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဒါအျပင္ ယူနီဆက္အဖြဲ႔ရဲ႕ ပံ့ပိုးကူညီမႈ၊ ဂ်ပန္အစုိးရရဲ႕ ေငြေၾကးလွဴဒါန္းမႈေတြနဲ႔အတူ ဦးေရႊလင္းလို အစိုးရအရာရွိေတြကလည္း ေက်ာင္းေတြမွာ DRR အသိေပးလႈပ္ရွားေဆာင္ရြက္မႈေတြမွာ ပါဝင္ခဲ့ၾကပါတယ္။ ေက်ာင္းအုပ္ဆရာ/မေပါင္း ၂၄၀၀ ခန္႔နဲ႔ ဆရာ/မေပါင္း ၉၀၀၀ ေက်ာ္က DRR သင္တန္းေတြတက္ေရာက္ခဲ့ၾကၿပီး ႏွစ္စဥ္ ေက်ာင္းသူေက်ာင္းသားေပါင္း ၃၀၀ ၀၀၀ အတြက္ အက်ဳိးေက်းဇူးရရွိေစပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-iTbnuzg_O-c/XWSx8thjUeI/AAAAAAAABSQ/SmYn5xkJXt0KiWt9Uuh13tXH2zv_Us7hgCLcBGAs/s1600/IMG-f2b51acffafa6ffffb15076ba4d4fc4d-V.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="1140" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-iTbnuzg_O-c/XWSx8thjUeI/AAAAAAAABSQ/SmYn5xkJXt0KiWt9Uuh13tXH2zv_Us7hgCLcBGAs/s400/IMG-f2b51acffafa6ffffb15076ba4d4fc4d-V.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2019/U Sui Ling</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
၂၀၁၈ ခုႏွစ္ ဧၿပီလမွာ ဧရာဝတီတုိင္း ဟသာၤတေလ့က်င့္ေရးစင္တာမွာ ကပ္ေဘးအႏၱရာယ္ စီမံခန္႔ခြဲမႈအလုပ္႐ုံ ေဆြးေႏြးပြဲကို ၁၁ ရက္ၾကာျပဳလုပ္ခဲ့ပါတယ္။ တက္ေရာက္ခဲ့တဲ့သူေတြကေတာ့ (၂၀၁၅ ေရႀကီးမႈမွာ ဆုိးဆုိးရြားရြားထိခိုက္ပ်က္စီးခဲ့တဲ့ ေနာက္ျပည္နယ္တစ္ခုျဖစ္တဲ့) ရခိုင္ျပည္နယ္က အရာရွိ ၂၈ ဦး၊ ခ်င္းျပည္နယ္က သင္တန္းသား ၄၀ ဦးနဲ႔ ပညာေရးအရာရွိ ၁၁ ဦးအျပင္ ဦးေရႊလင္းအပါအဝင္ တျခားအစိုးရအရာရွိေတြလည္း ပါဝင္ပါတယ္။ ၁၁ ရက္အတြင္း အေကာင္းဆုံး အေလ့အထေတြကို မွ်ေဝေပးခဲ့ပုံေတြ၊ တျခားအစီအမံေတြ အထူးသျဖင့္ ေက်ာင္းေတြမွာ လုပ္ေဆာင္ရမယ့္အစီအမံေတြကို ေလ့လာသင္ယူခဲ့ပုံေတြကို ဦးေရႊလင္းက ယူနီဆက္ကို ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဦးေရႊလင္းက ဒီအလုပ္႐ုံေဆြးေႏြးပြဲၿပီးတဲ့အခ်ိန္ကတည္းက ခ်င္းျပည္နယ္ရဲ႕ ေက်ာင္းေပါင္း ၅၄ ေက်ာင္းမွာ DRR အသိေပးလႈပ္ရွားေဆာင္ရြက္မႈေတြ လုပ္ေဆာင္ေပးခဲ့ၿပီး ဆရာဆရာမေပါင္း ၃၀၀ ေက်ာ္နဲ႔ ေက်ာင္းသူ/သားေပါင္း ၂၀၀၀ ေက်ာ္အတြက္ အက်ဳိးျဖစ္ေစခဲ့တယ္လုိ႔ ယူနီဆက္ကိုေျပာျပပါတယ္။ ၿပီးခဲ့တဲ့ႏွစ္ အလုပ္႐ုံေဆြးေႏြးပြဲက သိသိသာသာကုိ အက်ဳိးျဖစ္ေစခဲ့တယ္လုိ႔ မွတ္ခ်က္ျပဳပါတယ္။ ဦးေရႊလင္းက “ကၽြန္ေတာ့္မွာ မွ်ေဝေပးစရာ ဗဟုသုတေတြ ပိုမ်ားလာတယ္လုိ႔ ခံစားရတယ္” လို႔ဆိုတယ္။ “ကၽြန္ေတာ္က ဆရာ/မေတြ ေက်ာင္းသူ/သားေတြနဲ႔အတူ ေလ့လာသင္ယူခဲ့ရတာေတြကို ျပန္ၿပီးမွ်ေဝေပးရတာ သေဘာက်တယ္။ ဒီလုိသင္တန္းမ်ဳိးေတြလည္း ထပ္ၿပီးတက္ခ်င္ပါေသးတယ္။”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-49005767983692040352019-08-27T10:58:00.000+06:302019-08-27T11:04:27.747+06:30ေက်ာင္းသားမ်ား၏ စြမ္းေဆာင္ႏိုင္မႈ အလားအလာကို ျပန္လည္ေဖာ္ေဆာင္ေပးမည့္ ေက်ာင္းတြင္းအသင္းမ်ား<span style="font-size: x-small;"><i>ေရးသားသူ - Ruth Ayisi</i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i>ဓာတ္ပံု - Nyan Zay Htet</i></span><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<b>မည္သို႔ပင္ အခက္အခဲမ်ား ရိွပါေစ ေက်ာင္းဆက္ေနရန္ ဆံုးျဖတ္လိုက္သည့္ ဆယ္ေက်ာ္သက္အရြယ္ကေလးႏွစ္ဦး </b></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-mMZvR8mhCF8/XWStwzoB_0I/AAAAAAAABQM/fCDQKJ_1JA4blKpTdbRLoMw0kDLkYyB7wCLcBGAs/s1600/NZH19806.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="265" src="https://1.bp.blogspot.com/-mMZvR8mhCF8/XWStwzoB_0I/AAAAAAAABQM/fCDQKJ_1JA4blKpTdbRLoMw0kDLkYyB7wCLcBGAs/s400/NZH19806.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="text-align: justify;">ေက်ာင္းသူေက်ာင္းသားေလးေတြ ဆယ္ေက်ာ္သက္အရြယ္ေရာက္လာတဲ့ အခ်ိန္မွာ ေက်ာင္းဆိုသည့္ အရာသည္ အထူးသျဖင့္ ခ်ိဳ႕တဲ့သည့္ မိသားစုမွလာသည့္သူမ်ားအတြက္ ဝန္ထုပ္ဝန္ပိုးတစ္ခုကဲ့သို႔ ျဖစ္လာတတ္ပါသည္။ ျမန္မာႏိုင္ငံရိွ ဆယ္ေက်ာ္သက္အရြယ္ ကေလးငယ္ ၁၀ ေယာက္လွ်င္ တစ္ေယာက္သည္ ေက်ာင္းမေနရသည့္ ကေလးျဖစ္တတ္ျပီး အထူးသျဖင့္ မိန္းကေလးမ်ားထက္ ေယာက်ာ္းေလးမ်ားသည္ ေက်ာင္းထြက္ရသည့္ ႏႈန္း ပိုမ်ားတတ္ပါသည္ </span><span style="font-size: xx-small; text-align: justify;">[1] </span><span style="text-align: justify;">။ </span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ေက်ာင္းေနအရြယ္ကေလးမ်ား ေက်ာင္းဆက္တက္ႏိုင္ေစရန္အတြက္ ေက်ာင္းေနေပ်ာ္ဖို႔ လိုအပ္ပါသည္။ ထိုေၾကာင့္ ပညာေရးဝန္ၾကီးဌာန၏ ဦးေဆာင္မႈေအာက္တြင္ H&M ေဖာင္ေဒးရွင္း ၏ ေထာက္ပံ့ေပးမႈျဖင့္ ယူနီဆက္(ျမန္မာ)မွ နည္းပညာပိုင္းပံ့ပိုးေပးလ်ွက္ အတူအကြ လက္တြဲ၍ အေကာင္အထည္ေဖာ္ေနသည့္ ေက်ာင္းတြင္းကလပ္ အသင္းမ်ား ဖြဲ႔စည္းေဆာင္ရြက္ေစသည့္ အစီအစဥ္လုပ္ရျခင္း၏ ေနာက္ကြယ္မွ အေၾကာင္းအရင္း တစ္ခုသည္ ေက်ာင္းသူ၊ေက်ာင္းသားမ်ား ေက်ာင္းေနေပ်ာ္ေစရန္ျဖစ္ပါသည္။ </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">[1] </span><span style="font-size: xx-small;"><i>Myanmar Report on Out-of-School Children Initiative (OOSCI), 2018</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>စိတ္ဝင္စားစရာ ပညာတစ္ခု အသစ္ေလ့လာခြင့္ရလာသည့္ ေက်ာင္းသူေလး ဇူဇူးရတီတိုး </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-zf3PPVRzyJg/XWSudX4fXpI/AAAAAAAABQU/_s4q12Boms4sg0rved48zDfjEfsloZntgCLcBGAs/s1600/NZH00005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-zf3PPVRzyJg/XWSudX4fXpI/AAAAAAAABQU/_s4q12Boms4sg0rved48zDfjEfsloZntgCLcBGAs/s400/NZH00005.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
ဇူဇူးရတီတိုးသည္ အသက္ ၁၃ ႏွစ္ ရိွသည့္ ေက်ာင္းသူေလးတစ္ေယာက္ျဖစ္ျပီး မြန္ျပည္နယ္၊ က်ိဳက္မေရာ ျမိဳ႕နယ္ရိွ ျမိဳ႕ဆင္ေျခဖံုးတြင္ ဖြင့္ထားသည့္ သူမတို႔ မိသားစု၏ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ေလးတြင္ လက္ဖက္ရည္လာေသာက္သည့္ သူမ်ားအတြက္ စားပြဲထိုးေပးလွ်က္ရိွပါသည္။ ေျမၾကီးေပၚတြင္ ေခြးေျခခံုေလးမ်ားခ်လွ်က္ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ေလးကို ခင္းထားပါသည္။ အျခား ဆိုင္ထိုင္ဧည့္သည္မ်ားမ်ားစားစားေတာ့မရိွေပ။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
သူမ ၏ မိခင္ ေဒၚခင္ေအးယုသည္ ဒီလက္ဖက္ရည္ဆိုင္ေလးကို အငွားျဖင့္ လုပ္ကိုင္ေနျပီး ေစ်းေရာင္း သိပ္မေကာင္း သည့္အေၾကာင္း ရင္ဖြင့္ေျပာျပပါသည္။ သူမသည္ ဇူဇူးရတီတိုး အပါအဝင္ အသက္ (၆) ႏွစ္အရြယ္သားေလးႏွင့္ ေက်ာင္းထြက္လိုက္ရသည့္ အသက္ (၂၁)ႏွစ္ အရြယ္သမီးၾကီးတစ္ေယာက္ စုစုေပါင္း ကေလး (၃)ေယာက္အတြက္ ရုန္းကန္၍ ရွာေဖြေကၽြးေမြးေနသည့္ မိခင္တစ္ေယာက္ျဖစ္ပါသည္။</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-FUELntCS-7o/XWSvC3pANLI/AAAAAAAABQc/8z6S5XyXXBQDrTK3wLst0pgIwT_3zFq-gCLcBGAs/s1600/NZH00006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-FUELntCS-7o/XWSvC3pANLI/AAAAAAAABQc/8z6S5XyXXBQDrTK3wLst0pgIwT_3zFq-gCLcBGAs/s400/NZH00006.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
သူတို႔ မိသားစုေလးသည္ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ႏွင့္ တြဲ၍ ေဆာက္ထားသည့္ေနရာတြင္ပင္ ေနထိုင္ၾကပါသည္။ ထိုတဲေလးတြင္ အိပ္ယာကိုေျမၾကီးႏွင့္ လြတ္ေစရန္အတြက္ သစ္သားကုတင္တစ္ခုျဖင့္ ခုထားရပါသည္။ ယခု အခါ မိုးတြင္းကာလ ဝင္လာျပီျဖစ္သည့္အတြက္ သည္းသည္းမည္းမည္း ရြာခ်လာေတာ့မည့္ မိုးဒဏ္ေလဒဏ္မွ အဆိုပါ တဲေလးသည္ အနည္းငယ္မွ်သာ ကာကြယ္ေပးႏိုင္ပါလိမ့္မည္။ </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-wqlqGvjv50A/XWSvLYcOiFI/AAAAAAAABQg/qzVHztXqb-YeVq0J54KsFv9rpFzNZwBhACLcBGAs/s1600/NZH00007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-wqlqGvjv50A/XWSvLYcOiFI/AAAAAAAABQg/qzVHztXqb-YeVq0J54KsFv9rpFzNZwBhACLcBGAs/s400/NZH00007.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
သို႔ေသာ္ ေဒၚခင္ေအးယု အဓိက စိုးရိမ္ေနသည့္ အရာမွာ ဇူဇူးရတီတိုးေလး၏ ေက်ာင္းကိစၥပင္ျဖစ္ပါသည္။ “သူက အျပင္ေတြ အရမ္းထြက္လာေတာ့ က်မမွာ စိုးရိမ္လာရတယ္။” ျပီးခဲ့သည့္ ႏွစ္မွစ၍ ဇူဇူးတစ္ေယာက္ ေက်ာင္းကလပ္ အသင္း တစ္ခုကို စတင္ဝင္ေရာက္ရန္ ဆံုးျဖတ္ခဲ့ပါသည္။ သူပါဝင္ျဖစ္ခဲ့သည့္ အသင္းမွာ စစ္တုရင္ကစားသည့္ အသင္း ျဖစ္သည္။ “အခုေတာ့ သူက စစ္တုရင္ကစားရတာကို အရမ္းကို စိတ္ဝင္စားသြားတာ။ မနားတမ္းကိုကစား ေနေတာ့တာပဲ” ဟု ဇူဇူး၏မိခင္က ျပံဳး၍ ေျပာျပပါသည္။ “သူက ဆိုင္မွာလာေသာက္တဲ့ သူေတြကိုေတာင္ စိန္ေခၚလိုက္ေသးတာ။” </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-WA9yZgq0tvs/XWSvVrgr3xI/AAAAAAAABQo/KYpVD_hmPQQQirq0WufAffOEr1EywOEQwCLcBGAs/s1600/NZH00009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-WA9yZgq0tvs/XWSvVrgr3xI/AAAAAAAABQo/KYpVD_hmPQQQirq0WufAffOEr1EywOEQwCLcBGAs/s400/NZH00009.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ေက်ာင္းမွာဆိုလွ်င္ ဇူဇူးရတီတိုးသည္ ေယာက်ာ္းေလး ၆ ေယာက္၊ မိန္းကေလး ၅ ေယာက္ ပါဝင္သည့္ ကလပ္သင္း အဖြဲ႔ဝင္ ၁၁ ေယာက္ ႏွင့္အတူ ကစားေလ့ရိွပါသည္။ သူမ အထူးသျဖင့္ ႏွစ္သက္သည့္ အခ်က္မွာ ေက်ာင္းပိတ္ရက္မ်ားျဖစ္ပါသည္။ ထိုသို႔ တနဂၤေႏြေန႔မ်ားမွ လႊဲ၍ ေက်ာင္းပိတ္ရက္တိုင္း စစ္တုရင္ကို တစ္ေန႔ ၃ နာရီ ခန္႔ ေဆာ့ႏိုင္သလို သစ္ေတာဌာနမွာ အလုပ္လုပ္သည့္ သစ္ေတာအုပ္ တစ္ေယာက္လည္းျဖစ္၊ ေဒသတြင္း စစ္တုရင္ ခ်န္ပီယံလည္းျဖစ္သည့္ နည္းျပထံမွ သင္ယူခြင့္လည္း ရတတ္ပါသည္။ သူမ၏ အေမကလည္း သူ႔သမီးေလးသည္ ယခုအခါ စစ္တုရင္ကို စိတ္ဝင္စားလြန္းသျဖင့္ အိမ္တြင္သာ အေနမ်ားလာသည္ဟု ေျပာျပပါသည္။ “သမီးေလးက အခုဆို ေတာ္ေတာ္ ေျပာင္းလဲသြားတယ္။ က်မလဲ အရမ္းေတြ စိုးရိမ္စရာမလိုေတာ့ဘူးေလ” ဟု ဇူဇူးရတီတိုး ၏ မိခင္ က ေျပာျပပါသည္။ </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-gSmT9WeuT2s/XWSvesfphbI/AAAAAAAABQw/diLS13m558Y0YSLa61_ZG-c-IItexg8ZQCLcBGAs/s1600/NZH00033.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-gSmT9WeuT2s/XWSvesfphbI/AAAAAAAABQw/diLS13m558Y0YSLa61_ZG-c-IItexg8ZQCLcBGAs/s400/NZH00033.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
ျပီးခဲ့သည့္ ႏွစ္ တစ္ႏွစ္တည္းတြင္ ပင္ က်ိဳက္မေရာျမိဳ႕နယ္ရိွ ဇူဇူးရတီတိုး တက္ေနသည့္ ေက်ာင္းမွ ေက်ာင္းသား ၁၀၀၃ ေယာက္တြင္ ေက်ာင္းသား ၅၀ ခန္႔ ေက်ာင္းထြက္သြားၾကပါသည္။ ေက်ာင္းေနအရြယ္ လူငယ္မ်ားသည္ ေက်ာင္းထြက္ျပီးေနာက္ ရာဘာ ႏွင့္ ကၽြဲေကာသီး စိုက္ခင္းမ်ားတြင္ ဝင္ေရာက္လုပ္ကိုင္တတ္ၾကသလို၊ အခ်ိဳ႕ သည္လည္း မိန္းကေလးမ်ားသည္ အိမ္အကူအျဖစ္လည္းေကာင္း၊ ေယာက္်ားေလးမ်ားသည္ ေဆာက္လုပ္ေရး လုပ္သားမ်ား အျဖစ္လည္းေကာင္း လုပ္ကိုင္ရန္ အိမ္နီးခ်င္း ထိုင္းႏိုင္ငံသို႔ ထြက္သြားတတ္ၾကပါသည္။ </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-4MbZW1UVa5w/XWSvyet4d-I/AAAAAAAABRA/qnktcpUOkowytFAZdSg44dwxZByQkD2WwCLcBGAs/s1600/NZH19715.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-4MbZW1UVa5w/XWSvyet4d-I/AAAAAAAABRA/qnktcpUOkowytFAZdSg44dwxZByQkD2WwCLcBGAs/s400/NZH19715.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
ပညာေရးဝန္ၾကီးဌာန၏ ဦးေဆာင္မႈေအာက္တြင္ H&M ေဖာင္ေဒးရွင္း၏ ေငြေၾကးအားျဖင့္ ပံ့ပိုးမႈ၊ ယူနီဆက္၏ နည္းပညာပိုင္းျဖင့္ပံ့ပိုးမႈ တို႔ျဖင့္ ပူးေပါင္းအေကာင္အထည္ေဖာ္ေဆာင္ထားသည့္ ေက်ာင္းတြင္း ကလပ္အသင္း မ်ားသည္ တျဖည္းျဖည္း လူၾကိဳက္မ်ားလာေနပါသည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
စာသင္နွစ္ စတင္သည္ႏွင့္ မြန္ျပည္နယ္၏ ျမိဳ႕ နယ္(၂) ျမိဳ႕ နယ္ရိွ ေက်ာင္းမ်ားမွ ေက်ာင္းသား (၁၀၀၀) ေက်ာ္သည္ ေက်ာင္းတြင္း ကလပ္အသင္းမ်ားတြင္ စတင္ပါဝင္ခဲ့ၾကျပီး ေနာက္ပိုင္းတြင္ ေက်ာင္းသားမ်ား ထပ္တိုးလာ ခဲ့ ပါသည္။ ေက်ာင္းကလပ္အသင္းမ်ားေၾကာင့္ ေက်ာင္းတက္ရသည္ကို ပို၍ ေပ်ာ္ရႊင္စရာေကာင္းလာေစပါသည္။ ထိုမွ် မကေသးပဲ ေက်ာင္းသူ၊ ေက်ာင္းသားမ်ား၏ ယံုၾကည္မႈကို ပိုမိုတိုးျမွင့္လာေစျပီး အိုင္ဒီယာအသစ္မ်ားကို မွ်ေဝခြင့္ ပိုရရိွလာသလို၊ ၾကံ႕ ၾကံ႕ ခံႏိုင္မႈပိုအားေကာင္းလာေစပါသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-sDjzF4CGznE/XWSv8-68ZXI/AAAAAAAABRE/r5-bOQLhZyYJsQ60Dfe_4gfLvBP5EmI9ACLcBGAs/s1600/NZH10036.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-sDjzF4CGznE/XWSv8-68ZXI/AAAAAAAABRE/r5-bOQLhZyYJsQ60Dfe_4gfLvBP5EmI9ACLcBGAs/s400/NZH10036.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
ဒီေက်ာင္း ကလပ္အသင္းေတြဟာ အရင္က ရိွဖူးတဲ့ ေက်ာင္းတြင္းအသင္းေတြနဲ႔မတူ တမူထူးျခားေၾကာင္း မြန္ျပည္နယ္ ပညာေရးရံုး၏ ညႊန္ၾကားေရးမွဴး ျဖစ္သူ ေဒါက္တာ ေဒၚခ်ိဳခ်ိဳမွ ရွင္းျပပါသည္။ “အခု အသင္းေတြကို ဖြဲ႔စည္းလုပ္ေဆာင္တဲ့ အခါ သူတို႔ ရဲ႕ကၽြမ္းက်င္မႈအလိုက္ ေက်ာင္းသားနဲ႔ မိဘေတြကဦးေဆာင္ရပါတယ္။ ကၽြမ္းက်င္မႈရိွတဲ့ လူၾကီးမိဘေတြဆိုလွ်င္ နည္းျပလုပ္ေပးႏိုင္မလားဆိုျပီး ကမ္းလွမ္းျပီး အကူအညီေတာင္း ပါတယ္” ဟု ေဒါက္တာ ေဒၚခ်ိဳခ်ိဳမွ ေျပာျပသည္။ ယခင္က ေက်ာင္းသားအေရးကိစၥမ်ားတြင္ မိဘမ်ားသည္ ပါဝင္ၾကေလ့ မရိွေပ။ “မိဘေတြက ေက်ာင္းသားေတြကို ေက်ာင္းပို႔ေပးလိုက္တယ္။ ဒါဆို သူတို႔ တာဝန္ျပီးျပီဆိုျပီးထင္တတ္ ၾကတာေလ။ အခုဆိုရင္ ရပ္ရြာကပါဝင္လာတဲ့အတြက္ ဒီအစီအစဥ္က ေရရွည္မွာ ပိုျပီးတည္ျမဲႏိုင္ပါလိမ့္မယ္။ ေက်ာင္းသားမိဘေတြနဲ႔ေတြ႔တုိင္း သူတို႔ကေလးေတြကို ေဘးကင္းလံုျခံဳျပီး၊ ဘဝရည္မွန္းခ်က္ေတြလက္လွမ္းမွီႏိုင္ ေစမယ့္ ေက်ာင္းပညာေရးကို လက္လြတ္မခံဖို႔ အခြင့္အေရးရရင္ရသလို ကၽြန္မေျပာျပေလ့ရိွပါတယ္” ဟု ေဒါက္တာ ေဒၚခ်ိဳခ်ိဳ မွ ေျပာျပ ပါသည္။</div>
<div>
<br /></div>
<div>
ေက်ာင္းတြင္း ကလပ္သင္းမ်ား ဖြဲ႔စည္းေဆာင္ရြက္ေရးအစီအစဥ္ ၏ တစိတ္တပိုင္းအေနျဖင့္ ကေလးငယ္မ်ား၏ ပညာေရးတြင္ ပါဝင္ကူညီေပးရန္အတြက္ ေစတနာ့ဝန္ထမ္း လူငယ္(၂၉) ဦးအား ပါဝင္ေစပါသည္။ ျပီးခဲ့သည့္ ႏွစ္ကုန္ ပိုင္းတြင္ အလုပ္ရံုအစည္းအေဝးကို ႏွစ္ရက္တာ ျပဳလုပ္ခဲ့ျပီး ထုိအစည္းအေဝးတြင္ ေက်ာင္းသားမ်ားမွ သူတို႔ လုပ္ခ်င္သည့္ ေက်ာင္းတြင္း ကလပ္အသင္းမ်ားကို အၾကံျပဳခဲ့ၾကသလို ထိုကလပ္အသင္းမ်ားကို ကူညီေပးႏိုင္သည့္ သူမ်ားကို ေဖာ္ထုတ္ခဲ့ၾကျပီး အစီအစဥ္ျဖစ္ေျမာက္ေရး ကမ္ပိန္းကို အဆံုးသတ္ခဲ့ပါသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ArLb3xHVNNA/XWSwIympkkI/AAAAAAAABRM/mqAUQrUT2P8sbz0XexbhmFlClnCtGLKZgCLcBGAs/s1600/NZH00027_0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-ArLb3xHVNNA/XWSwIympkkI/AAAAAAAABRM/mqAUQrUT2P8sbz0XexbhmFlClnCtGLKZgCLcBGAs/s400/NZH00027_0.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
</div>
<div>
<div>
ဇူဇူးရတီတိုးသည္ အပူခ်ိန္ ၄၀ ဒီဂရီရိွေနခ်ိန္တြင္ ေဘာလီေဘာကစားရသည္မွာ အင္မတန္ပူျပီး ပင္ပန္းလွသျဖင့္ စစ္တုရင္ကစားရန္ ေရြးခ်ယ္ခဲ့ေၾကာင္းေျပာျပပါသည္။ “စစ္တုရင္ ကစားရတာကို ေပ်ာ္တယ္။ ေခၽြးေတြရႊဲေနစရာ မလိုေတာ့ဘူးေလ” ဟု သူမမွျပံဳး၍ ေျပာျပပါသည္။ ေနာက္ပိုင္းတြင္ ဇူဇူးရတီတိုးသည္ စစ္တုရင္ကစားရသည္ကို စိတ္ထက္သန္မႈ ရိွေၾကာင္း သိလာရပါသည္။ ဒီႏွစ္ပိုင္းတြင္ ျပဳလုပ္ခဲ့သည့္ ျမိဳ႕နယ္အဆင့္ စစ္တုရင္ျပိဳင္ပြဲတြင္ သူမ သည္ စတုတၳေျမာက္ဆု ရရိွခဲ့ပါသည္။ ဇူဇူးသည္ စစ္တုရင္ကစားရင္း ရံႈးနိမ့္ရသည္ကို မႏွစ္သက္ေၾကာင္း ပြင့္လင္းစြာ ေျပာျပသလို ထိုသို႔ ရံႈးနိမ့္သျဖင့္လည္း သူမအတြက္ အကူအညီျဖစ္ေစၾကာင္း ေျပာျပပါသည္။ “သမီးရံႈးတဲ့အခါက်ရင္ ဘယ္လိုအမွားမ်ိဳးလုပ္မိသလဲဆိုတာကို ျပန္သံုးသပ္ျပီး သင္ယူခြင့္ရပါတယ္။”</div>
<div>
<br /></div>
<div>
ထိုထက္ ပိုအေရးၾကီးသည္မွာ ဇူဇူးရတီတိုး အျဖစ္ခ်င္ဆံုး အိမ္မက္တစ္ခု ျဖစ္သည့္ အင္ဂ်င္နီယာ တစ္ေယာက္ ျဖစ္လာေစရန္ စစ္တုရင္ကစားျခင္းေၾကာင့္ အကူအညီျဖစ္ေစပါသည္။ “စစ္တုရင္ ကစားလာျပီးေနာက္ပိုင္း သခ်ၤာကို ပိုျပီးနားလည္လာတယ္။ အခုဆိုပိုျပီး အာရံုစိုက္ႏိုင္လာတယ္” ဟု သူမ မွ ေျပာျပပါသည္။ </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-zxMmVl5HkfM/XWSwQG2z80I/AAAAAAAABRU/3MGqy9Nwt94b_WDiJY4ThIFw_HgRLdhfACLcBGAs/s1600/NZH00011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-zxMmVl5HkfM/XWSwQG2z80I/AAAAAAAABRU/3MGqy9Nwt94b_WDiJY4ThIFw_HgRLdhfACLcBGAs/s400/NZH00011.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<b>ေက်ာင္းပညာေရး၊ ေဘာလံုးအားကစားႏွင့္ ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
မ်က္စိတစ္ဆံုးျမင္ေနရသည့္ ကၽြဲေကာသီးစိုက္ခင္းတြင္ သူ႔အေဖကို အသက္ (၁၆)ႏွစ္အရြယ္ ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္ တစ္ေယာက္ ကူညီေပးေနပါသည္။ သူတို႔မိသားစုသည္ မြန္ျပည္နယ္ႏွင့္ ကီလိုမီတာ ၄၀၀ ခန္႔ေဝးသည့္ ပဲခူးတိုင္း မွ ေန၍ ေရႊ႕ေျပာင္းလာျပီး အလုပ္လုပ္ကိုင္ေနသည့္ သူမ်ားျဖစ္ပါသည္။ “အလုပ္အကိုင္ရွာရင္း နဲ႔ ကၽြန္မတို႔ မြန္ျပည္နယ္ ကို ေရာက္လာတာေပါ့” ဟု ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္ ၏ အေမ မေဌးမိုးမွ ေျပာျပသည္။ အဆိုပါ ကၽြဲေကာသီး စိုက္ခင္းတြင္ သူတို႔ ေနထိုင္ ျပီး အလုပ္လုပ္လာသည္မွာ (၃) ႏွစ္ခန္႔ရိွျပီျဖစ္ပါသည္။</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-tLAaLiGU9i0/XWSwislSbsI/AAAAAAAABRg/j8tVqOGYxj4XRa1BcL20Ds8-XkS3jfSSQCLcBGAs/s1600/NZH00010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-tLAaLiGU9i0/XWSwislSbsI/AAAAAAAABRg/j8tVqOGYxj4XRa1BcL20Ds8-XkS3jfSSQCLcBGAs/s400/NZH00010.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
မေဌးမိုး တစ္ေယာက္ မီးဖိုေပၚမွ ထမင္းအိုးကို မ လိုက္ျပီး မီးခိုးေငြ႔ေတြၾကားမွာပင္ ထမင္းရည္ကို ငွဲ႔လိုက္ပါသည္။ သူမသည္ သူမ၏အမ်ိဳးသား ကိုဝင္မိုးႏွင့္ သားငယ္ ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္၊ အသက္ ၁၀ ႏွစ္ အရြယ္တြင္ ေက်ာင္း ထြက္လိုက္ရသည့္ သားၾကီး ေမာင္ဝင္းမိုးေက်ာ္တို႔ အတြက္ ဟင္း၊ ထမင္းကို ျပင္ဆင္ေနျခင္းျဖစ္ပါသည္။ သူမ ကိုယ္တိုင္လည္း အသက္ (၁၀) ႏွစ္အရြယ္တြင္ ေက်ာင္းထြက္ခဲ့ရသူျဖစ္ပါသည္။ မေဌးမိုးတစ္ေယာက္ မ်က္လႊာကို ခ်ထားလိုက္ပါသည္။ သူမ၏ မ်က္ႏွာတြင္နာက်င္မႈကို အတိုင္းသားျမင္ေတြ႔ေနရပါသည္။ “အဲ့ဒါ သားေလး ဝင္မိုးေက်ာ္ရဲ႕အၾကံပဲေလ။ သူ႔ကို ေက်ာင္းဆက္မထားႏိုင္ေတာ့ဘူးဆိုတာ သူသိေတာ့ ေက်ာင္းထြက္လိုက္တာပဲ။” </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-E2WvO9xBONw/XWSwpfKxb8I/AAAAAAAABRk/ZHxiGRv9RBkHRJIRMO9OlVp9ieNVe-2eACLcBGAs/s1600/NZH00014.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-E2WvO9xBONw/XWSwpfKxb8I/AAAAAAAABRk/ZHxiGRv9RBkHRJIRMO9OlVp9ieNVe-2eACLcBGAs/s400/NZH00014.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
သို႔ေသာ္ သူ႔ ေနာက္ထပ္ သားျဖစ္သူ ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္ တစ္ေယာက္ ေက်ာင္းဆက္တက္နုိင္ဖို႔ သူမေမွ်ာ္လင့္ေန ပါသည္။ “က်မဆို ကိုယ့္နာမည္ပဲေပါင္းတတ္၊ ေရးတတ္တာေလ” ဟု ေျပာျပသည္။ “ဒါေပမဲ့ ဝင္းမိုးေဇာ္ေလးက ေက်ာင္းဆိုတစ္ရက္မွ မပ်က္ေစရဘူး။ က်မတို႔ဒီေျပာင္းလာတာေတာင္ သူေက်ာင္းမပ်က္ေစရဘူး။ သူ႔ ဘဝေလးကို က်မတို႔ အခုအေျခအေနထက္ပိုေကာင္းတာေလး ျဖစ္ေစခ်င္တာ။ သူ႔ အိမ္မက္ေလးေတြ အေကာင္အထည္ ေပၚလာေစခ်င္တာပါ။” </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-arEgcul5CMs/XWSwyuvg9tI/AAAAAAAABRo/W61tBnMHk-Qcx_TfVlbULRjestVyV17OgCLcBGAs/s1600/NZH00015.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-arEgcul5CMs/XWSwyuvg9tI/AAAAAAAABRo/W61tBnMHk-Qcx_TfVlbULRjestVyV17OgCLcBGAs/s400/NZH00015.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္သည္ ေက်ာင္းတြင္း ကလပ္ထဲမွ ေဘာလံုးကလပ္အသင္းသို႔ ဝင္ေရာက္ရန္ ေရြးခ်ယ္ခဲ့ပါသည္။ သူသည္ ေက်ာင္းဘယ္ေတာ့မွ မပ်က္ခဲ့ေသာ္လည္း ယခုအခါတြင္ ေဘာလံုးအားကစားနည္းေၾကာင့္ သူေက်ာင္းသို႔ ပံုမွန္တက္ေရာက္ရန္ ေနာက္ထပ္ စိတ္ဝင္စားစရာ အခြင့္အလမ္းတစ္ခု ထပ္တိုးလာပါသည္ဟု ေျပာျပပါသည္။ အခုဆိုလွ်င္ ေက်ာင္းတြင္ သူငယ္ခ်င္းမ်ားႏွင့္ ေဘာလံုးကစားႏိုင္ရန္ ေက်ာင္းသို႔ ေစာေစာစီးစီး ေရာက္ေနတတ္ ပါသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
သူ အႏွစ္သက္ဆံုးအပိုင္းမွာ ေက်ာင္းပိတ္ရက္မ်ားတြင္ မြန္ျပည္နယ္မွ ထိပ္တန္းနည္းျပမ်ားျဖင့္ ေဘာလံုးကစားႏိုင္ျပီး ထိုနည္းျပမ်ားက ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္ကို အသင္းေခါင္းေဆာင္အျဖစ္ေရြးခ်ယ္ခဲ့ၾကျခင္းပင္ျဖစ္ပါသည္။</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-RD94ckxLEjg/XWSw5lA0bBI/AAAAAAAABRw/tZ4bJjO3rEQiLT2FlUArpNx0La36EeyXACLcBGAs/s1600/NZH00038.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-RD94ckxLEjg/XWSw5lA0bBI/AAAAAAAABRw/tZ4bJjO3rEQiLT2FlUArpNx0La36EeyXACLcBGAs/s400/NZH00038.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
ဝင္းမိုးေဇာ္၏ ေန႔ရက္မ်ားသည္ အျမဲတမ္း မအားမလပ္ႏိုင္ျဖစ္ေနတတ္ပါသည္။ သူေက်ာင္းမွ ျပန္ေရာက္သည့္ အခါ တြင္ စိုက္ခင္းတြင္ ကူေပးျခင္း၊ ဟင္းထမင္းခ်က္ရန္အတြက္ ထင္းခြဲေပးျခင္းတို႔အတြက္ ကူညီလုပ္ေဆာင္ေပးတတ္ ပါသည္။ ထိုအျပင္ပရိေဘာဂမရိွသလို၊ အိပ္ခန္းတစ္ခန္းတည္းရိွသည့္ သူတို႔ အိမ္ေလးတြင္ လွ်ပ္စစ္မီး မရိွသျဖင့္ ညေန မေမွာင္ခင္အခ်ိန္တြင္ သူ႔အိမ္စာမ်ားကို အမွီျပီးေအာင္ လုပ္ရပါသည္။ “ေဘာလံုးကစားနည္းေၾကာင့္ပဲ ကၽြန္ေတာ္ ေက်ာင္းကိုတက္ခ်င္စိတ္ ပိုျဖစ္လာပါတယ္” ဟု ေမာင္ ဝင္းမိုးေဇာ္က ေျပာျပပါသည္။ “ကၽြန္ေတာ္ က ႏိုင္ငံေတာ္အဆင့္ ကၽြမ္းက်င္ေဘာလံုးကစားသမား ျဖစ္ခ်င္တာပါ” ဟု ေျပာျပသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-iduv4o7pQSk/XWSw_stKMqI/AAAAAAAABR4/xDZgj6BUQuM3X3TALLWCCjGhyRH21JgJwCLcBGAs/s1600/NZH_Story11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-iduv4o7pQSk/XWSw_stKMqI/AAAAAAAABR4/xDZgj6BUQuM3X3TALLWCCjGhyRH21JgJwCLcBGAs/s400/NZH_Story11.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္ တစ္ေယာက္ ေက်ာင္းတြင္း ေဘာလံုးကလပ္တြင္ ပါဝင္လာျပီးေနာက္ပိုင္း သူ႔မိခင္သည္လည္း ေက်ာင္းကိစၥမ်ားတြင္ ပံုမွန္ပါဝင္လာျပီး မိဘ/ဆရာ အစည္းအေဝးမ်ားကိုလည္း ပံုမွန္တက္ေရာက္လာပါသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
သို႔ေသာ္ သူမ၏ သားေလးအတြက္ သည့္ထက္ ပိုလုပ္ေပးႏိုင္ရန္ ေဒၚေဌးမိုး တစ္ေယာက္ ေမွ်ာ္လင့္ေနပါသည္။ “တျခား အေမေတြက သူတို႔ သားေတြအတြက္ ဝယ္ေပးတာေတြ က်မက မဝယ္ေပးႏို္င္ဘူးေလ။ ဟင္း ထည့္ေပးေတာင္တာမွ တျခားသူေတြလို တန္းတူမထည့္ေပးႏိုင္ဘူး။” ဟု ေျပာရင္း ေမာင္ဝင္းမိုးေဇာ္ေလး သူ႔ေဘးတြင္ ထိုင္ေနစဥ္မွာပင္ သူမ၏ မ်က္ရည္မ်ားကို သုတ္လိုက္ပါသည္။ ထိုေနာက္ စကားဝုိင္းသည္ ေဘာလံုးအေၾကာင္းျပန္ေရာက္သြားသည့္ အခါ သူမ၏မ်က္ႏွာသည္ အျပံဳးျဖင့္ျပန္၍ေဝဆာသြားျပီး က်ေနသည့္ မ်က္ရည္မ်ား ရပ္တန္႔သြားပါသည္။ “သားေလး ကစားေနတာကိုမ်ား ၾကည့္ရရင္ က်မမွာ ရင္ေတြခုန္တာမွတအားပဲ” ဟု သူမကေျပာျပသည္။ </div>
</div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-30461514371684084812019-08-23T17:02:00.000+06:302019-08-23T17:02:28.372+06:30ကၽြန္ေတာ္တို႔ကေလးငယ္ေတြရဲ႕ သဘာဝနဲ႔ အနာဂတ္အတြက္ ျပဳစုပ်ဳိးေထာင္ျခင္း<span style="font-size: x-small;"><i>ေရးသားသူ- ေက်ာ္လြင္လတ္၊ ပညာေရးအရာရွိ၊ ယူနီဆက္</i></span><br />
<br />
<b>လုပ္ငန္းခြင္ဆရာနည္းျပသင္တန္းတစ္ခုကုိ ၾကည့္႐ႈဖုိ႔သြားေရာက္ခဲ့တဲ့ ကြင္းဆင္းေဆာင္ရြက္မႈတစ္ခု</b><br />
<br />
ကခ်င္ျပည္နယ္၊ ျမန္မာႏုိင္ငံ - ျမန္မာႏုိင္ငံေျမာက္ပိုင္း ကခ်င္ျပည္နယ္ ပူတာအုိခ႐ိုင္မွာရွိတဲ့ ဆြမ္ပရာဘြန္ဆုိတဲ့ ၿမိဳ႕ငယ္ေလးကို သြားတဲ့လမ္းဟာ လမ္းျပင္ေနတဲ့အတြက္ ႏွစ္ခါေလာက္ရပ္ေစာင့္ခဲ့ရတာကလြဲၿပီး ပုံမွန္ထက္ ပိုေကာင္းေနခဲ့ပါတယ္။ ပင္လယ္ေရမ်က္ႏွာျပင္အထက္ မီတာ ၂၀၀၀ ေလာက္မွာရွိတဲ့ ေတာင္ထူထပ္ၿပီး ေလထန္တဲ့ ဒီေဒသရဲ႕လမ္းေတြဟာ တစ္ႏွစ္ပတ္လုံး မိုးရြာသြန္းေနတဲ့အတြက္ ရႊံ႕ထူၿပီးေခ်ာ္ႏုိင္တဲ့ အလားအလာသိပ္မ်ားပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bGPUSKv3RiE/XV--uCbSgmI/AAAAAAAABPs/Brok_wskBaMlze1EYyOEm6FvTPr5-PwygCLcBGAs/s1600/KZM_5872.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1068" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-bGPUSKv3RiE/XV--uCbSgmI/AAAAAAAABPs/Brok_wskBaMlze1EYyOEm6FvTPr5-PwygCLcBGAs/s400/KZM_5872.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">©UNICEF Myanmar/2016/Khine Zar Mon</td></tr>
</tbody></table>
လမ္းျပင္တာကိုေစာင့္ေနတဲ့အခ်ိန္မွာ ဆုိင္ကယ္ေနာက္ဘီးကၽြတ္ေပါက္လုိ႔ ဖာေနတဲ့ အားကစားဝတ္စုံဝတ္ထားတဲ့ အမ်ဳိးသမီးႏွစ္ဦးနဲ႔ဆုံခဲ့တယ္။ သူတုိ႔က ဆရာမေတြျဖစ္တဲ့အေၾကာင္း၊ သူတို႔တက္ခဲ့တဲ့ လုပ္ငန္းခြင္ဆရာနည္းျပသင္တန္းအတြက္ ေရးေျဖစာေမးပြဲေျဖဖို႔ ဆြမ္ပရာဘြန္ကို သြားေနတဲ့အေၾကာင္း ေျပာျပတယ္။ ကၽြန္ေတာ္ကလည္း အဲဒီေနရာကိုသြားေနတာပါ။ ဒါေပမဲ့ ကၽြန္ေတာ္ကေတာ့ စာေမးပြဲက်င္းပေနတာကုိ ၾကည့္႐ႈဖုိ႔ ယူနီဆက္ဝန္ထမ္းတစ္ဦးအေနနဲ႔ သြားခဲ့တာေပါ့။ ဒီဆရာမေတြကေတာ့ ရက္သတၱပတ္ ၂၀ ၾကာ တက္ေရာက္ခဲ့တဲ့ သင္တန္းမွာ မိမိတို႔သင္ခဲ့ၾကရတဲ့ သင္ၾကားေရးနည္းလမ္းအသစ္ေတြနဲ႔ပတ္သက္ၿပီး စာေမးပြဲေျဖဆုိၾကမယ့္ ဆရာ၊ ဆရာမ ၃၈ ေယာက္ထဲမွာပါတဲ့သူေတြပါ။<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-t_UlnpPu0Mk/XV--ps05GGI/AAAAAAAABPo/-uZxIbObDMUaXqM3MtXBIhMi3AlIgUSVgCEwYBhgL/s1600/1.%2BOn%2Bthe%2Bway%2Bto%2BSumprabum%2Btownship%2B%2528picture%2B1%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="1140" height="246" src="https://1.bp.blogspot.com/-t_UlnpPu0Mk/XV--ps05GGI/AAAAAAAABPo/-uZxIbObDMUaXqM3MtXBIhMi3AlIgUSVgCEwYBhgL/s400/1.%2BOn%2Bthe%2Bway%2Bto%2BSumprabum%2Btownship%2B%2528picture%2B1%2529.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဆြပ္ပရာဘြန္ၿမိဳ႕ေလးသုိ႔သြားရာလမ္း<br />©UNICEF Myanmar/2019/Kyaw Lwin Latt</td></tr>
</tbody></table>
ကံေကာင္းစြာနဲ႔ပဲ ကၽြန္ေတာ္တို႔လမ္းမွာ မိနစ္ ၃၀ ပဲေစာင့္ခဲ့ရပါတယ္။ ေနာက္ေတာ့ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ ဆက္ထြက္လာခဲ့ရင္း စုစုေပါင္းမွ အိမ္ေျခ ၃၀၀ ေလာက္ပဲရွိတဲ့ ရြာေလးေတြကို ျဖတ္လာခဲ့ၾကတယ္။ ကားျပတင္းေပါက္ကေနၾကည့္ေနရင္း ပလတ္စတစ္ဘူးခြံေတြနဲ႔လုပ္ထားတဲ့ စြပ္ဖားလွည္းပုံစံလွည္းေလးထဲမွာ ထုိင္ေနတဲ့ ကေလးေလးႏွစ္ေယာက္ကို ဆြဲေနတဲ့ ေကာင္ေလးတစ္ေယာက္ကိုေတြ႔တယ္။ ေက်ာင္းေနအရြယ္ေလးေတြဆုိေပမဲ့ သူတုိ႔ ေက်ာင္းတက္လားမတက္လားဆုိတာ သိခ်င္မိတယ္။<br />
<br />
ေနာက္ေတာ့ လမ္းေဘးတစ္ဖက္တစ္ခ်က္မွာ ေတာ႐ိုင္းပန္းေလးေတြ ေတြ႔တယ္။ ဒီကေလးငယ္ေလးေတြက သဘာဝအတိုင္းဖူးပြင့္ေနၾကတဲ့ ပန္းေလးေတြနဲ႔တူပါတယ္။ သူတုိ႔ကို ျပဳစုပ်ဳိးေထာင္ေပးမယ့္သူရွိဖုိ႔ လုိတယ္လုိ႔လည္း ေတြးေနမိခဲ့တယ္။ နာရီပိုင္းေလာက္ၾကာၿပီးေနာက္မွာပဲ ဒီလုိမ်ဳိး ေကာင္းေကာင္းျပဳစုပ်ဳိးေထာင္ေပးႏုိင္မယ့္ လူတစ္ေယာက္နဲ႔ ကၽြန္ေတာ္ဆုံခဲ့ပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6ep4O56DWwo/XV-_HJgj8PI/AAAAAAAABP4/D4NaSBuIYjceXcOVtamPhTnoTuHhScOeACLcBGAs/s1600/4.%2BDaw%2BHnin%2BWutyi%2BHtun%252C%2Bprimary%2Bteacher%2Bfrom%2BPhone%2BKyan%2BPost%2BPrimary%2BSchool%2B%2528picture%2B4%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1520" data-original-width="1140" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-6ep4O56DWwo/XV-_HJgj8PI/AAAAAAAABP4/D4NaSBuIYjceXcOVtamPhTnoTuHhScOeACLcBGAs/s320/4.%2BDaw%2BHnin%2BWutyi%2BHtun%252C%2Bprimary%2Bteacher%2Bfrom%2BPhone%2BKyan%2BPost%2BPrimary%2BSchool%2B%2528picture%2B4%2529.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">©UNICEF Myanmar/2019/Kyaw Lwin Latt<br /></td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
သူကေတာ့ ဆြမ္ပရာဘြန္ၿမိဳ႕ေလးက ဖုန္းက်န္မူလတန္းလြန္ေက်ာင္းက ဆရာမေလး ေဒၚႏွင္းဝတ္ရည္ထြန္းျဖစ္ပါတယ္။ ဆရာမက သူ႔အိမ္နဲ႔ အလွမ္းေဝးလြန္းတယ္ဆုိေပမယ့္ သူေက်နပ္တယ္လုိ႔ ကၽြန္ေတာ့္ကိုေျပာျပတယ္ (သူက တစ္ႏွစ္မွတစ္ခါပဲ အိမ္ျပန္ႏုိင္ပါတယ္)။ “အိမ္နဲ႔ေဝးေပမယ့္ ကၽြန္မက ကေလးေတြကိုခ်စ္ေတာ့ ေပ်ာ္ပါတယ္။”<br />
<br />
သူက မၾကာခင္ကပဲ ရက္သတၱပတ္ ၂၀ ၾကာတဲ့ လုပ္ငန္းခြင္ဆရာနည္းျပသင္တန္းကို တက္ေရာက္ၿပီး သင္ၾကားေရးနည္းသစ္ေတြနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ စာေမးပြဲကိုလည္း ေျဖဆုိၿပီးပါၿပီ။ သူက သူေလ့လာခဲ့ရတာေတြ အထူးသျဖင့္ စာသင္ခန္းထဲမွာ ကေလးေတြပါဝင္လာေအာင္ တြန္းအားေပးႏုိင္မယ့္ လႈပ္ရွားေဆာင္ရြက္မႈမ်ဳိးစုံကို သူဘယ္လုိအသုံးခ်ေနတဲ့အေၾကာင္းကို စိတ္အားထက္ထက္သန္သန္နဲ႔ ေျပာျပပါတယ္။ စာသင္ခန္းထဲမွာ စကားနည္းတဲ့ မိန္းကေလးေတြကို ပုိၿပီးဂ႐ုစိုက္ေပးတဲ့အေၾကာင္း။ “ကၽြန္မက အထူးသျဖင့္ စကားေျပာရမွာရွက္တဲ့ မိန္းကေလးေတြကို ပိုၿပီးအခြင့္အေရးေပးတယ္... အခုဆုိရင္ သူတို႔က တစ္ေယာက္ခ်င္းေရာ အတြဲလုိက္ အုပ္စုလုိက္ေရာ ေဆြးေႏြးဖို႔ စိတ္အားထက္သန္ေနၾကၿပီ။”<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gG91Sr0Mpl0/XV-_M8gtsNI/AAAAAAAABP8/2FRiycTiAdMCh7Dp4s9fOJag483hSyWGACLcBGAs/s1600/2.%2BTeachers%2Briding%2Bmotorbikes%2Band%2Bgoing%2Bto%2BSumprabum%2Bfor%2Bwritten%2Btest%2B%2528picture%2B2%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="1140" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-gG91Sr0Mpl0/XV-_M8gtsNI/AAAAAAAABP8/2FRiycTiAdMCh7Dp4s9fOJag483hSyWGACLcBGAs/s400/2.%2BTeachers%2Briding%2Bmotorbikes%2Band%2Bgoing%2Bto%2BSumprabum%2Bfor%2Bwritten%2Btest%2B%2528picture%2B2%2529.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ေမာ္ေတာ္ဆိုင္ကယ္စီးၿပီး ေရးေျဖစားေမးပြဲေျဖရန္ ဆြမ္ပရာဘြန္ၿမိဳ႕သို႔႔သြားေနေသာ ဆရာမမ်ား<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">©UNICEF Myanmar/2019/Kyaw Lwin Latt</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
ေဒၚႏွင္းဝတ္ရည္ထြန္းက ဒီလုိသင္တန္းမ်ဳိးေတြကုိ တျခားၿမိဳ႕နယ္ေတြမွာလည္း တိုးခ်ဲ႕ဖြင့္သင့္တဲ့အေၾကာင္း၊ ဒါမွတျခားဆရာဆရာမေတြလည္း အက်ဳိးရွိႏုိင္မယ္လို႔ အႀကံျပဳပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္က ဖြင့္ၿပီးၿပီဆုိတဲ့အေၾကာင္းနဲ႔ ၂၀၁၈-၂၀၁၉ ပညာသင္ႏွစ္မွာ ပညာေရးဝန္ႀကီးဌာနက ေပးတဲ့ တာဝန္ထမ္းေဆာင္ေနဆဲ ဆရာနည္းျပသင္တန္းမွာ တက္ေရာက္ခဲ့တဲ့ ဆရာဆရာမ စုစုေပါင္း ၂၉၀၂၄ ဦးရွိၿပီလုိ႔ ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။ ဒီသင္တန္းကုိ ယူနီဆက္ရဲ႕ နည္းပညာပံ့ပိုးမႈ၊ Sumitomo Mitsui Banking Corporation (SMBC) နဲ႔ H&M ေဖာင္ေဒးရွင္းတို႔ရဲ႕ ေငြေၾကးပံ့ပိုးမႈေတြနဲ႔ အေကာင္အထည္ေဖာ္ခဲ့တာျဖစ္ပါတယ္။<br />ေနာက္ေတာ့ ကၽြန္ေတာ္က ဘုန္းႀကီးေက်ာင္းတစ္ေက်ာင္းရွိရာ ေတာင္ေပၚကုိတက္ခဲ့ပါတယ္။ ေတာင္ထိပ္မွာေတာ့ သပၸါယ္စရာေကာင္းလွတဲ့ ေစတီတစ္ဆူနဲ႔ ဘုန္းႀကီးေက်ာင္းဥယ်ာဥ္ထဲမွာ ပြင့္ေနတဲ့ ႏွင္းဆီပန္းေတြကုိ ေတြ႔ခဲ့ပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္က အဲဒီမွာရွိတဲ့ ဆရာေတာ္ကို ဥယ်ာဥ္မွဴးက ဘယ္သူပါလဲလုိ႔ ေမးၾကည့္တဲ့အခါ ဆရာေတာ္က “ဘုန္းႀကီးက ဥယ်ာဥ္မွဴးပဲ။ ဒီႏွင္းဆီေတြကုိ ဘုန္းႀကီးပဲ ေစာင့္ေရွာက္ၿပီး ပုံမွန္ေရေလာင္းေပးတာ” လုိ႔ ေျပာျပပါတယ္။<br />
<br />
ဒါက ကၽြန္ေတာ့္ကို သဘာဝနဲ႔ ျပဳစုပ်ဳိးေထာင္မႈအေၾကာင္း ေနာက္တစ္ႀကိမ္ျပန္ေတြးမိေစပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္လမ္းမွာေတြ႔ခဲ့တဲ့ ကေလးငယ္ေလးေတြကို ေဒၚႏွင္းဝတ္ရည္ထြန္းလို ဆရာမ်ဳိးကသာ သင္ၾကားျပသေပးမယ္ဆိုရင္ သူတို႔ရဲ႕ အနာဂတ္ေလးေတြလည္း ထြန္းလင္းေတာက္ပလာမွာမလြဲပါပဲ။<br />
<div>
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-25010152852246773332019-08-06T09:27:00.000+06:302019-08-06T09:27:49.137+06:30ေရွးဦးအရြယ္ကေလးသူငယ္အေရး ေဆာင္ရြက္ျခင္း - မိဘမ်ားအတြက္ အကူအညီျဖစ္ေစမည့္ နည္းစနစ္မ်ား<span style="font-size: x-small;"><i>ေရးသားသူ ေမသက္သက္ဦး</i></span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
ဧရာဝတီတိုင္းေဒသၾကီး၊ ပုသိမ္ျမိဳ႕ အေထြေထြျပည္သူ႔ေဆးရံုးၾကီးတြင္တာဝန္ထမ္းေဆာင္ ေနေသာေဆးဘက္ဆိုင္ရာ လူမႈဝန္ထမ္းတစ္ေယာက္ ျဖစ္သည့္ အက္စတာသည္ ၂၀၁၉ ခုႏွစ္ ဇြန္လ (၃) ရက္ေန႔မွ (၁၅) ရက္ေန႔အထိ က်င္းပေသာ ေရွးဦးအရြယ္ ကေလးသူငယ္ ဖံြ႔႔ျဖိဳးေရးအေျခအေန တိုင္းတာစစ္ေဆးမႈႏွင့္ ျပန္္လည္ထူေထာင္ေရး (ECI) မြမ္းမံသင္တန္းတြင္ ကေလးငယ္ ဖြံ.ၿဖိဳးမႈကိုအကဲျဖတ္ျခင္း၊ ဆန္းစစ္ျခင္းႏွင့္ အစီအစဥ္ နည္းစနစ္မ်ား(Assessment, Evaluation, Programming and System (AEPS) ကို (၁၂) ရက္တာ တက္ေရာက္ ေလ့လာခဲ့ျပီး ေနာက္ပိုင္းတြင္ စိတ္အားထက္သန္ကာ ယံုၾကည္မႈ ပိုရွိလာခဲ့သည္။ </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6l4RWdFWTIY/XUjrWtB4SnI/AAAAAAAABPc/n2fKbCr7N5Mj0VTl_0cwZK9mnR7ObJbwgCLcBGAs/s1600/ECI.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="826" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-6l4RWdFWTIY/XUjrWtB4SnI/AAAAAAAABPc/n2fKbCr7N5Mj0VTl_0cwZK9mnR7ObJbwgCLcBGAs/s400/ECI.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: justify;">
“ကေလးတစ္ေယာက္အတြက္ ကေလးငယ္ရဲ႕ တစ္ေန႔တာ လုပ္ေဆာင္မႈမ်ား (routine-based interventions) ကို အေျခခံျပီး ဖြံ႔ျဖိဳးမႈႏွင့္ ကိုက္ညီေသာ နည္းစနစ္ေတြ ပံုမွန္လုပ္ေပးစရာ ကိစၥေတြကို အၾကံဥာဏ္ ေပးတဲ့အခါမွာ ကၽြန္မ ပိုၿပီး ယံုၾကည္မႈ ရိွလာပါတယ္။ တခါတေလက်ရင္ မိဘေတြက ကေလးေတြ အတြက္ သတ္မွတ္ထားတဲ့ ရည္မွန္းခ်က္၊ပန္းတိုင္ ေတြကို အဆင့္ေသးေလးေတြ အျဖစ္ တျဖည္းျဖည္းခြဲျခမ္းစိတ္ျဖာ သြားဖို႔လိုပါတယ္။ ဒီ ရည္မွန္းခ်က္ ပန္းတိုင္ေတြ ကို မိဘေတြက နားလည္ၿပီး သေဘာတူ လက္ခံဖို႔ အေတာ္ ၾကိဳးစားလုပ္ယူရပါတယ္။ ပံုမွန္ အားျဖင့္ သူတို႔က ပန္းတိုင္ႀကီးေတြကိုသာခ်မွတ္ထားတတ္ၾကတယ္” ဟု စိတ္ထက္သန္မႈ အျပည့္ရိွသည့္ ကၽြမ္းက်င္ပညာရွင္ မအက္စတာမွ ရွင္းျပသည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ECI အစီအစဥ္ သည္ ျမန္မာႏိုင္ငံတြင္ ၂၀၁၆ ခုႏွစ္ မွ စတင္ခဲ့ကာ ထိုအခ်ိန္မွစ၍ သင္တန္းတြင္ ပါဝင္တက္ေရာက္ၿပီးစီးခဲ့သည့္ ပညာရွင္ (၁၅) ဦးတြင္ အက္စတာသည္ တစ္ဦး အပါအဝင္ ျဖစ္သည္။ ပညာရွင္မ်ားတြင္ အစိုးရဝန္ႀကီးဌာနမ်ားျဖစ္သည့္ ပညာေရးဝန္ႀကီးဌာန၊ က်န္းမာေရးႏွင့္ အားကစားဝန္ၾကီးဌာန၊ လူမႈဝန္ထမ္း၊ ကယ္ဆယ္ေရးႏွင့္ ျပန္လည္ေနရာခ်ထားေရး ဝန္ႀကီးဌာနမ်ားမွ အေၾကာအဆစ္ ကုထံုးပညာရွင္မ်ား၊ ေဆးဘက္လူမႈဆိုင္ရာ ကြ်မ္းက်င္သူမ်ား၊ စိတ္ပညာရွင္မ်ားႏွင့္ ေရွးဦးအရြယ္ကေလး သူငယ္ျပဳစုပ်ိဳးေထာင္ေရးႏွင့္ ဖံြ႔႔ၿဖိဳးေရးဆိုင္ရာ ကြ်မ္းက်င္သူမ်ားႏွင့္ အစိုးရမဟုတ္သည့္အဖဲြ႕အစည္းမ်ားႏွင့္ ဘာသာေရးအေျချပဳ အဖဲြ႕အစည္းမ်ားမွ ပညာရွင္မ်ားပါဝင္ကာ ECI ဆိုင္ရာကြ်မ္းက်င္ပညာရွင္မ်ားအဖဲြ႕အျဖစ္ လုပ္ေဆာင္ခဲ့သည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘’ရိုးရွင္းသည့္ ေဆာင္ရြက္ခ်က္မ်ားျဖစ္သည့္ ကေလးႏွင့္ အတူကစားျခင္း သို႔မဟုတ္ အစာေကၽြးေနစဥ္ စကားေျပာေပးျခင္း သည္ ကေလး၏ဆက္သြယ္ေျပာဆိုျခင္းကို တိုးတက္ေစသည္။ ကေလးမ်ားကို မတ္တရပ္ရန္ အားေပးျခင္း ႏွင့္ လူၾကီးအကူအညီအနည္းငယ္ျဖင့္သာ လႈပ္ရွားရန္အားေပးျခင္း မ်ားသည္လည္း အျခားနည္းလမ္းေကာင္းမ်ားျဖစ္သည္။’’ ဟု အက္စတာက သူမ၏ သင္တန္း အေတြ႕အၾကံဳကို ထင္ဟပ္ကာ ေဝမွ်ေျပာဆိုပါသည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ယူနီဆက္ျမန္မာ၊ The Leprosy Mission Myanmar ႏွင့္ New Life Foundation ႏွင့္ပူးေပါင္းကာ လူမႈဝန္ထမ္း၊ ကယ္ဆယ္ေရးႏွင့္ ျပန္လည္ေနရာခ်ထားေရးဝန္ၾကီးဌာနမွ ဦးစီသည့္ ကေလးငယ္ ဖြံ.ျဖိုးမႈကိုအကဲျဖတ္ျခင္း၊ ဆန္းစစ္ျခင္း ႏွင့္ အစီအစဥ္ နည္းစနစ္မ်ား(Assessment, Evaluation, Programming and System (AEPS) မြမ္းမံသင္တန္းတြင္ လက္ရွိ ပညာရပ္ဆိုင္ရာသေဘာတရားမ်ား၊ အိမ္တိုင္ရာေရာက္လည္ပတ္ၾကည့္ရႈျခင္း အပါအဝင္ လက္ေတြ႕က်င့္သံုးေနသည့္ လုပ္ငန္းလုပ္ေဆာင္ရြက္မႈမ်ားကို ျပန္လည္ဆန္းစစ္သံုးသပ္ရန္ သင္တန္းသားမ်ား ႏွစ္ေယာက္တစ္တြဲ လုပ္ေဆာင္ခဲ့သည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
အိမ္တိုင္ရာေရာက္သြားေရာက္သြားေရာက္သူမ်ားမွ ညွြန္းပို့သည့္ကေလး ငယ္မ်ားအတြက္ အေသးစိတ္က်သည့္ ဆန္းစစ္မႈမ်ား ျပုလုပ္ျခင္း၊ ကေလးငယ္မ်ား ႏွင့္ မိသားစုဝင္မ်ား အတြက္ သင့္ေတာ္သည့္ အစီအစဥ္မ်ားကို ခ်မွတ္ျပီး လမ္းညႊန္ေပးႏုိင္ရမည့္ အခ်က္မ်ားသည္ ပညာရွင္တိုင္း သိထားရမည့္အေရးၾကီး လုပ္ငန္းခြင္သင္တန္းမ်ား ထဲမွ တစ္ခုျဖစ္ပါသည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
မိဘမ်ား၊ မိသားစုဝင္မ်ားႏွင့္ ကေလးေစာင့္ေရွာက္မႈေပးသူမ်ားကို “ကေလးငယ္ရဲ႕ တစ္ေန႔တာ လုပ္ေဆာင္မႈမ်ား (routine-based interventions) ကိုအေျခခံၿပီးဖြံ႔ျဖိဳးမႈႏွင့္ ကိုက္ညီေသာ နည္းစနစ္ေတြကို အေျချပဳ လႈပ္ရွားမႈမ်ားကို ျပဳလုပ္ရာတြင္ အကူအညီျဖစ္ေစရန္ႏွင့္ ကေလးမ်ား၏ ဖြံျဖိဳးမႈ လုပ္ငန္းစဥ္ကို အေထာက္အကူျဖစ္ေစမည့္ ဧရိယာမ်ားကို အေလးထားေဆာင္ရြက္ျခင္းမ်ားျဖင့္ကေလး ဖြံျဖိဳးမႈမ်ားတိုးတက္ျမန္ဆန္ေစရန္ အတူတကြ လုပ္ေဆာင္လ်က္ ရွိသည္” ဟု အက္စတာ မွ ရွင္းျပပါသည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“အထူးပညာေရးေက်ာင္းကို စီမံခန္႔ခဲြလ်က္ အထူးဂရုစိုက္မႈလိုအပ္ေသာကေလးငယ္မ်ားအား ပညာသင္ၾကား ေပးေနသူ ခင္ လည္း သင္တန္းတြင္ ပါဝင္တက္ေရာက္ခဲ့သည္။ ဤ Assessment, Evaluation, Programming and System (AEPS) နည္းစနစ္အသစ္ကို အသံုးျပဳျပီး ကေလးတစ္ဦးစီ ႏွင့္ သူ.မိသားစုတို႔၏ လိုအပ္ခ်က္အေပၚမူတည္ကာ တိက်စြာလုပ္ေဆာင္ရမည့္ကေလး၏ ဖြံျဖိဳးမႈ လုပ္ငန္းစဥ္ကို အေထာက္အကူျဖစ္ေစမည့္ လႈပ္ရွားမႈမ်ားကို စီစဥ္ရန္ ကၽြန္မအေနျဖင့္ အလြန္စိတ္ဝင္တစားရိွေနပါတယ္” ဟု ဤလုပ္ငန္းတြင္ အင္တိုက္အားတိုက္ လုပ္ေဆာင္ေနေသာ ဆရာမက ေျပာသည္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
ယခုဆိုလွ်င္ ခင္အေနျဖင့္ မိသားစုအေျချပဳဝန္ေဆာင္မႈမ်ား၏ အက်ိဳးမ်ားသည္ ေန႔စဥ္လုပ္ရိုးလုပ္စဥ္မ်ားတြင္ ေပါင္းစပ္ေနသည္ ဆိုသည့္ အေၾကာင္း သေဘာေပါက္နားလည္လာပါသည္။ ဤသင္တန္းတြင္ အခိုင္အမာေဖာ္ျပထားသည့္ ေရွးဦးအရြယ္ကေလးသူငယ္ ဖံြ႔႔ျဖိဳးေရးအေျခအေနုုုုုတိုင္းတာစစ္ေဆး မႈႏွင့္ျပန္လည္ထူေထာင္ေရး (ECI) ဝန္ေဆာင္မႈမ်ား ၏ အဓိကအေျခခံသေဘာတရားမ်ားသည္ မိဘမ်ား အျပည့္အဝပါဝင္ျခင္းကို အားေပးထားျပီး ကေလးမ်ား ဖြံျဖိဳးေစရန္ အေကာင္းဆံုးနည္းသည္ ကေလး ၏ နီးစပ္ရာ ပတ္ဝန္းက်င္ ျဖစ္သည္ဟု သတ္မွတ္ထားပါသည္။ အဘယ္ေၾကာင့္ဆိုေသာ္ ကေလး ႏွင့္ မိသားစုအတြက္ စိတ္ဖိစီးမႈျဖစ္ႏိုင္ေခ် နည္းေသာ ေၾကာင့္ျဖစ္သည္။ မိမိတို႔ အိမ္တြင္ မိဘမ်ားသည္ မိိမိကုိယ္ယံုၾကည္မႈ ႏွင့္ ေမွ်ာ္လင့္ခ်က္ကို ခံစားရကာ ကၽြမ္းက်င္ပညာရွင္မ်ားအေပၚ မွီခိုမႈ ပိုနည္းၾကသည္။ ထိုနည္းျဖင့္ အဖြဲ႔အစည္းမ်ားသို႔ လာေရာက္ရန္ အပိုေငြကုန္က်မ်ားျခင္း သို႔မဟုတ္ အခ်ိန္ကုန္ျခင္းတို႔ ျဖစ္ရန္ မလိုေတာ့ေပ။ </div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-24742599439827555282019-08-02T15:19:00.001+06:302019-08-02T15:51:19.391+06:30ေရွးဦးအရြယ္ပညာတတ္ေျမာက္ျခင္းကို ျမွင့္တင္ေပးမည့္ ဘာသာစကား(၂)မ်ိဳးသံုးစာအုပ္မ်ား <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: x-small;"><i>Text by Ruth Ayisi</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: x-small;"><i>Photos by Nyan Zay Htet</i></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-XKU7Vl4Fp2Q/XUP0iEZ8JzI/AAAAAAAABOQ/hORztmM49EkmvZXK_f8GW3oFFs8vTb5kQCLcBGAs/s1600/NZHBigBook00002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-XKU7Vl4Fp2Q/XUP0iEZ8JzI/AAAAAAAABOQ/hORztmM49EkmvZXK_f8GW3oFFs8vTb5kQCLcBGAs/s400/NZHBigBook00002.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;">
<span style="color: black; font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;">
<span style="color: black; font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;">မိခင္ျဖစ္သူ
ေဒၚမိုးဝင္း ႏွင့္ (၃) ႏွစ္အရြယ္ သမီးေလးျဖစ္သူ ေဆာင္းနဒီခိုင္ တို႔သည္ စိမ္းလန္းစိုေျပေသာ
စိုက္ခင္းမ်ားကို ျဖတ္၍ေဖာက္ထားေသာ ေျမနီလမ္းက်ဥ္းေလး အတိုင္း အနည္းငယ္ လမ္းေလွ်ာက္ျပီးေနာက္
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ေန႔ကေလးထိန္းေက်ာင္းသို႔ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ေရာက္ရွိ ခဲ့ပါသည္။ ထိုအခ်ိန္တြင္ မိုးတိမ္ မ်ား
မဲေမွာင္လာက စတင္မိုးရြာလာပါေတာ့သည္။ ယေန႔အဖို႔ အျပင္ထြက္၍ ကစားစရာ ဖရိန္မ်ားေပၚတက္၍
ေသာ္လည္းေ ကာင္း ေလွ်ာစီး၍ ေသာ္လည္းေကာင္း <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ေဆာ့ကစားႏိုင္ေတာ့မည္ မဟုတ္ေသာ္လည္း ေဆာင္းနဒီခိုင္သည္
စိုးရိမ္မႈ ရွိပံုမေပၚေပ။ <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;">
<span style="color: black; font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="color: black; font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-pis_-aTvLEU/XUP01rv2feI/AAAAAAAABOY/T21XofDb31cpWEAjcVpoIbYSWXehxzv3ACLcBGAs/s1600/NZHBigBook00004_0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-pis_-aTvLEU/XUP01rv2feI/AAAAAAAABOY/T21XofDb31cpWEAjcVpoIbYSWXehxzv3ACLcBGAs/s400/NZHBigBook00004_0.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;">
<span style="color: black; font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;"><br /></span></div>
<div>
ေဆာင္းနဒီခိုင္က ပံုျပင္စာအုပ္အၾကီးၾကီးကိုင္ထားသည့္ သူငယ္ခ်င္း အနားထိုင္ရန္ အေျပးအလႊားသြားလိုက္ပါသည္။ စာရြက္မ်ားကို ကူလွန္ေပးေနရင္း ေနာက္စာမ်က္ႏွာ တစ္ခုသို႔ ေရာက္ရန္ စိတ္အားထက္သန္လွသျဖင့္ သူ႔မ်က္လံုးေလးမ်ားက ဝိုင္းက်ယ္သြားတတ္ ပါသည္။ အငယ္ဆံုးဆရာမမ်ားထဲမွ တစ္ေယာက္ျဖစ္သည့္ ဆရာမ ေနာ္ခူးထရီးစဲက ၾကမ္းျပင္ေပၚတြင္ ထိုင္လ်က္ကေလးမ်ားႏွင့္ အတူသင္ျပေပးေနပါသည္။ </div>
<div>
“ကေလးေတြနဲ႔အတူေနရတာ အရမ္းေပ်ာ္စရာေကာင္းတယ္” ဟု ေနာ္ခူထရီးဆဲကေျပာေနစဥ္ ကေလးမ်ားက သူမ၏အာရံုစိုက္မႈရေအာင္အျပိဳင္အဆိုင္ ျပဳမႈေနၾကသည္။ ကေလးေတြ ၏ အသံစူးစူးျဖင့္ ေအာ္ဟစ္ေနသည့္ ၾကားမွ သူ႔အသံကို ၾကားရေစရန္ ၾကိဳးစား၍ သူေအာ္ေျပာ ျပရသည္မွာ “သူတို႔ ေလးေတြက စာအုပ္ေတြကိုၾကိဳက္တယ္” ဟုပင္ျဖစ္ေလသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Hg1O4me85Sw/XUP1Id1jVjI/AAAAAAAABOg/tYgVgN7xPaokv0vQg6TthO1lUqjfvj14gCLcBGAs/s1600/NZHBigBook00001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-Hg1O4me85Sw/XUP1Id1jVjI/AAAAAAAABOg/tYgVgN7xPaokv0vQg6TthO1lUqjfvj14gCLcBGAs/s400/NZHBigBook00001.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
စာအုပ္မ်ားသည္ ပံုမွန္စာအုပ္ၾကီးမ်ားမွ်သာ မဟုတ္ဘဲ ေဒသခံတိုင္းရင္းသား ဘာသာစကား(၂)မ်ိဳးပါဝင္ေသာစာအုပ္မ်ားျဖစ္သည္။ ေဒသခံတိုင္းရင္းသားဘာသာစကားမ်ားတြင္ ပါကေညာ စေကာကရင္ ႏွင့္ ရံုးသံုးဘာသာစကားျဖစ္သည့္ ျမန္မာဘာသာစကားတို႔ ပါဝင္ပါသည္။ ပံုျပင္မ်ားသည္ ဘာသာစကားကို ကၽြမ္းက်င္တိုးတက္ေစျပီး တိုင္းရင္းသားလူမ်ိဳးမ်ား ၏ရိုးရာယဥ္ေက်းမႈ ႏွင့္ ပတ္ဝန္းက်င္အေၾကာင္းတို႔ကို အေလးထားသင္ယူမိေစပါသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-16h-6hLU5XY/XUP1SkYGkaI/AAAAAAAABOk/jJ2IMUUkFkk4slZe6xWSVNToDSZ0V2ESQCLcBGAs/s1600/NZHBigBook00006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-16h-6hLU5XY/XUP1SkYGkaI/AAAAAAAABOk/jJ2IMUUkFkk4slZe6xWSVNToDSZ0V2ESQCLcBGAs/s400/NZHBigBook00006.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
ပါကေညာ စေကာကရင္ ဘာသာစကား ႏွင့္ ယဥ္ေက်းမႈေကာ္မတီ၏ အတြင္းေရးမႈးျဖစ္သူ ေစာစိုးေအာင္သည္ ကရင္ျပည္နယ္တြင္ အဆိုပါ စာအုပ္ျဖစ္ေျမာက္ေရး လုပ္ငန္းစဥ္တြင္ ဦးေဆာင္ခဲ့သူျဖစ္သည္။ ဘာသာစကား ႏွင့္ ယဥ္ေက်းမႈကို ထိန္းသိမ္း ရာတြင္ အဓိက က်သည့္ ကေလးသူငယ္မ်ား အတြက္ စာအုပ္စာေပ တစ္ခုအား ကိုေစာစိုးေအာင္ တစ္ေယာက္ ပထမဦးဆံုး ျဖစ္ေျမာက္ေအာင္ လုပ္ေဆာင္ခြင့္ရခဲ့ျခင္းျဖစ္ပါသည္။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div>
“လူငယ္ေတြနဲ႔ ကေလးေတြက ကိုယ့္ ဘာသာစကား နဲ႔ ကၽြမ္းက်င္မႈ နည္းၾကတယ္။ ဒီဘာသာစကား (၂)မ်ိဳးပါ စာအုပ္ကို စတင္ မိတ္မဆက္ ႏိုင္ခင္အထိ ကၽြန္ေတာ့္တို႔ဘာသာစကား ေပ်ာက္ကြယ္သြားမွာကို စိုးရိမ္ခဲ့ရပါတယ္” ဟု ေစာစိုးေအာင္က ေျပာသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
ဤစာအုပ္တြင္ ပါဝင္သည့္ အေၾကာင္းအရာမ်ားသည္ မတူကြဲျပားမႈ ႏွင့္ ညီညႊတ္စြာ ယွဥ္တြဲေနထိုင္ေရးကို ျမွင့္တင္ေပးႏိုင္သည့္ အေၾကာင္းအရာမ်ားျဖစ္ေစရန္ စာအုပ္ ျဖစ္ေျမာက္ေရး ေကာ္မတီဝင္မ်ားသည္ အထူးသတိထားေဆာင္ရြက္ခဲ့ေၾကာင္း ကို ေစာစိုးေအာင္မွ ေျပာျပခဲ့ပါသည္။ ပံုျပင္မ်ားကို အဓိကအားျဖင့္ သတၱဝါေလးမ်ားျဖင့္သာ ပံုေဖာ္ထားပါသည္။ “ကေလးေတြက လူအေၾကာင္းထက္ သတၱဝါေလးေတြ အေၾကာင္းကို ဖတ္ရတာပိုၾကိဳက္ၾကတယ္ဆိုတာကို ကၽြန္ေတာ္ေလ့လာသိရွိခဲ့ရတယ္” ဟုျပံဳးလ်က္ေျပာသည္။</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uErG6YfjipI/XUP1gj_NWdI/AAAAAAAABOs/ShWf2eLjC1kVOBdkf21SDj33F49F5PJVwCEwYBhgL/s1600/NZHBigBook00003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="792" data-original-width="1140" height="277" src="https://1.bp.blogspot.com/-uErG6YfjipI/XUP1gj_NWdI/AAAAAAAABOs/ShWf2eLjC1kVOBdkf21SDj33F49F5PJVwCEwYBhgL/s400/NZHBigBook00003.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
လူနည္းစု တိုင္းရင္းသားကေလးငယ္မ်ားသည္ ေက်ာင္းစတက္ခ်ိန္တြင္ ၎တို႔ မိခင္ဘာသာစကားျဖင့္သင္ယူေလ့လာခြင့္ရပါက အဆိုပါႏိုင္ငံ၏ ရံုးသံုးဘာသာစကားျဖင့္ သာ သင္ယူေလ့လာခြင့္ရခဲ့ သည့္ တိုင္းရင္းသားလူနည္းစု ကေလးငယ္မ်ား ထက္ ပိုမို ထူးခၽြန္တတ္ၾက ေၾကာင္းကို ကမာၻႏွင့္တဝွမ္းတြင္ ျပဳလုပ္ခဲ့သည့္ သက္ေသသာဓက မ်ားက ေဖာ္ျပေနပါသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6uUl4q84fs8/XUP1suoyC3I/AAAAAAAABO0/tolh7m6OT-A4FXT8qyXapKoUwh7MA7nuwCLcBGAs/s1600/NZHBigBook00008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-6uUl4q84fs8/XUP1suoyC3I/AAAAAAAABO0/tolh7m6OT-A4FXT8qyXapKoUwh7MA7nuwCLcBGAs/s400/NZHBigBook00008.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
ေဒၚမိုးဝင္းက သူမသမီး၏ေက်ာင္းမွ စာအုပ္မ်ားကို ျမင္ရသည့္အခါ ၾကည္ႏူး အံ့ၾသစရာပါပဲ ဟု ေျပာျပပါသည္။ “ကၽြန္မတို႔ရြာမွာ အားလံုးက ပါကေညာ စေကာကရင္စကားပဲေျပာၾကတယ္။ အိမ္မွာလည္းဒီ စကားပဲ ေျပာတယ္။ ကၽြန္မသမီး ဒီ အရြယ္မွာ သူ႔ မိခင္ဘာသာစကားက ိုသာ ေရးတတ္၊ ဖတ္တတ္ေအာင္သင္ခြင့္မရခဲ့ဘူးဆိုရင္ ဒီ ပါကန္ေကာ စေကာရင္ လိုေရးထားတဲ့ မဂၤလာေဆာင္ဖိတ္စာ ရလာရင္ေတာင္မွ သူ ဘာေရးထားမွန္း နားလည္မွာ မဟုတ္ဘူး” ဟုေျပာသည္။ </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-u7oMuu5Azq4/XUP4pRGaxjI/AAAAAAAABPE/Lfx4l62gNJgfiOc1X8PZlshiK-MziYEdACLcBGAs/s1600/NZHBigBook00009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-u7oMuu5Azq4/XUP4pRGaxjI/AAAAAAAABPE/Lfx4l62gNJgfiOc1X8PZlshiK-MziYEdACLcBGAs/s400/NZHBigBook00009.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
လူမႈဝန္ထမ္းကယ္ဆယ္ေရး ႏွင့္ ျပန္လည္ေနရာခ်ထားေရးဝန္ၾကီးဌာန၊ တိုင္းရင္းသားဘာသာ စကား ႏွင့္ ယဥ္ေက်းမႈ ေကာ္မတီ တို႔ ႏွင့္ ပူးေပါင္း၍ ယူနီဆက္(ျမန္မာ) မွ နည္းပညာပိုင္းပံ့ပိုးကူညီေပးခဲ့ျပီး H&M ေဖာင္ေဒးရွင္း မွ ေငြေၾကးေထာက္ပံ့ေပးမႈေၾကာင့္ ယခု အခါ ျမန္မာႏိုင္ငံရိွ (၁၃၅) မ်ိဳးေသာ တိုင္းရင္းသားမ်ားထဲမွ တိုင္းရင္းသား (၂၅) မ်ိဳးသည္ ယခု အခါတြင္ ဘာသာစကား (၂)မ်ိဳးျဖင့္ေဖာ္ျပထားေသာ ပံုျပင္စာအုပ္ၾကီးမ်ားကို ဖတ္ရႈေနႏိုင္ျပီျဖစ္ပါသည္။ </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-lnLsRuMwjYA/XUP42dZhAmI/AAAAAAAABPI/W_T1ejmWopsThtUL3lbupVXe1J4ySQ-cACLcBGAs/s1600/NZHBigBook00007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-lnLsRuMwjYA/XUP42dZhAmI/AAAAAAAABPI/W_T1ejmWopsThtUL3lbupVXe1J4ySQ-cACLcBGAs/s400/NZHBigBook00007.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
ျမန္မာႏိုင္ငံရွိ မိဘမ်ား ႏွင့္ ၾကည့္ရႈေစာင့္ေရွာက္ေပးသူမ်ားသည္ အေစာပိုင္းအရြယ္ကေလး မ်ား၏ သင္ယူခြင့္ရျခင္း၏ အက်ိဳးေက်းဇူးကို နားလည္သေဘာေပါက္ရန္ လိုအပ္သည္။ ကမာၻလံုးဆိုင္ရာ သက္ေသအေထာက္အထားမ်ားအရ အေစာပိုင္းအရြယ္ကေလးမ်ား၏ သင္ယူမႈအေရးၾကီးေၾကာင္းကို ညႊန္ျပထားေသာ္လည္း ျမန္မာႏိုင္ငံတြင္ ၂၀%ရာခိုင္ႏႈန္းေသာ ကေလးမ်ားသာ မူၾကိဳေက်ာင္းတက္ၾကေၾကာင္း ေတြ႕ရသည္။အေစာပိုင္းအရြယ္ပညာၾကား ခြင့္ရျခင္း ၏ ေရရွည္အက်ိဳးေက်းဇူးမ်ား ကို ကမာၻ႔ဘဏ္မွ ေလ့လာသံုးသပ္ခ်က္အရ မူၾကိဳေက်ာင္းတြင္ ပ်မ္းမွ်တစ္ႏွစ္ေက်ာင္းေနခဲ့ေသာ ကေလးမ်ားသည္ ေနာင္တြင္ အဆင့္ျမင့္ ကၽြမ္းက်င္မႈဆိုင္ရာလုပ္ငန္းမ်ားတြင္ အလုပ္လုပ္ကိုင္ႏိုင္ေခ်ပိုမ်ားသည္ ဟုေတြ႔ရိွရပါသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
ယခု အခ်ိန္တြင္ နည္းပါးေသးေသာ္လည္း ပညာေရး ႏွင့္ ဖြံ႔ျဖိဳးေရးသို႔ ဦးတည္ေသာ ခိုင္မာသည့္ ေျခလွမ္းအစ တြင္ တိုး၍ ပါဝင္လာၾကမည့္ တိုင္းရင္းသားကေလး ငယ္မ်ားတြင္ ေဆာင္းနဒီခိုင္ ႏွင့္ သူ႔ရြယ္တူသူငယ္ခ်င္းမ်ားသည္ လည္း ပါဝင္လာျပီျဖစ္သည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
ယခု အခ်ိန္တြင္ ဘာသာစကား(၂)မ်ိဳးသံုး စာအုပ္၏ ဘာသာစာေပ ႏွင့္ ယဥ္ေက်းမႈ အရ အေရး ၾကီးပံုကို သတိမျပဳမိႏိုင္ေသးေသာ္လည္း ေဆာင္းနဒီ ၏ စာအုပ္မ်ားကို ႏွစ္သက္တတ္သည့္ အေလ့အက်င့္သည္ အစပ်ိဳးေနျပီျဖစ္ပါသည္။ သူမ၏အၾကိဳက္ဆံုး ပံုျပင္စာအုပ္ သည္ ေၾကာင္ အေၾကာင္းေရးထားသည့္စာအုပ္ျဖစ္ျပီး “သမီးတို႔အိမ္မွာေၾကာင္ရွိတယ္”ဟု သူမကေျပာသည္။ </div>
</div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-71772495146654367302019-08-02T14:55:00.000+06:302019-08-02T15:56:05.198+06:30ဓမၼတာလာျခင္းအေၾကာင္း ရွမ္းျပည္နယ္တြင္ ေလ့လာျခင္း<span style="font-size: x-small;"><i>ေရးသားသူ - တင္ထက္ပိုင္</i></span><br />
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-P1CWkzNaN5A/XUPwmbUbHhI/AAAAAAAABNc/gHNL8AQir_oioYKRltS9IY2yGQTxMzj4ACLcBGAs/s1600/UNICEF_MinzayarOo_IDPs_17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-P1CWkzNaN5A/XUPwmbUbHhI/AAAAAAAABNc/gHNL8AQir_oioYKRltS9IY2yGQTxMzj4ACLcBGAs/s400/UNICEF_MinzayarOo_IDPs_17.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
ကြတ္ခိုင္၊ ရွမ္းျပည္နယ္ - ဆိုင္းနမ္ဟာ ေနရပ္စြန္႔ခြာတိမ္းေရွာင္သူမ်ား ေနထိုင္ရာစခန္းထဲက သူ႔ရဲ႕ အိမ္ေလးအနီးမွာ သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔အတူ ကစားေနတုန္း ႐ုတ္တရက္ သူ႔ခႏၶာကိုယ္ထဲမွာ တစ္ခုခု ထူးျခားေနတာကို ခံစားမိလိုက္ပါတယ္။ သူက အိမ္သာဆီကုိ အလ်င္အျမန္ေျပးသြားၿပီးတဲ့အခါ သူ႔အတြင္းခံေပၚမွာ ေသြးေတြစြန္းေနတာကို ေတြ႔လိုက္ပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္တုန္းက သူက အသက္ ၁၃ ႏွစ္ျဖစ္ၿပီး ဘာလုပ္ရမလဲဆိုတာ မသိခဲ့ပါဘူး။<br />
<br />
ဆိုင္းနမ္က “ကၽြန္မေတာ့ မေကာင္းတာတစ္ခုခုျဖစ္ေနၿပီလို႔ ထင္ခဲ့မိတယ္”လို႔ သူ႔ရဲ႕ပထမဆုံး ဓမၼတာလာစဥ္ကအခ်ိန္ကို အမွတ္ရၿပီး ျပန္ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။ ေၾကာက္လည္းေၾကာက္၊ စိတ္လည္း ရႈပ္ေထြးေနရင္း အေဖနဲ႔ အစ္ကုိေတြ အိမ္ကထြက္သြားခ်ိန္အထိ ေစာင့္ၿပီးမွ အေမ့နားကုိ တိုးတုိးေလး ကပ္ၿပီးေမးခဲ့ရပါတယ္။<br />
မိန္းကေလးအမ်ားစုအတြက္ ရင္းႏွီးပါတယ္ဆုိတဲ့ အမ်ဳိးသမီး မိသားစုဝင္အခ်င္းခ်င္းၾကားမွာေတာင္ ရာသီလာတယ္ဆုိတာ ေဆြးေႏြးဖို႔လြယ္တဲ့ ကိစၥတစ္ခုမဟုတ္ပါဘူး။<br />
<br />
ပထမဆုံးဓမၼတာမလာခင္မွာ ရာသီေသြးနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ အသိပညာေတြ၊ ဗဟုသုတေတြမရွိၾကတဲ့အတြက္ မိန္းကေလးေတြဟာ ရာသီေသြးစလာတဲ့အခ်ိန္မွာ ရွက္ရြံြ႕တာ၊ စိတ္ဓာတ္က်တာမ်ဳိး၊ အရွက္ကြဲသလိုမ်ဳိး ေတြ ခံစားၾကရတတ္တယ္။<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gsFT3DV6eXw/XUPw-l-jW-I/AAAAAAAABNk/V3TW0zI7FsQOWpQHDDboru960aFE3HRLQCLcBGAs/s1600/UNICEF_MinzayarOo_MenstrualHygiene_IMG_0773.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><i><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-gsFT3DV6eXw/XUPw-l-jW-I/AAAAAAAABNk/V3TW0zI7FsQOWpQHDDboru960aFE3HRLQCLcBGAs/s400/UNICEF_MinzayarOo_MenstrualHygiene_IMG_0773.jpg" width="400" /></i></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>ျမန္မာႏုိင္ငံ၊ ရွမ္းျပည္နယ္၊ ကြတ္ခိုင္ၿမိဳ႕ရွိ ေနရပ္စြန္႔ခြာေရွာင္တိမ္းသူမ်ားေနထိုင္ရာစခန္း KBC-1 တြင္ ဓမၼတာဆုိင္ရာက်န္းမာေရးဗဟုသုတမ်ား ပါဝင္သည့္စာေစာင္ငယ္မ်ား ျဖန္႔ေဝေပးခဲ့ပါသည္။</i><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
ဆိုင္းနမ္ ၁၁ ႏွစ္အရြယ္မွာ သူ႔မိသားစုဟာ ရွမ္းျပည္ေျမာက္ပုိင္း ကြတ္ခိုင္မွာရွိတဲ့ ကခ်င္ႏွစ္ျခင္းခရစ္ယာန္ ဒုကၡသည္စခန္း-တစ္ ကို ေရာက္ရွိခဲ့ၾကပါတယ္။ ဒီစခန္းမွာဆုိရင္ လက္ရွိ ဆိုင္းနမ္တို႔လုိပဲ ပဋိပကၡေတြၾကားက လြတ္ဖို႔အတြက္ ရြာေတြကေနထြက္ေျပးလာတဲ့ လူေပါင္း ၂၈၀ ေက်ာ္ေနထိုင္ေနၾကပါတယ္။<br />
စခန္းေတြမွာ ေနၾကတဲ့ မိန္းကေလးငယ္ေတြနဲ႔ အမ်ဳိးသမီးေတြမွာ သူတု႔ိရဲ႕ ရာသီစက္ဝန္းအေၾကာင္း၊ ဒါက ခႏၶာကိုယ္အေပၚ၊ ေန႔စဥ္လႈပ္ရွားေဆာင္ရြက္မႈေတြနဲ႔ စိတ္ခံစားခ်က္ေတြအေပၚ ဘယ္လုိသက္ေရာက္မႈရွိ လဲဆုိတာေတြကုိ အေသးစိတ္ ေဆြးေႏြးႏုိင္မယ့္ လုံၿခဳံတဲ့ပတ္ဝန္းက်င္တစ္ခုရွိဖုိ႔ လုိအပ္ပါတယ္။<br />
<br />
အခု အသက္ ၁၈ ႏွစ္ရွိေနၿပီျဖစ္တဲ့ ဆုိင္းနမ္ဟာ ယူနီဆက္နဲ႔ အျခားျမန္မာႏုိင္ငံမွာရွိတဲ့ ေရ၊ အိမ္သာနဲ႔ တစ္ကုိယ္ေရက်န္းမာေရး (WASH) မိတ္ဖက္ေတြ ပူးေပါင္းျပဳလုပ္တဲ့ ရာသီေသြးနဲ႔ပတ္သက္ၿပီး ႏုိင္ငံအဆင့္ အသိပညာျမွင့္ စည္း႐ုံးပြဲရဲ႕ အစိတ္အပိုင္းအျဖစ္ ေမလမွာက်င္းပျပဳလုပ္ခဲ့တဲ့ ေဆြးေႏြးပြဲေတြမွာ ပါဝင္ေဆြးေႏြးခဲ့ၾကတဲ့ စခန္းမွာေနထိုင္သူ အသက္ ၁၂ ႏွစ္နဲ႔ ၁၈ ႏွစ္ၾကားအမ်ဳိးသမီးငယ္ေတြထဲမွာ တစ္ဦးအပါအဝင္ျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
မိန္းကေလးေတြနဲ႔ အမ်ဳိးသမီးငယ္ေတြဟာ ရာသီေသြးနဲ႔ပတ္သက္ၿပီး တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရး ျပဳလုပ္ပုံေတြနဲ႔ အကၽြမ္းတဝင္ျဖစ္ၿပီး ေမးခြန္းေတြေမးႏုိင္၊ သူတုိ႔ရဲ႕ ကိုယ္ေတြ႔အေတြ႔အႀကဳံေတြကို မွ်ေဝေပးႏုိင္မယ့္ အခြင့္အေရးေတြ ရရွိခဲ့ၾကတယ္။ ဓမၼတာလာတယ္ဆုိတာ က်န္းမာေရးေကာင္းျခင္းရဲ႕ လကၡဏာျဖစ္တယ္၊ ၿပီးေတာ့တျခားစိုးရိမ္စရာေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားကုိ ေျပေပ်ာက္ေစတဲ့ မရွိမျဖစ္ လိုအပ္ခ်က္ျဖစ္တယ္ဆုိတာ သိရွိလာၾကပါတယ္။<br />
<br />
<b>ရာသီေသြးနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ အမွန္တရားေတြနဲ႔ ယုံတမ္းစကားေတြ</b><br />
<br />
“ေက်းလက္ေဒသေတြနဲ႔ ဒုကၡသည္ စခန္းေတြက မိန္းကေလးငယ္ေတြနဲ႔ အမ်ဳိးသမီးေတြ အမ်ားဆုံး လက္ခံထားၾကတဲ့ ဓမၼတာနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ လြဲမွားေနတဲ့အယူအဆကေတာ့ ဓမၼတာလာေနခ်ိန္မွာ ေခါင္းေလွ်ာ္တာ ခ်ဥ္တဲ့စားစရာစားတာမ်ဳိး လုပ္လို႔မရဘူးဆုိတာပါပဲ။ အဲဒီလိုလုပ္မယ္ဆုိရင္ ရာသီလာခ်ိန္မွာ နာက်င္ကိုက္ခဲတာေတြ ပိုဆုိးလာမယ္၊ ရာသီေသြးရပ္သြားမယ္ ဒါမွမဟုတ္ ေနမေကာင္းျဖစ္မယ္ဆုိၿပီးေၾကာက္လန္႔ၾကတာျဖစ္တယ္လုိ႔” မ်ဳိးဆက္ပြား က်န္းမာေရးဆရာဝန္ ၿငိမ္းဆုပန္လြင္က ရွင္းျပပါတယ္။<br />
<br />
သူ႔အေမျဖစ္သူက ဒီလို အႏၱရာယ္ေတြအေၾကာင္း သတိေပးထားတဲ့အတြက္ ဆိုင္းနမ္ဟာ ႏွစ္ေပါင္းမ်ားစြာၾကာေအာင္ ဒီယုံတမ္းစကားေတြကုိ ယုံၾကည္ခဲ့ပါတယ္။ အခုေတာ့ ဒါေတြက အမွန္မဟုတ္ဘူးဆုိတာ သူသိသြားပါၿပီ။ <span style="white-space: pre;"> </span>ဆိုင္းနမ္က ဓမၼတာလာတာနဲ႔ပတ္သက္ၿပီး အယူအဆမွားေတြ ဆက္ၿပီးရွိေနေသးတာကိုလည္း မေက်ပ္မနပ္ျဖစ္မိပါတယ္။<br />
<br />
“မိန္းကေလးအမ်ားစုက ဓမၼလာတာကို ရွက္စရာလို႔ျမင္ေနၾကတုန္းပဲ။ သူတို႔ကအဲဒီအေၾကာင္းေျပာဖို႔ ရွက္ေနၾကတယ္။ သူတုိ႔ေျပာထြက္လာေအာင္လုပ္ဖို႔ သိပ္ခက္ပါတယ္။ ဒီအေၾကာင္းကို ကၽြန္မတို႔ ပြင့္ပြင့္လင္းလင္း ေဆြးေႏြးဖုိ႔လုိပါတယ္လို႔” ေဒါက္တာၿငိမ္းဆုပန္လြင္က ေျပာျပပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-JV6iX6_8C4k/XUPx4t4y1tI/AAAAAAAABNw/iVOiQW9E8lEGKuCUx1oi4GDHxBszZ8VAgCLcBGAs/s1600/UNICEF_MinzayarOo_IDPs_61.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-JV6iX6_8C4k/XUPx4t4y1tI/AAAAAAAABNw/iVOiQW9E8lEGKuCUx1oi4GDHxBszZ8VAgCLcBGAs/s400/UNICEF_MinzayarOo_IDPs_61.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>ကခ်င္ေနရပ္စြန္႔ခြာတိမ္းေရွာင္သူ မိန္းကေလးတစ္ဦး ျမန္မာႏုိင္ငံ၊ ရွမ္းျပည္နယ္၊ ကြတ္ခိုင္ၿမိဳ႕ KBC 1 IDP စခန္းရွိ ေနအိမ္အခန္းငယ္မ်ားေရွ႕ လမ္းေလွ်ာက္ေနပုံ။</i><i style="font-size: 12.8px;">©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</i></td></tr>
</tbody></table>
<b>ဓမၼတာလာစဥ္နာက်င္ကိုက္ခဲမႈအေျခအေနမ်ားအတြက္ တစ္ကိုယ္ေရလုံၿခဳံမႈ</b><br />
<br />
ျမန္မာႏုိင္ငံမွာ လက္နက္ကိုင္ ပဋိပကၡေတြနဲ႔ အၾကမ္းဖက္မႈေတြေၾကာင့္ ေနရပ္စြန္႔ခြာတိမ္းေရွာင္ ၾကရသူေပါင္း ၂၅၀ ၀၀၀ နီးပါးရွိပါတယ္။ သုံးပုံတစ္ပုံနီးပါးခန္႔က ထိခိုက္လြယ္ၿပီး ရာသီလာခ်ိန္မွာ ေဘးကင္းကင္းနဲ႔ သက္ေသာင့္ သက္သာျဖတ္သန္းဖို႔ ခဲယဥ္းတဲ့ ဓမၼတာလာတဲ့အသက္အရြယ္ မိန္းကေလးငယ္ေတြနဲ႔ အမ်ဳိးသမီးေတြျဖစ္ပါတယ္။ သူတုိ႔ေတြမွာ အေရးေပၚတုံ႔ျပန္မႈေတြ လုပ္တဲ့အခ်ိန္မွာ မၾကာခဏလ်စ္လ်ဴရႈခံၾကရတဲ့ သီးျခားလိုအပ္ခ်က္ေတြ ရွိၾကပါတယ္။<br />
<br />
ဒုကၡသည္စခန္းေတြမွာ ငါးေယာက္ ၊ေျခာက္ေယာက္ေလာက္ရွိတဲ့ မိသားစုတစ္စုဟာ ၁၀ ေပ ၁၅ ေပရွိတဲ့ အခန္းက်ဥ္းေလးတစ္ခုတည္းမွာ စုေနၾကရတာပါ။ ဒီေတာ့ ကိုယ္ပုိင္ေနရာဆုိတာ နည္းပါတယ္။ အတြင္းခံလဲတာ၊ တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရးလုပ္တာေတြနဲ႔ ရာသီလာခ်ိန္သုံးတဲ့ ပစၥည္းေတြ စြန္႔ပစ္တာေတြက တကယ္ကုိ ခက္ခဲသလုိ စခန္းတြင္းလမ္းေတြ၊ အိမ္သာထဲေတြမွာ မီးထြန္းဖို႔ လွ်ပ္စစ္မီးမရွိတာေၾကာင့္ အတြင္းခံလဲဖို႔အတြက္ ညအခ်ိန္အိမ္သာကို သြားၾကရတာဟာလည္း သိပ္ခက္ခဲပါတယ္။<br />
<br />
<b>ဓမၼတာနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ လူမႈေရးဆုိင္ရာအမည္းစက္ေတြကို ေက်ာ္လႊားဖို႔ အမ်ဳိးသားေတြ လူငယ္ေတြနဲ႔ ခ်ိတ္ဆက္ေဆာင္ရြက္ျခင္း</b><br />
<br />
ရာသီေသြးနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ တစ္ကိုယ္ေရက်န္းမာေရးအခက္အခဲအမ်ားစုက က်ားမတန္းတူညီမွ်မႈမရွိျခင္း ကေန အေျခတည္ပါတယ္။<br />
<br />
ေနရပ္စြန္႔ခြာသူေပါင္း ၂၀၀ နီးပါးခန္႔ရွိတဲ့ ကြတ္ခုိင္ၿမိဳ႕အျပင္ဘက္ ပန္ေလာ့တ္စခန္းက ၁၆ ႏွစ္အရြယ္ လီဆူးမိန္းကေလးတစ္ေယာက္ ေျပာျပတာက “ကၽြန္မရဲ႕ ရာသီလာခ်ိန္သုံးတဲ့ စြန္႔ပစ္ပစၥည္းေတြကို အိမ္သာထဲကုိပဲ ပစ္ခ်လိုက္တယ္။ အဆင္ေျပတာရယ္၊ လူမသိတာရယ္ေၾကာင့္ပါ။ ဒီလုိလုပ္တာက ပိုက္လုိင္းေတြကို ပ်က္စီးေစတယ္၊ အိမ္သာေတြကို ေရရွည္မခံေစဘူးဆုိတာသိပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ လူမသိေအာင္ စြန္႔ပစ္လုိ႔ရမယ့္တျခားနည္းကို မသိလို႔ ဒီနည္းကိုပဲ သုံးရတာပါ။”<br />
<br />
စခန္းမွာ ေစတနာ့ဝန္ထမ္းအျဖစ္ေဆာင္ရြက္ေပးေနတဲ့ ဂၽြမ္ဇန္ဒုိနန္က မိသားစုဝင္အမ်ဳိးသားေတြဟာ အမ်ဳိးသမီးေတြရဲ႕ အတြင္းခံေတြ၊ ျပန္သုံးလုိ႔ရတဲ့ ရာသီလာစဥ္သုံးတဲ့ အဝတ္စေတြကို ျမင္သာတဲ့ ေနရာေတြမွာ လွမ္းထားတာျမင္ရင္ အရွက္မရွိဘူးဆုိၿပီး အမ်ဳိးသမီးေတြကို အျပစ္တင္တတ္တယ္ဆုိတာ သိခဲ့ရတယ္။<br />
ဒီလိုေဝဖန္တာေတြေၾကာင့္ အမ်ဳိးသမီးေတြက သူတို႔ရဲ႕ စိုေနတဲ့အတြင္းခံေတြကို တျခားအဝတ္ေတြ ေအာက္မွာျဖစ္ျဖစ္၊ မျမင္သာတဲ့ေနရာေတြမွာ ခ်ိတ္တာျဖစ္ျဖစ္၊ ေနေရာင္မရတဲ့ မသန္႔ရွင္းတဲ့ေနရာေတြမွာ ထားတာျဖစ္ျဖစ္ မျမင္ေအာင္ထားၾကတယ္။ ဒီေတာ့ ဒါေတြကမ်ဳိးပြားအဂၤါ၊ ဆီးလမ္းေၾကာင္းပိုးဝင္တာေတြနဲ႔ ဆက္စပ္ေနတဲ့ က်န္းမာေရးဆုိးက်ဳိးေတြ ျဖစ္လာေစပါတယ္။<br />
<br />
အမ်ဳိးသားေတြ လူငယ္ေတြနဲ႔ ဓမၼတာအေၾကာင္းေဆြးေႏြးတဲ့အတြက္ ဘာေတြျဖစ္ပ်က္ေနလဲဆိုတာ လူတုိင္းနားလည္လာၿပီး ဓမၼတာနဲ႔ဆုိင္တဲ့ လူမႈေရးတားျမစ္ခ်က္ေတြ၊ အမည္းစက္ေတြကို ေျပေပ်ာက္ေစဖုိ႔ ကူညီေပးႏုိင္မွာ ျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bX_b2C_BoCw/XUPyw5XFHfI/AAAAAAAABN8/753ST8y7pMYcB6EJ7eFlVUcEZBXuybTGACLcBGAs/s1600/UNICEF_MinzayarOo_IDPs_03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-bX_b2C_BoCw/XUPyw5XFHfI/AAAAAAAABN8/753ST8y7pMYcB6EJ7eFlVUcEZBXuybTGACLcBGAs/s400/UNICEF_MinzayarOo_IDPs_03.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">ရွမ္းျပည္နယ္ ပန္ေလာ့တ္ IDP စခန္းတြင္ မိသားစုမ်ားႏွင့္အတူေနထိုင္တဲ့ အသက္ ၁၆ ႏွစ္အရြယ္ ပေလာဝ္ IDP တိုင္းရင္းသူေလး တီအန္အားသူငယ္ခ်င္းမ်ားႏွင့္အတူ ေတြ႔ရစဥ္။</span></i><br />
<i><span style="font-size: x-small;">©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</span></i></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div>
<b><br />ေလ့လာသိရွိတာေတြကို မွ်ေဝေပးျခင္း</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
“ကၽြန္မအေမက ကၽြန္မကုိ ရာသီေသြးနဲ႔ဆုိင္တာ ဘာမွမေျပာျပခဲ့ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ အခ်ိန္ေရာက္လာေတာ့ ကၽြန္မသမီးကုိ ကၽြန္မဘာေတြေျပာျပရမလဲ မသိဘူးလို႔” ေငါငါက ေနာင္တရၿပီးရွင္းျပတယ္။</div>
<div>
<br /></div>
<div>
ေငါငါရဲ႕သမီးျဖစ္သူ တီးအန္က ရာသီလာတဲ့အခ်ိန္ေတြမွာ မူးၿပီးအားနည္းသလုိ ခံစားရတတ္တယ္။ အဲဒီလိုအခ်ိန္ေတြမွာ သူက စကားလည္းမေျပာခ်င္သလုိ အိမ္ျပင္လည္းမထြက္ခ်င္၊ ေက်ာင္းလည္းမသြားခ်င္ဘူးျဖစ္တတ္တယ္။ သူ႔ကုိပ်င္းလို႔ ေက်ာင္းမသြားခ်င္၊ အလုပ္မလုပ္ခ်င္လုိ႔လုိ႔ စြပ္စြဲၾကတဲ့အခါ တီးအန္က သူ႔ကိုနားလည္မႈလြဲေနတယ္လုိ႔ ခံစားမိပါတယ္။</div>
<div>
<br /></div>
<div>
“ကၽြန္မသူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ စကားေျပာလုိက္တဲ့အခါ သူတို႔မွာလည္း ဒီလုိျပႆနာေတြရွိတယ္ဆုိတာ ကၽြန္မသိခဲ့ရတယ္လုိ႔” တီးအန္က ေျပာျပတယ္။ ကၽြန္မတစ္ေယာက္တည္း မဟုတ္ဘူးဆုိတာ သိခဲ့ပါတယ္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
ဓမၼတာနဲ႔ပတ္သက္ၿပီး ဗဟုသုတနည္းပါးမႈက မိန္းကေလးငယ္ေတြနဲ႔ အမ်ဳိးသမီးေတြအေပၚမွာ မေကာင္းတဲ့ အက်ဳိးသက္ေရာက္မႈရွိေစႏုိင္တယ္။ အကန္႔အသတ္ေတြကေတာ့ လႈပ္ရွားသြားလာမႈ ေလ်ာ့နည္းတာ၊ အသက္ေမြးဝမ္းေက်ာင္းနဲ႔ ေက်ာင္းတက္ဖို႔အတြက္ အခြင့္အေရးေတြပိုနည္းသြားတာနဲ႔ တားျမစ္ခ်က္ေတြနဲ႔ ဆက္စပ္ေနတဲ့ အာဟာရပိုင္းဆုိင္ရာ အကန္႔အသတ္ေတြ ျဖစ္ႏုိင္ပါတယ္။</div>
<div>
<br /></div>
<div>
ျမန္မာႏုိင္ငံရွိ WASH လူသားခ်င္းစာနာေထာက္ထားေရး အဖြဲ႔ရဲ႕ ဦးေဆာင္မႈနဲ႔ ယူနီဆက္အဖြဲ႔ႀကီးက ဒုကၡသည္စခန္းမွာရွိတဲ့ မိန္းကေလးေတြနဲ႔ အမ်ဳိးသမီးေတြကို တစ္ကိုယ္ေရက်န္းမာေရးသုံးပစၥည္းေတြ၊ လစဥ္သုံးပစၥည္းေတြ၊ အတြင္းခံေတြနဲ႔ဆပ္ျပာေတြကုိ ပုံမွန္ေဝေပးတဲ့အျပင္ မိတ္ဖက္အဖြဲ႔ေတြကိုလည္း ဝန္ထမ္းေတြကို သင္တန္းေပးတာ၊ ေစာင့္ၾကည့္အစီရင္ခံတာစတဲ့ ရာသီလာခ်ိန္ တစ္ကိုယ္ေရက်န္းမာေရး ဝန္ေဆာင္မႈေတြေပးဖို႔အတြက္ ပံ့ပိုးေပးမႈေတြျပဳလုပ္ေပးပါတယ္။ အဖြဲ႔ႀကီးက IDP စခန္းေတြမွာ ဓမၼတာလာခ်ိန္ တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရး အသိျမွင့္တင္ဖို႔နဲ႔ စီမံခန္႔ခြဲဖို႔အတြက္ ပိုၿပီးရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံၾကဖုိ႔ကိုလည္း စည္း႐ုံးလႈ႔ံေဆာ္လ်က္ရွိပါတယ္။</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Fz92IlfPFPQ/XUPzBm9e3xI/AAAAAAAABOE/IakXpQWLF_MvQ-s4W3AQAHyG26PzbLlbACLcBGAs/s1600/UNICEF_MinzayarOo_MenstrualHygiene_IMG_0979.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1140" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-Fz92IlfPFPQ/XUPzBm9e3xI/AAAAAAAABOE/IakXpQWLF_MvQ-s4W3AQAHyG26PzbLlbACLcBGAs/s400/UNICEF_MinzayarOo_MenstrualHygiene_IMG_0979.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>ျမန္မာႏုိင္ငံ၊ ရွမ္းျပည္နယ္၊ ကြတ္ခိုင္ၿမိဳ႔ရွိ ေနရပ္စြန္႔ခြာတိမ္းေရွာင္သူမ်ားေနထိုင္ရာစခန္း KBC-1 တြင္ ယူနီဆက္မွအဖြဲ႔ဝင္ မတိုးတိုးေအာင္မွ ဓမၼတာဆုိင္ရာ က်န္းမာေရးႏွင့္ ေစာင့္ေရွာက္ပုံကုိ ေဆြးေႏြးေျပာျပစဥ္။<br /><span style="font-size: 12.8px;">©UNICEF Myanmar/2019/Minzayar Oo</span></i></td></tr>
</tbody></table>
<div>
အခု ရာသီလာတဲ့အခါ အျပင္ထြက္ဖို႔ ရွက္ရြံ႔တာေၾကာက္ရြံ႕တာေတြ မရွိေတာ့တဲ့ စုိင္းနန္က “မိန္းမတစ္ေယာက္အတြက္ ဓမၼတာလာတယ္ဆုိတာ ပုံမွန္ျဖစ္သလုိ က်န္းမာေရးနဲ႔ညီညြတ္တယ္ဆုိတာ ကၽြန္မသိသြားပါၿပီ။ ဒါဟာဘဝရဲ႕အစိတ္အပိုင္းတစ္ခုျဖစ္ၿပီး ဂုဏ္ျပဳရမယ့္ျဖစ္ရပ္တစ္ခုပါလုိ႔” ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။ </div>
<div>
<br /></div>
</div>
<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-30836432213960998532019-08-02T14:40:00.000+06:302019-08-02T16:02:01.297+06:30ကခ်င္ျပည္နယ္ရွိ စာသင္ေက်ာင္းမ်ား တြင္ ေရ၊ ပတ္ဝန္းက်င္ ႏွင့္ တစ္ကိုုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရး စီမံခ်က္<span style="font-size: x-small;">By Agostino Munyiri </span><br />
<br />
ကခ်င္ျပည္နယ္၊ ျမန္မာ၊ ၂၀၁၉ ခုုႏွစ္ ဇူလိုုင္လ — ကခ်င္ျပည္နယ္ မိုုးညွင္းျမိဳ႕နယ္မွ ဟိုုပင္အေရွ႕ကြက္သစ္ေက်ာင္းကိုု စီမံခန္႔ခြဲေနျပီး အလုုပ္တြင္ စိတ္အားထက္သန္ကာ စိတ္ႏွစ္ျမဳပ္လုုပ္ေဆာင္တတ္ေသာ သားသမီး(၂) ဦး၏ဖခင္ျဖစ္သူ ဦးေအာင္ေက်ာ္ထြန္းသည္ ရပ္ရြာလူထုုမွ ေလးစားအသိအမွတ္ျပဳခံရသူျဖစ္သည္။ ၂၀၁၇ ခုုႏွစ္တြင္ ရပ္ရြာလူထုုက ေရ၊ ပတ္ဝန္းက်င္ ႏွင့္ တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရး ေကာ္မတီ (Water, Sanitation and Hygiene (WASH) committee) ႏွင့္ စာသင္ေက်ာင္းမ်ားတြင္လုပ္သည့္ WASH စီမံခ်က္ (WinS project) အတြက္ ေဒသခံ ေခါင္းေဆာင္ကိုု မဲေပးေရြးခ်ယ္ခဲ့ ၾကသည္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-D0rMtwVYClI/XUPu2vmOheI/AAAAAAAABNI/Tl_VaDiCIT4BjAqorWkb7UjRxMC8WS3UQCLcBGAs/s1600/U%2BAung%2BKyaw%2BTun.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1057" data-original-width="1600" height="263" src="https://1.bp.blogspot.com/-D0rMtwVYClI/XUPu2vmOheI/AAAAAAAABNI/Tl_VaDiCIT4BjAqorWkb7UjRxMC8WS3UQCLcBGAs/s400/U%2BAung%2BKyaw%2BTun.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i><span style="font-size: 12.8px;">ကခ်င္ျပည္နယ္ မိုုးညွင္းျမိဳ႕အေရွ႕ကြက္သစ္ေက်ာင္းရွိ လက္ေဆးသည့္ ေန ရာ ေဘးတြင္ မတ္တပ္ရပ္ေနသည့္<br />ဦးေအာင္ေက်ာ္ထြန္း</span><span style="font-size: 12.8px;">©UNICEF Myanmar/2018/ Nyan Zay Htet</span></i></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<a name='more'></a>“ကၽြန္ေတာ္ ေက်ာင္းအုပ္ၾကီး အေနနဲ႔ လုပ္ခဲ့တဲ့ သက္တမ္းတစ္ေလွ်ာက္မွာ ကၽြန္ေတာ့္ရပ္ရြာထဲက ေက်ာင္းသားေလးေတြ နဲ႔ ေနထိုင္ၾကသူေတြ မွာ တစ္ကိုယ္ရည္သန္႔ရွင္းေရး နဲ႔ ပတ္သက္တဲ့ အက်င့္ေကာင္းေလးေတြကို က်င့္သံုးလာၾကတာကို ကၽြန္ေတာ္ သတိထားမိခဲ့ပါတယ္။ အိမ္သာ နဲ႔ အနီးအနားမွာ လက္ေဆးလို႔ရတဲ့ ေနရာရိွတဲ့ အိမ္ေထာင္စု ေတြ တိုးလာတာက ေတာ့ တကယ့္ တိုးတက္မႈတစ္ခုပဲ။ ခုေတာ့ အားလံုးနီးပါး လက္ေဆးၾကတဲ့ အက်င့္ လုပ္လာၾကတာကို ကၽြန္ေတာ္ေတြ႔ေနရပါတယ္။ ဒီလို က်န္းမာေရးနဲ႔ ညီညြတ္တဲ့ အမူအက်င့္ေတြ ေၾကာင့္ ဖ်ားတာ၊ နာတာေတြ ေလ်ာ့နည္းလာတယ္ လို႔ ကၽြန္ေတာ္ထင္ပါတယ္။” ဟုု အသက္(၄၅)ႏွစ္ရိွျပီ ျဖစ္သည့္ ေခါင္းေဆာင္ျဖစ္သူက ေျပာသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
အေရွ႕ကြက္သစ္ေက်ာင္းသည္ လတ္တေလာတြင္ အျခားနည္းျဖင့္မသန္စြမ္းသည့္ ကေလးသူငယ္မ်ားအတြက္ ထည့္သြင္းစဥ္းစားေပးျခင္း ႏွင့္ အိမ္သာမ်ားတြင္ ဘီးတပ္ကုုလားထိုုင္သြားႏိုုင္သည့္ဆင္ေျခေလွ်ာမ်ားကိုု ထည့္သြင္းတည္ေဆာက္ထားျခင္းတိုု႔ေၾကာင့္ ၾကယ္(၂)ဆင့္ဆုု ခ်ီးျမွင့္ျခင္း ခံရသည္။ ဤေက်ာင္းသည္ အဆိုုပါ အားထုုတ္ၾကိဳးပမ္းမႈကိုု မိုုးညွင္းျမိဳ႕နယ္အတြင္းရွိ ေက်ာင္းေပါင္း (၄၁)ေက်ာင္းအနက္ ပထမဆံုုးလုုပ္ေဆာင္ခဲ့ ေသာေက်ာင္းျဖစ္သည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
“ကၽြန္ေတာ္တို႔ ရြာထဲမွာ ေက်ာင္းမတက္ႏို္င္တဲ့ မသန္စြမ္းကေလးႏွစ္ေယာက္ရိွတယ္။ ဘီးတပ္ကုလားထိုင္ အလွဴရွင္နဲ႔ ဆင္ေျခေလွ်ာလုပ္ဖို႔ အလွဴေငြရမယ္ဆိုရင္ေတာ့ အဲ့ဒီအခ်က္က ေျပာင္းလဲသြားမွာပဲ လို႔ ကၽြန္ေတာ္ စဥ္းစားမိခဲ့တယ္” ဟု ဆရာ ေအာင္ေက်ာ္ထြန္းမွ ရွင္းျပသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SzIiXVDcfTI/XUPvfM3_yCI/AAAAAAAABNQ/1evWDX8125g4Hwru-GwwZ_0gbofSCPhggCLcBGAs/s1600/65930697_2196524217083403_7185278839356915712_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="1140" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-SzIiXVDcfTI/XUPvfM3_yCI/AAAAAAAABNQ/1evWDX8125g4Hwru-GwwZ_0gbofSCPhggCLcBGAs/s400/65930697_2196524217083403_7185278839356915712_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>ကခ်င္ျပည္နယ္ ဟိုုပင္၊မိုုးညွင္းေဒသရွိ အေရွ႕ကြက္သစ္ေက်ာင္းတြင္ အျခားနည္းျဖင့္သန္စြမ္းသည့္ကေလးမ်ားအတြက္ ဒီဇိုုင္းဆြဲထားေသာအိမ္သာမ်ား<br />©UNICEF Myanmar/2019/ Sanda Lwin</i></td></tr>
</tbody></table>
<div>
၂၀၁၄ ခုုႏွစ္ ႏွင့္ ၂၀၁၆ ခုုႏွစ္အတြင္းတြင္ ကခ်င္ျပည္နယ္ ဝိုုင္းေမာ္ျမိဳ႕နယ္ ႏွင့္ ဖားကန္႔ျမိဳ႕နယ္အတြင္းရွိ ကေလးသူငယ္ေပါင္း ၁၇၇၁၀ ဦးသည္ ယူနီဆက္ႏွင့္ အျပည္ျပည္ဆိုုင္ရာအဖြဲ႔အစည္းမ်ားမွ ပူးေပါင္းပံ့ပိုုးသည့္ WinS services စီမံကိန္း၏ အက်ိဳးကိုုခံစားခဲ့ရသည္။ </div>
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
ရပ္ရြာလူထုု၏ ဦးေဆာင္မႈ ႏွင့္ ပါဝင္မႈ တိုု႔ကိုုျမွင့္တင္ရန္ ႏွင့္ ေငြေၾကးသံုုးစြဲမႈထိေရာက္ေစရန္ ၂၀၁၇ ခုုႏွစ္တြင္ ျမန္မာႏိုုင္ငံ၏အေျခအေနႏွင့္ ကိုုက္ညီသည့္မဟာဗ်ဴဟာအသစ္ကိုု မိုုးညွင္းျမိဳ႕နယ္ ရွိ ဟိုုပင္ ျမိဳ႕နယ္ တစိတ္တပိုုင္းတိုု႔တြင္ ကနဦးလုုပ္ေဆာင္ခ်က္အေနျဖင့္ အေျခခံပညာေရးဦးစီးဌာနမွ အေကာင္အထည္ေဖာ္ေဆာင္ရြက္ခဲ့သည္။ </div>
<div>
<br /></div>
<div>
ကမာၻလံုုးဆိုုင္ရာၾကယ္သံုုးဆင့္မဟာဗ်ဴဟာ ပံုုစံကိုုအတုုယူထားသည္ “Thant Star” ဟုေခၚေသာ ခ်ဥ္းကပ္နည္း အသစ္ကို Australian Aid ႏွင့္ Natcom အဖြဲ႕အစည္းတိုု႔က ေငြေၾကးေထာက္ပံ့မႈတိုု႔ျဖင့္ ေက်ာင္းေပါင္း (၂၁)ေက်ာင္းရွိ ေက်ာင္းသူေက်ာင္းသား ၂၆၈၄ ဦးထံသိုု႔ လက္လွမ္းမီ ေဆာင္ရြက္ခဲ့ပါသည္။<br />
</div>
<div>
UNICEF Australia မွ ေငြေၾကးပံ့ပိုုးထားသည့္ “ျမိဳ႕နယ္တစ္ခုုလံုုးအတိုုင္းအတာ” ခ်ဥ္းကပ္မႈပံုုစံကိုုအသံုုးျပဳထား ေသာ စီမံကိန္းသည္ ၂၀၁၉ ခုုႏွစ္တြင္ မိုုးညွင္းျမိဳ႕နယ္မွ ေက်ာင္းေပါင္း (၁၀၇) ေက်ာင္း ႏွင့္ အင္ဂန္ယန္ျမိဳ႕နယ္ မွ ေက်ာင္း (၄)ေက်ာင္းသိုု႔ လက္လွမ္းမီ ေရာက္ရွိရန္ ရည္မွန္းထားသည္။ </div>
<div>
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-78731449551298978592019-06-26T15:46:00.000+06:302019-07-02T12:24:38.174+06:30အေရးေပၚလိုအပ္ေနသည့္ ေသာက္သံုးေရမ်ားကို ေလွျဖင့္ပို႔ေပးျခင္းေရးသားသူ Ye Lat Yi ႏွင့္ Kris Cahyanto<br />
<br />
ျမန္မာ၊ ဇြန္လ ၂၀၁၉။<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
စစ္ေတြ၊ ရခိုင္ျပည္နယ္ - ယခုႏွစ္သည္ ရခိုင္ျပည္နယ္တြင္ ေရ အလြန္ရွားပါးသည့္ ႏွစ္ျဖစ္ပါသည္။ ယခုအခ်ိန္ထိ မိုးမရြာႏိုင္ေသးေပ။ ယခုလို ေျခာက္ေသြ႔သည့္ ေႏြကာလ တာရွည္ျခင္းေၾကာင့္ မိုးေရသိုေလွာင္ထား သည့္ ေရကန္မ်ားလည္း ေရခန္းေျခာက္လုနီးပါး ျဖစ္ေနေလသည္။ ရခိုင္ျပည္နယ္ ေက်းလက္ဖြံ႔ၿဖိဳးေရးဌာန ၏ ထုတ္ျပန္ခ်က္အရ ရခိုင္ျပည္နယ္တြင္ ေက်းရြာ ၅၀ ထက္ ပိုၿပီး ေရရွားပါးသည့္ ျပႆနာကို ၾကံဳေတြ့ေနၾကရ ပါသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-sI0pzfoUPp4/XRnO3cWkioI/AAAAAAAABMc/lS7ly_WoU6UIb3wbp2ZasW2kFdtzOstugCLcBGAs/s1600/Ko%2BMMO_Water%2Bboating%2Bservice%2Bin%2BRKN.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-sI0pzfoUPp4/XRnO3cWkioI/AAAAAAAABMc/lS7ly_WoU6UIb3wbp2ZasW2kFdtzOstugCLcBGAs/s400/Ko%2BMMO_Water%2Bboating%2Bservice%2Bin%2BRKN.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">ဧၿပီလ ၂၀ ရက္ မွ စတင္၍ ယူနီဆက္သည္ အေနာက္ရြာ စခန္းသို႔ ေရ ၃၅ ကုဗမီတာခန္႔ ေန႔စဥ္ သယ္ပို႔ေပးေနခဲ့ပါသည္။<br />©UNICEF Myanmar/2019/Maung Maung Oo</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
အေနာက္ရြာစခန္းတြင္ ေနထိုင္ေနရသည့္ ေရႊ ႔ေျပာင္းေနထိုင္သူ ေဒၚေဇာ္ရီနမ္ခါတာသည္ ကေလး ရွစ္ေယာက္ မိခင္ တစ္ေယာက္ျဖစ္ၿပီး ေန႔စဥ္ေရထုတ္ရန္ ျပရသည့္ ေဗာက္ခ်ာႏွင့္အတူ ေရထည့္သည့္ အိုး တို႔ကို သယ္ယူလိုက္ၿပီးေနာက္ မနက္ႏွင့္ေန႔လည္ခင္းမ်ားတြင္ စခန္းတြင္း ေရျဖန္႔ေဝေပးသည့္ ေနရာသို႔ ေရ ခြဲတမ္း ရယူရန္ အျခားသူမ်ားႏွင့္ ဝင္ေရာက္ တန္းစီလိုက္ပါသည္။</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
“ကၽြန္မက တစ္ရက္ကို မိသားစု ကိုးေယာက္အတြက္ ေရ ၅၅ လီတာေလာက္ သယ္ရပါတယ္။” ဟု ေဒၚေဇာ္ရီနမ္ခါတာ က ေျပာပါသည္။ သူမ၏ အငယ္ဆံုးကေလးသည္ ယခု အခါ ၅ ႏွစ္ အရြယ္ရွိေနပါၿပီ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
လြန္ခဲ့သည့္ ၇ ႏွစ္ နီးပါးကတည္းက ရခိုင္ျပည္နယ္ အစိုးရမွ လုပ္ေပးထားသည့္ အေနာက္ရြာ စခန္းသည္ ေပါက္ေတာ ၿမိဳ႕နယ္ တြင္ ရိွၿပီး ေရႊ႕ေျပာင္းေနထိုင္သူေပါင္း ၄၃၀၀ ခန္႔ ရိွပါ သည္။ ေနာက္ထပ္ ေရႊ႕ေျပာင္း ေနထိုင္သူ ၂၀၀၀ ခန္႔သည္ အေနာက္ရြာ တြင္း ေနထိုင္ၾကပါသည္။ အေနာက္ရြာစခန္းတြင္ ေနထိုင္သူမ်ားသည္ စခန္းမွ ထြက္ခြာခြင့္ မရိွၾကဘဲ အနီးအနားရိွ ၿမိဳ႕မ်ားသို႔ပင္ သြားလာခြင့္မရၾကပါ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“အခုေတာ့ ေရက လံုေလာက္ပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ ၾကာၾကာခံမွာေတာ့ မဟုတ္ဘူး။ မိုး ျမန္ျမန္ရြာပါေစလို႔ ဆုေတာင္းတာပဲ။ ကၽြန္မတို႔က အခု ေရကို ေတာ္ေတာ္လိုအပ္ေနၿပီေလ။” ဟု ေဒၚ ေဇာ္ရီနမ္ခါတာ က ေျပာပါသည္။</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-X9AlUI689ds/XRnPPYUg_PI/AAAAAAAABMk/eYHS24mFXMYv4uJ6117oXof1uJlixBs2QCLcBGAs/s1600/DSC04842-8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1572" data-original-width="1600" height="314" src="https://1.bp.blogspot.com/-X9AlUI689ds/XRnPPYUg_PI/AAAAAAAABMk/eYHS24mFXMYv4uJ6117oXof1uJlixBs2QCLcBGAs/s320/DSC04842-8.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">ေဒၚဇော္ရီနမ္ခါတာသည္ အေနာက္ရြာ တြင္ Solidarites International မွ စီစဥ္ေပးေနသည့္ ေရေပးေဝရာေနရာသို႔ လာေရာက္ တန္းစီေနစဥ္။<br />©UNICEF Myanmar/2019/Maung Maung Oo</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
ရခိုင္ျပည္နယ္ရိွ ေက်းရြာမ်ားႏွင့္ ေရႊ႕ေျပာင္းေနထုိင္သူမ်ားရိွရာ စခန္းမ်ား တြင္ သန္႔ရွင္းေသာေရ ဆက္လက္ ရရိွေစရန္အတြက္ ယူနီဆက္ (ျမန္မာ) ႏွင့္ Solidarites International တို႔ပူးေပါင္း၍ အျပင္းအထန္ ၾကိဳးစာ းေဆာင္ ရြက္ေပးလွ်က္ရိွပါသည္။ ဘဂၤလားပင္လယ္ေအာ္ကို ၅ ကီလိုမီတာ ခန္႔ ျဖတ္ေက်ာ္၍ စစ္ေတြၿမိဳ႕မွ အေနာက္ ရြာ စခန္းသို႔ အေျခခံ လိုအပ္သည့္ သံုးေရ၊ ေသာက္ေရ၊ ဟင္းခ်က္ရန္ လိုအပ္သည့္ ေရ မ်ားကို ေလွျဖင့္ သယ္ပို႔ေပးလွ်က္ရိွပါသည္။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
အသက္ (၅၀) ေက်ာ္ ကေလး (၅)ေယာက္၏ ဖခင္ျဖစ္သည့္ ဦးလွေမာင္သိန္းသည္ အေနာက္ရြာ စခန္း တြင္ ေနထိုင္ေနသည္မွာ (၇) ႏွစ္ နီးပါး ရိွလာၿပီျဖစ္သည္။ ဦးလွေမာင္သိန္းသည္ လူအမ်ား လိုအပ္ေနသည့္ ေရေကာင္း ေရသန္႔မ်ားကို ေလွေပၚမွ ခ်ေပးျခင္း၊ စခန္းတြင္းသို႔သယ္ပို႔ေပးျခင့္ တို႔ကို တာဝန္ယူလုပ္ေဆာင္ ေပးေနရသူျဖစ္ပါသည္။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
“ခု စခန္းတြင္းထဲမွာရိွတဲ့ ေရကန္ေတြက ေျခာက္ကုန္ၿပီ။ ေရကို ေလွနဲ႔ သယ္လာရတဲ့အတြက္ တစ္ရက္မွာ တစ္ေယာက္ကို ေရ ၇.၅ လီတာေလာက္ပဲ ကၽြန္ေတာ္တို ႔ေပးႏိုင္ေနပါတယ္” ဟု ဦးလွေမာင္သိန္းမွ ရွင္းျပသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ေလွျဖင့္ စခန္းသို႔ ေရတိုင္ကီႀကီးမ်ားျဖင့္ သယ္ယူရသည့္ ခရီးစဥ္သည္လည္း လြယ္ကူ ေခ်ာေမြ႔လွသည္ေတာ့ မဟုတ္ေပ။ အေနာက္ရြာစခန္းသို႔ ေရာက္ရန္မွ ခက္ခဲလွၿပီး ေလွျဖင့္သာ သြားလာႏိုင္သည္။ သို႔ေသာ္ ဒီေရက်သည့္ အခ်ိန္တြင္ ေရသယ္လာသည့္ ေလွမ်ားသည္ စခန္းရိွရာ ဆိပ္ကမ္းသို႔ မေရာက္ႏိုင္ေတာ့ပါ။</div>
<div style="text-align: justify;">
မိုးေရ သိုေလွာင္ကန္မ်ားကို ျမန္မာႏိုင္ငံေတာ္ အစိုးရ ႏွင့္ Solidarites International အဖြဲ႔တို႔မွ တည္ေဆာက္ ေပးထားၿပီး ပံုမွန္ထိန္းသိမ္း ေပးထားပါသည္။ ထို ေရကန္မ်ားသည္သာ ေသာက္သံုးေရ ရႏိုင္သည့္ အဓိက ရင္းျမစ္မ်ားျဖစ္ၾကသည္။ သို႔ေသာ္ ယခု အခါတြင္ အဆိုပါ ေရကန္မ်ားအားလံုး ေျခာက္ခန္း ကုန္ပါသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဤ ေဒသတြင္ ေျမေအာက္ေရကို တူးေဖာ္ရန္မွာလဲ မလြယ္ကူလွပါ။ ေျခာက္ေသြ့ေနသည့္ ေရကန္မ်ား အတြင္း အဝီစိ တြင္းမ်ား တူးၾကည့္ၾကေသာ္လည္း ေရမထြက္ခဲ့ေပ။ ထိုေၾကာင့္ ယခု ႏွစ္တြင္ စခန္းမ်ားသို႔ ေလွျဖင့္ ေရ သယ္ပို႔ေပးသည့္ အစီအစဥ္ကို မလြဲမေသြ လုပ္ေဆာင္ေပးရန္ လိုအပ္ေနပါသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
၂၀၁၉ ေမလကုန္ထိ ယူနီဆက္သည့္ အေနာက္ရြာႏွင့္ အေနာက္ရြာ စခန္းသို႔ ေရ ကုဗမီတာ ၁၆၀၀ ေက်ာ္ သယ္ပို႔ေပးထားျပီးျဖစ္ပါသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“စခန္း နဲ႔ ရြာမွာရိွတဲ့ ေရႊ႕ေျပာင္း ေနထိုင္သူေတြအေနနဲ႔ ေဘးကင္းစိတ္ခ်ရတဲ့ ေသာက္သံုးေရကို ရရိွဖို႔အေရးႀကီး ပါတယ္။ ေရကို ေလွျဖင့္ သယ္ယူေပးရတာမွာေတာ့ အခက္အခဲေတြ ရိွပါတယ္။ ဒီ အတြက္ ပိုၿပီး ေရရွည္မွာ ပိုမိုတည္ျမဲႏိုင္တဲ့ အေျဖကို ႀကိဳးစားရွာေဖြေနပါတယ္” ဟု ယူနီဆက္ ျမန္မာ၏ ေရ၊ တစ္ကိုယ္ေရႏွင့္ ပတ္ဝန္းက်င္ သန္႔ရွင္းေရး ပရိုဂရမ္မွ Kris Cahyanto က ရွင္းျပခဲ့ပါသည္။</div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-16973979207454749942019-06-20T15:49:00.000+06:302019-07-01T15:49:51.861+06:30အရြယ္ေရာက္သူေတြလည္း ကစားရင္းနဲ႔သင္ယူၾကမယ္ေရးသားသူ ေမသက္သက္ဦး (Liza)<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
ေမလရဲ႕ နံနက္ခင္းတစ္ခုမွာ စာသင္ခန္းတစ္ခုထဲကေန စူးစူးဝါးဝါးအသံေတြ၊ ေအာ္သံေတြ၊ သီခ်င္းဆုိသံေတြနဲ႔ တိရစာၦန္အေကာင္ေလးေတြရဲ႕အသံေတြၾကားလုိက္ရပါတယ္။ ထိန္းလို႔မႏုိင္တဲ့ ကေလးငယ္တစ္စုရဲ႕ အသံေတြလုိ႔ထင္ခ်င္စရာပါ။ ဒါေပမဲ့ မဟုတ္ပါဘူး ဒါက လူႀကီးေတြရဲ႕ အသံျဖစ္ပါတယ္။ သူတုိ႔က သ႐ုပ္ေဆာင္ၾကတယ္။ ကေလးေတးကဗ်ာေတြဆုိၾကတယ္။ ၿပီးေတာ့ဂိမ္းေတြကစားၾကပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-7prPbLXm5tQ/XRnP73HcycI/AAAAAAAABMw/BlUQpA--N8UVs-AK9-7xWzJ2iyBx1FxCACLcBGAs/s1600/ECCD.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="852" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-7prPbLXm5tQ/XRnP73HcycI/AAAAAAAABMw/BlUQpA--N8UVs-AK9-7xWzJ2iyBx1FxCACLcBGAs/s320/ECCD.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
တခ်ဳိ႕က စကားနားေထာင္ၿပီးလုိက္လုပ္တဲ့ကေလးေတြပုံစံ၊ တခ်ဳိ႕က ေႏွာင့္ယွက္ေပးတဲ့ ကေလးေလးေတြရဲ႕ ပုံစံလုပ္ၾကတဲ့အခ်ိန္မွာ တျခားအဖြဲ႔တစ္ခုကေတာ့ အမူအရာေတြကုိ ေစာင့္ၾကည့္ၾကပါတယ္။ ၿပီးတဲ့အခါ သင္တန္းသားအားလုံးက ကေလးငယ္ေတြရဲ႕ သင္ခန္းစာအေပၚ သူတို႔ဘယ္ေလာက္ေကာင္းေအာင္ စီမံခန္႔ခြဲႏုိင္ခဲ့သလဲဆုိတာကုိ အဖြဲ႔လုိက္ တက္တက္ၾကြၾကြ အတူတူေဆြးေႏြးၾကည့္ခဲ့ၾကပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဒီအနီးကပ္သင္တန္းကို လူမႈဝန္ထမ္းဌာနေအာက္က ရန္ကုန္ၿမိဳ႕ ေရွးဦးအရြယ္ ကေလးသူငယ္ဘဝ ေစာင့္ေရွာက္ေရးႏွင့္ ဖြံ႔ၿဖိဳးေရး (ECCD) ရင္းျမစ္စင္တာမွာ ေမလ ၂၀ ရက္ေန႔ကေန ၃၁ ရက္ေန႔အထိ က်င္းပျပဳလုပ္ခဲ့ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ဒါက ကၽြန္မတို႔ကို လက္ေတြ႔နဲ႔သီအုိရီပိုင္းကို ဆက္စပ္သိရွိေအာင္လုပ္ေပးႏုိင္တဲ့သင္တန္းေတြထဲက တစ္ခုပါ” လုိ႔ အလုပ္႐ုံေဆြးေႏြးပြဲမွာ တက္ေရာက္ခဲ့တဲ့ အႀကီးတန္းကနဦးသင္ၾကားေရး ကၽြမ္းက်င္သင္တန္းသားတစ္ဦးက ေျပာျပပါတယ္။ “သင္တန္းနည္းျပက ကေလးေတြေပ်ာ္ရႊင္ေနတဲ့အခ်ိန္မွာ ဘယ္ေလာက္ေကာင္းေကာင္း သင္ယူႏုိင္တယ္ဆုိတာနဲ႔ ကစားေနခ်ိန္မွာ လႈံ႔ေဆာ္ေပးရင္ ဦးေႏွာက္ကဘယ္လုိ ေကာင္းေကာင္းမြန္မြန္ ဖြံ႔ၿဖိဳးလာေစႏုိင္လဲဆုိတာေတြကို အေလးေပးေျပာျပခဲ့ပါတယ္။”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဒီသင္တန္းကို ယူနီဆက္အဖြဲ႔ရဲ႕ နည္းပညာပံ့ပိုးမႈနဲ႔အတူ လူမႈဝန္ထမ္းဌာနက အေကာင္အထည္ ေဖာ္ခဲ့တာျဖစ္ပါတယ္။ တက္ေရာက္ခဲ့တဲ့သင္တန္းသား ၃၂ ေယာက္မွာ ၂၁ ေယာက္ကေတာ့ ျမန္မာႏိုင္ငံတစ္ဝွမ္းမွာရွိတဲ့ လူမႈဝန္ထမ္းဌာနေတြက ေရွးဦးအရြယ္ကေလးသူငယ္ေစာင့္ေရွာက္ေရးနဲ႔ ဖြံ႔ၿဖိဳးေရးဆိုင္ရာ(ECCD) ကၽြမ္းက်င္သူေတြျဖစ္ၿပီး ႏုိင္ငံတကာနဲ႔ ျပည္တြင္းမွာရွိတဲ့ အစိုးရမဟုတ္တဲ့ အဖြဲ႔အစည္းေတြ၊ ရပ္ရြာအေျချပဳအဖြဲ႔အစည္းေတြက ၁၁ ဦးပါဝင္ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
အျပန္အလွန္တုံ႔ျပန္သင္ၾကားေရး နည္းလမ္းစုစုေပါင္း ၅၀ အျပင္ သင္တန္းသားေတြဟာ ကေလးငယ္ေတြရဲ႕ ဖြံ႔ၿဖိဳးေရးရည္မွန္းခ်က္ကုိ ေရာက္ရွိေအာင္ ပံ့ပိုးေပးႏုိင္ဖို႔နဲ႔ ေရွးဦးအရြယ္ဖြံ႔ၿဖိဳးေရး ေႏွာင့္ေႏွးမႈေတြကို စစ္ေဆးၾကည့္ရႈႏုိင္မယ့္ ေရွးဦးအရြယ္ကေလးဘဝ (ECI) ဝန္ေဆာင္မႈအသစ္ေတြကုိပါ ေလ့လာခဲ့ၾကရပါတယ္။ ဒါကေတာ့ မိဘေတြနဲ႔ အိမ္မွာရွိတဲ့ တျခားေစာင့္ေရွာက္သူေတြကုိ သူတုိ႔ရဲ႕ပုံမွန္ ေန႔စဥ္လုပ္ေနက် လုပ္ငန္းေတြကို ေဆာင္ရြက္ေနရင္းနဲ႔ပဲ ဖြံ႔ၿဖိဳးေရးအတြက္ သင့္ေတာ္တဲ့အေလ့အက်င့္ေတြနဲ႔ ပတ္သက္ၿပီး အႀကံဥာဏ္ေပးျခင္းအားျဖင့္ အဓိကေဆာင္ရြက္ရပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဒီသင္တန္းက ၂၀၁၉ ဇူလုိင္လကေန ေအာက္တိုဘာလအထိ လူမႈဝန္ထမ္း၊ ကယ္ဆယ္ေရးနဲ႔ ျပန္လည္ေနရာခ်ထားေရးဝန္ႀကီးဌာနက အေကာင္အထည္ေဖာ္မယ့္ သုံးလတာ ECCD သင္႐ိုးကုိ စမ္းသပ္သင္ၾကားဖို႔အတြက္ ျပင္ဆင္တဲ့အဆင့္ရဲ႕ အစိတ္အပိုင္းတစ္ခုျဖစ္ပါတယ္။ သုံးလတာသင္႐ိုးက ECCD ကၽြမ္းက်င္သူေတြကို အလုပ္သမား၊ လူဝင္မႈႀကီးၾကပ္ေရးႏွင့္ ျပည္သူ႔အင္အားဝန္ႀကီးဌာနလက္ေအာက္မွာရွိတဲ့ ႏုိင္ငံေတာ္ အရည္အေသြးအဆင့္အတန္းထိန္းခ်ဳပ္ေရး အာဏာပိုင္အဖြဲ႔က လုိင္စင္ေပးအပ္ဖို႔အတြက္ အရည္အခ်င္းျပည့္မီ႐ုံမကဘဲ အာဆီယံႏိုင္ငံ (ASEAN) ေတြကလည္း အသိအမွတ္ျပဳေစမယ့္ ကၽြမ္းက်င္ပညာရွင္အဆင့္တစ္ခုကုိ ေရာက္ရွိတဲ့အထိ အဆင့္ျမွင့္တင္ဖို႔ ရည္ရြယ္ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
သုံးလတာသင္တန္းမွာ တက္ေရာက္ၾကမယ့္သင္တန္းသားေတြဟာ ကေလးသူငယ္ဖြံ႔ၿဖိဳးေရး၊ ကေလးသူငယ္က်န္းမာေရးႏွင့္ အာဟာရ၊ ကေလးမ်ားအားလုံးပါဝင္ခြင့္ရွိေရး၊ ကေလးမ်ားအား ေစာင့္ၾကည့္ျခင္းႏွင့္အကဲျဖတ္စစ္ေဆးျခင္း၊ ကနဦးသင္ၾကားေရးတြင္ မိသားစုမ်ားနဲ႔ ရပ္ရြာအသုိက္အဝန္းက ပါဝင္ဖို႔အေရးႀကီးပုံစတဲ့ သင္ခန္းစာေတြအပါအဝင္ သင္ခန္းစာေပါင္း ၁၂ ခုနဲ႔ ဖြဲ႔စည္းထားတဲ့ ECCD သင္႐ိုးအသစ္တစ္ခုကုိ သင္ၾကားၾကရမွာျဖစ္ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ႏွစ္ပတ္ၾကာ အနီးကပ္သင္တန္းကို တက္ေရာက္ခဲ့ၾကတဲ့ အႀကီးတန္း ကနဦးသင္ၾကားေရး ကၽြမ္းက်င္ သင္တန္းသားတစ္ဦးက သူ႔ရဲ႕ လုပ္ေဖာ္ကုိင္ဖက္ေတြကို ျပန္ၿပီးမွ်ေဝေပးႏုိင္မယ့္ တန္ဖိုးရွိတဲ့ အခ်က္အလက္ေတြ ရခဲ့တယ္လုိ႔ဆုိပါတယ္။ “ဦးေႏွာက္နဲ႔အာ႐ုံေၾကာဆိုင္ရာသိပၸံပညာေတြနဲ႔ ကေလးသူငယ္ဖြံ႔ၿဖိဳးမႈေတြနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ ေနာက္ဆုံးရအခ်က္အလက္မ်ားစြာကို ကၽြန္မတို႔ ေလ့လာခြင့္ရခဲ့တယ္ - ဒါက ကၽြန္မတို႔စိတ္ေတြကို တကယ္ပဲ အသစ္ျပန္လည္ေမြးဖြားေပးႏုိင္ခဲ့တယ္လို႔”ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။</div>
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-52845824948936477672019-06-03T11:24:00.000+06:302019-06-03T11:24:15.825+06:30ျမန္မာႏုိင္ငံရွိ ပဋိပကၡျဖစ္ပြားရာေဒသမ်ားမွ အာဟာရခ်ဳိ႕တဲ့မႈေတြအတြက္ စဥ္းစားကိုင္တြယ္ေျဖရွင္းျခင္း<div style="text-align: justify;">
ရခိုင္ျပည္နယ္၊ ၂၀၁၉ ခုႏွစ္ ေမလ ၁၄ ရက္ - ၿပီးခဲ့တဲ့ ႏွစ္လခန္႔ကစၿပီး အသက္ ၁၈ လအရြယ္ ႏူးရ္ဘူရွာေလးဟာ ျပင္းထန္အာဟာရခ်ဳိ႕တဲ့ေဝဒနာခံစားေနရတဲ့အတြက္ ယူနီဆက္အဖြဲ႔ႀကီးက ပံ့ပိုးေပးထားတဲ့ ေမာင္ေတာ ငတ္မြတ္ေခါင္းပါးမႈ တိုက္ဖ်က္ေရးအဖြဲ႔ ျပင္ပလူနာဌာန ကုထုံးအစီအစဥ္ (OTP) ကေန ျဖည့္စြက္အာဟာရေတြနဲ႔ ကုထုံးေတြကို လက္ခံရယူလ်က္ရွိပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
အစီအစဥ္ကို စတင္ေရာက္ရွိလာခဲ့ခ်ိန္က ႏူးရ္ဘူရွာရဲ႕ ကိုယ္အေလးခ်ိန္ဟာ ခုနစ္ကီလိုဂရမ္ပဲ ရွိပါတယ္။ ကုထုံးရဲ႕ ေက်းဇူးေတြေၾကာင့္ သူ႔ရဲ႕ကိုယ္အေလးခ်ိန္နဲ႔ ဘက္စုံအေျခအေနေတြ တျဖည္းျဖည္း တိုးတက္လာခဲ့ၿပီလို႔ မိခင္ျဖစ္သူ ေဒလ္ေကယက္စ္ ကေျပာျပပါတယ္။ သူက အခုဆုိရင္ ပိုၿပီးေဆာ့တတ္လာၿပီး သူ႔အေလးခ်ိန္လည္း တစ္ကီလုိဂရမ္ေတာင္ တက္လာတယ္လို႔ ေဒလ္ေကယက္စ္က အၿပဳံးေတြနဲ႔ ေျပာျပလာပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-sFGCyucv3Do/XPSnX629HBI/AAAAAAAABMA/HF60hPZkL7EKw_kwaQImIihnTp6-d9XFQCLcBGAs/s1600/Noor%2Bbu%2Bshar_Nutrition_KMA2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="320" data-original-width="260" src="https://1.bp.blogspot.com/-sFGCyucv3Do/XPSnX629HBI/AAAAAAAABMA/HF60hPZkL7EKw_kwaQImIihnTp6-d9XFQCLcBGAs/s1600/Noor%2Bbu%2Bshar_Nutrition_KMA2.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ေမာင္ေတာျမိဳ႕ရွိ အသက္ ၁၈ လအရြယ္ ႏူးရ္ဘူရွာ<br />©UNICEF Myanmar/2019/Khin Moe Aye</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: justify;">
၂၀၁၉ ခုႏွစ္မွာ ဂ်ပန္အစုိးရရဲ႕ ေငြေၾကးပံ့ပိုးမႈနဲ႔အတူ ယူနီဆက္အဖြဲ႔ႀကီးနဲ႔ ငတ္မြတ္ေခါင္းပါးမႈ တိုက္ဖ်က္ေရးအဖြဲ႔တို႔ပူးေပါင္းၿပီး ျပင္းထန္အာဟာရခ်ဳိ႕တဲ့ ေဝဒနာကုထုံးအတြက္ အသင့္စား ကုထုံးစားစရာေတြ (RUTF) ၊ က်န္းမာေရး ေစာင့္ၾကည့္စစ္ေဆးမႈေတြ၊ အာဟာရ အကဲျဖတ္ဆန္းစစ္မႈေတြ၊ လူမႈစိတ္ပိုင္းဆုိင္ရာ ႏွစ္သိမ့္ေဆြးေႏြးမႈေတြနဲ႔ က်န္းမာေရး ပညာေပးလုပ္ငန္းေတြ လုပ္ေဆာင္ေပးျခင္းအားျဖင့္ ရခုိင္ျပည္နယ္ေျမာက္ပိုင္းက အသက္ ငါးႏွစ္ေအာက္ ကေလးငယ္ေပါင္း ၄၅၈ ဦးအထိကို ပံ့ပိုးေပးႏုိင္ခဲ့ၿပီျဖစ္ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SrvACkx4P1k/XPSnt4sHZ_I/AAAAAAAABMI/Fo1rvbcBN74906IvCD-wIWtmXeph06ZrgCLcBGAs/s1600/Noor%2Bbu%2Bshar_Nutrition_KMA.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-SrvACkx4P1k/XPSnt4sHZ_I/AAAAAAAABMI/Fo1rvbcBN74906IvCD-wIWtmXeph06ZrgCLcBGAs/s1600/Noor%2Bbu%2Bshar_Nutrition_KMA.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ငတ္မြတ္ေခါင္းပါးမႈ တိုက္ဖ်က္ေရးအဖြဲ႔ ျပင္ပလူနာဌာန ကုထုံးအစီအစဥ္ (OTP) စင္တာတြင္ေတြ႔ျမင္ရသည့္ ႏူးရ္ဘူရွာႏွင့္ မိခင္။ </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
၂၀၁၈ ခုႏွစ္မွာ ပဋိပကၡျဖစ္ပြားရာေဒသအခ်ဳိ႕ကို သြားေရာက္ႏုိင္ဖုိ႔ အကန္႔အသတ္ေတြ ရွိေနေသးတဲ့တုိင္ေအာင္ ယူနီဆက္အဖြဲ႔ႀကီးနဲ႔ မိတ္ဖက္အဖြဲ႔ေတြက ႏူးရ္ဘူရွာလို အသက္ ငါးႏွစ္ေအာက္ ျပင္းထန္အာဟာရခ်ဳိ႕တဲ့ေဝဒနာကုထုံး လိုအပ္ေနတဲ့ သားငယ္၊ သမီးငယ္ေပါင္း ၂၇၄၀ ဦးအတြက္ အသက္ကယ္ကုထုံးအာဟာရေတြ ေထာက္ပံ့ေပးႏုိင္ခဲ့ပါတယ္။ ဒါအျပင္ ျမန္မာႏုိင္ငံရဲ႕ မရွိမျဖစ္ က်န္းမာေရးဝန္ေဆာင္မႈက႑ အစိတ္အပိုင္းတစ္ရပ္အျဖစ္ ျပင္းထန္အာဟာရခ်ဳိ႕တဲ့မႈ ဘက္စုံစီမံခန္႔ခြဲမႈ အစီအစဥ္(IMAM) နဲ႔ ေမြးကင္းစကေလးနဲ႔ ကေလးသူငယ္ေကၽြးေမြးျပဳစုမႈ ဗ်ဴဟာေတြအရ ေဒသခံအစုိးရရဲ႕ လုပ္ႏိုင္စြမ္းအားေတြ တည္ေဆာက္ရာမွာလည္း ဆက္လက္ကူညီေပးႏိုင္ခဲ့ပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-46658779236047930002019-05-14T12:18:00.001+06:302019-07-04T10:22:11.112+06:30ေက်ာင္းပတ္ဝန္းက်င္ႏွင့္ သန္႔ရွင္းေရး အလုပ္ႏိုင္ဆံုးသူမ်ားအား မယ္သန္႔ရွင္းႏွင့္ ေမာင္သန္႔ရွင္းဆု ခ်ီးျမွင့္<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 120%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span lang="EN-GB" style="font-family: , sans-serif; line-height: 120%;"><span style="font-size: x-small;">စာေရးသူ - ခင္မာဝင္းႏွင့္
ေအးမာေဇာ္<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<br />
မတ္လ ၂၀၁၉၊ ျမန္မာ - (၇) ႏွစ္ အရြယ္ မဟန္စုလြင္ေလး တစ္ေယာက္ “မယ္သန္႔ရွင္း” ဆု ရသျဖင့္ အင္မတန္ ဂုဏ္ယူဝမ္းေျမာက္ေနေလသည္။<br />
<br />
“တျခား သူငယ္ခ်င္းေတြလည္း တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္း ပိုျပီးလုပ္လာေအာင္ သမီးက ကူညီေျပာျပေပးႏိုင္လို႔ အရမ္းေပ်ာ္တယ္။” ဟု မဟန္စုလြင္ က ေျပာျပပါသည္။<br />
<br />
ကယားျပည္နယ္၊ ဒီေမာဆိုျမိဳ႕နယ္ရိွ ဆင္ေတာင္အလယ္တန္းေက်ာင္းတြင္ လစဥ္၊လတိုင္း ေက်ာင္းသား၊ ေက်ာင္းသူမ်ား၏ ေန႔စဥ္ ျပဳမူလုပ္ေဆာင္ပံုမ်ားကို ေစာင့္ၾကည့္ျပီး “ေမာင္သန္႔ရွင္း” ႏွင့္ “မယ္သန္႔ရွင္း” ခ်န္ပီယံ ဆုမ်ား ခ်ီးျမွင့္ေပးေနျခင္းျဖစ္ပါသည္။ အဆိုပါ ဆုသည္ ေရႏွင့္ ပတ္ဝန္းက်င္သန္႔ရွင္းေရး၊ တစ္ကိုယ္ေရ သန္႔ရွင္းေရးႏွင့္ ဆိုင္သည့္ အသိပညာေပးလုပ္ေဆာင္မႈမ်ားကို အားေပးသည့္ ယွဥ္ျပိဳင္မႈ ပံုစံတစ္ခုျဖစ္ပါသည္။ အဆိုပါ ေက်ာင္းတြင္ ယူနီဆက္၏ အကူအညီျဖင့္ ပတ္ဝန္းက်င္သန္႔ရွင္းေရး ပစၥည္းမ်ား ပံ့ပိုးတပ္ဆင္ေပးျပီးေနာက္ အဆိုပါ တစ္ကုိယ္ေရသန္႔ရွင္းဆိုင္ရာဆုကို ေပးခဲ့ျခင္းျဖစ္ပါသည္။<br />
<br />
ထိုေနာက္ပိုင္းတြင္ ျဖစ္လာသည့္ အေျပာင္းအလဲမ်ားကို ျမင္ရျပီး စိတ္အားထက္သန္ေနသည့္ ဆရာမ ေဒၚျမင့္လိႈင္မွ သူျမင္ေတြ႔ရသည္မ်ားကို ေျပာျပပါသည္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-GXqA-9lJv2Y/XMvuHGcWm7I/AAAAAAAABLw/uTDDXA2uVPcqhVavUyQ8ltdXoSpkf1ivwCPcBGAYYCw/s1600/Miss%2BClean.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-GXqA-9lJv2Y/XMvuHGcWm7I/AAAAAAAABLw/uTDDXA2uVPcqhVavUyQ8ltdXoSpkf1ivwCPcBGAYYCw/s320/Miss%2BClean.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: 8pt; line-height: 120%;">ဆရာမေဒၚျမင့္ျမင့္လိႈင္၊ မဟန္စုလြင္(လယ္)
ႏွင့္ သူငယ္ခ်င္းတို႔တြဲ၍ ကယားျပည္နယ္ရိွ ေက်ာင္းတြင္ ဓာတ္ပံုရိုက္ခံေနစဥ္။ </span></div>
<div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: 8pt; line-height: 120%;">©UNICEF
Myanmar/2019/ Khin Mar Win<o:p></o:p></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a name='more'></a><br />
“သန္႔ရွင္းျပီး သံုးရလြယ္ကူေတာ့ ကေလးေတြကလည္း တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရးလုပ္တဲ့ အေလ့အက်င့္ေကာင္းေတြကို ပိုလုပ္လာ ၾကတယ္။ သန္႔ရွင္းေရးက ဘယ္ေလာက္ အေရးၾကီးတယ္ဆိုတာ ပိုျပီး သင္ယူခြင့္ရလာသလို ဒီပစၥည္းေတြ ကိုလည္း ပိုျပီးသံုးလာတာေတြ႔ရေတာ့ ကၽြန္မေပ်ာ္ပါတယ္။” ဟု ဆရာမေဒၚ ျမင့္ျမင့္လိႈင္မွ ေျပာျပပါသည္။<br />
<br />
“ဒါေတြ မရိွခင္တုန္းကဆိုရင္ ကၽြန္မတို႔မွာ သန္႔ရွင္းတဲ့ ေသာက္ေရ လံုလံုေလာက္ေလာက္ မရရိွသလို တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရးပိုင္းမွာ အေတာ္အားနည္းပါတယ္။ အရင္က အိမ္သာေတြဆိုရင္ သံုးလို႔ရတယ္ ဆိုရံုေလာက္ပဲရိွျပီး ညစ္လည္းညစ္ပတ္တယ္။ အမိႈက္အစိုနဲ႔ အေျခာက္ဆိုလဲ ပံုးတစ္ခုထဲမွာပဲပစ္ၾကတယ္။ လက္ေဆးဖို႔ေနရာက တစ္ေနရာပဲရိွျပီး ဆပ္ျပာလဲမရိွ စီးဆင္းေနတဲ့ ေရလဲမရိွပါဘူး။ ေနာက္ျပီး ပ်ိဳေဖာ္ဝင္လာတဲ့ မိန္းကေလးေတြ ရာသီလာလို႔ရိွရင္ ေက်ာင္းကိုမတက္ပဲေနၾကတဲ့ အထိပါပဲ။” ဟု ဆရာမ မွ ရွင္းျပသည္။<br />
<br />
ျမန္မာႏိုင္ငံရိွစာသင္ေက်ာင္းမ်ားတြင္ ေရႏွင့္ ပတ္ဝန္းက်င္သန္႔ရွင္းေရးဆိုင္ရာ လုပ္ငန္းမ်ား ပံ့ပိုးလုပ္ေဆာင္ေပးေနသည့္ ယူနီဆက္၏ အစီအစဥ္မွာ ေရတိုင္ကီမ်ားကို ျမွင့္ေပးျပီး အမ်ိဳးသားႏွင့္ အမ်ိဳးသမီး အိမ္သာမ်ားသို႔ ေရပိုက္သြယ္တန္းေပးျခင္း၊ လက္ေဆးသည့္ ေနရာမ်ား လုပ္ေပးျခင္း၊ ေရစစ္ႏွင့္ ေသာက္ေရစက္မ်ား တပ္ဆင္ေပးျခင္း၊ မိန္းကေလးမ်ား အတြက္ ဓမၼတာရာသီလာခ်ိန္ အသံုးပစၥည္းမ်ား ေပးေဝးေပးျခင္းတို႔ကို လုပ္ေဆာင္ေပးေနပါသည္။<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/--KQOMlh6J1s/XMvuG_aGdiI/AAAAAAAABLs/qszmn2EglUwKzhz8BwFMjUrWWaHndy02wCPcBGAYYCw/s1600/Clean%2BChampion.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/--KQOMlh6J1s/XMvuG_aGdiI/AAAAAAAABLs/qszmn2EglUwKzhz8BwFMjUrWWaHndy02wCPcBGAYYCw/s320/Clean%2BChampion.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: 8pt; line-height: 120%;">ခ်န္ပီယံ မယ္သန္႔ရွင္း၊ ေမာင္သန္႔ရွင္းေလးမ်ားမွ
ကယားျပည္နယ္ရိွ<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: 8pt; line-height: 120%;"> ေက်ာင္းအတြင္း လက္ေဆးရာေနရာ တြင္ လက္ေဆးထားျပီးေနာက္
သန္႔သန္႔ရွင္းရွင္း ျဖစ္ေနသည့္ လက္ေလးမ်ားကို ျပေနၾကစဥ္။ <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: , sans-serif; font-size: 8pt; line-height: 120%;">©UNICEF Myanmar/2019/ Khin Mar Win</span><span style="font-family: , sans-serif; font-size: 7pt; line-height: 120%;"><o:p></o:p></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
အဆိုပါအစီအစဥ္တြင္ တစ္ကိုယ္ေရသန္႔ရွင္းေရး အသိပညာမ်ား ျဖန္႔ေဝေပးျခင္း၊ ဆရာမမ်ားႏွင့္ ေက်ာင္းသူမ်ားအတြက္ ဓမၼတာရာသီလာခ်ိန္တြင္ မည္သို႔ တစ္ကိုယ္သန္႔ရွင္းေရးကိစၥမ်ား အထူးသတိျပဳ လုပ္ေဆာင္ရမည့္အေၾကာင္း အသိပညာ ျဖန္႔ေဝေပး ျခင္း၊ ေက်ာင္းထိန္းသိမ္းေရး လုပ္ေပးေနသည့္ ဝန္ထမ္းမ်ားအား အိမ္သာ၊ ေရႏွင့္ ပတ္ဝန္းက်င္သန္႔ရွင္းေရးပစၥည္းမ်ားကို မည္သို႔အသံုးျပဳရမည္၊ ထိန္းသိမ္းကိုင္တြယ္ရမည္ ဆိုသည့္ အေၾကာင္းကို သင္တန္းေပးျခင္း တို႔ကိုလည္း လုပ္ေဆာင္ေပးေနပါသည္။<br />
<br />
အဆိုပါ အစီအစဥ္ေၾကာင့္ ကယားျပည္နယ္အတြင္းရိွ ေက်ာင္းေပါင္း ၂၇ေက်ာင္းမွ ကေလးသူငယ္ ၉၄၈၈ ေယာက္သည္ ယခုအခါတြင္ ပိုမိုေကာင္းမြန္သည့္ ေရ၊ ပတ္ဝန္းက်င္သန္႔ရွင္းေရး ႏွင့္ တစ္ကိုယ္ေရ သန္႔ရွင္းေရး ပံ့ပိုးမႈ ပစၥည္းမ်ားကို အသံုးျပဳႏိုင္သျဖင့္ အက်ိဳးခံစားေနရျပီျဖစ္ပါသည္။<br />
<br />
မၾကာမွီက “ေမာင္သန္႔ရွင္း” ဆုကို ရရိွထားသည့္ (၉)ႏွစ္အရြယ္ ေမာင္သူရိန္မင္းမွ “သားရဲ႕ ကိုယ္ခႏၶာကို ဘယ္လို သန္႔သန္႔ရွင္းရွင္းျဖစ္ေအာင္ ေနရမလဲဆိုတာ သင္ယူေနပါတယ္ခင္ဗ်ား။ ဒါေတြက သားမသိခဲ့တဲ့ စိတ္ဝင္စားစရာ သင္ယူစရာ အသစ္ ေတြပါ ခင္ဗ်ား။ သား တစ္ကိုယ္လံုး သန္႔ရွင္းေနရင္ ပိုျပီး ေပ်ာ္စရာေကာင္း ပါတယ္” ဟု ေမာင္သူရိန္မင္းမွ ေျပာျပပါသည္။<br />
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-66846175259375450972019-05-03T14:14:00.000+06:302019-07-04T10:25:39.204+06:30Miss Clean and Mr Clean WASH in Schools <div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-size: xx-small;">by Khin Mar Win and A Mar Zaw</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
March 2019, Myanmar – Seven-year-old Ma Han Su Lwin is very proud of her ‘Miss Clean’ award. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“I’m feeling good about myself and happy to help other students learn how to improve their personal hygiene,” said Han Su Lwin.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Every month the students at Sin Taung Middle School in Demawso Township in Kayah State observe their daily behaviours and decide among themselves who gets the ‘Mr Clean’ or ‘Miss Clean’ champion awards. It’s a keen competition that builds awareness of water and sanitation issues and personal hygiene.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; clear: both; color: black; font-family: Zawgyi-One; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; margin: 0px; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: Zawgyi-One; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: justify; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-family: Zawgyi-One; letter-spacing: normal; margin-bottom: 0.5em; margin-left: auto; margin-right: auto; orphans: 2; padding: 6px; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; widows: 2; word-spacing: 0px;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><div style="margin: 0px;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-V4E82dPWX2Y/XMvsuuQ0QzI/AAAAAAAABLc/gbq1hyRuKVACtztNwG6uhakQRriEH4TyACEwYBhgL/s1600/Mr.Clean1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://4.bp.blogspot.com/-V4E82dPWX2Y/XMvsuuQ0QzI/AAAAAAAABLc/gbq1hyRuKVACtztNwG6uhakQRriEH4TyACEwYBhgL/s400/Mr.Clean1.jpg" style="cursor: move;" width="400" /></a></div>
</td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; padding-top: 4px; text-align: center;"><div class="MsoCaption" style="line-height: 15.36px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif; line-height: 15.36px;"><i><span style="font-size: xx-small;">Teacher Daw Myint Myint Hlaing, Ma Han Su Lwin (center) and her friend posing for a picture at their school in Kayah State.<o:p></o:p></span></i></span></div>
</div>
<div class="MsoCaption" style="line-height: 15.36px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif; line-height: 15.36px;"><i><span style="font-size: xx-small;"> ©UNICEF Myanmar/2019/ Khin Mar Win</span></i><span style="font-size: 8pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Since the recent installation of new sanitation facilities at the school by UNICEF and the beginning of the hygiene awards, teacher Daw Myint Myint Hlaing is very enthusiastic about the dramatic changes she has witnessed.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“The clean and comfortable facilities definitely encourage our children to follow good personal hygiene practice. They are learning more about the importance of cleanliness and I’m seeing them enjoying using the facilities,” said Daw Myint Myint Hlaing. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“Before this, we didn’t have enough clean drinking water available and our hygiene standards were low. The toilet facilities used to be very basic and dirty. Solid and liquid waste was collected in a single bucket and there was only one handwashing facility, with no soap or running water. Understandably, adolescent girls would choose to miss classes during their menstruation,” the teacher explained.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/--KQOMlh6J1s/XMvuG_aGdiI/AAAAAAAABLk/HBDVAOLx9gQ-51qvo5PSwrRhq4TH6tJPACLcBGAs/s1600/Clean%2BChampion.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/--KQOMlh6J1s/XMvuG_aGdiI/AAAAAAAABLk/HBDVAOLx9gQ-51qvo5PSwrRhq4TH6tJPACLcBGAs/s320/Clean%2BChampion.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif; line-height: 120%;"><span style="font-size: xx-small;"><i>Little “clean” champions showing off their clean hands
at their school in Kayah State.</i></span></span></div>
<div class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif; line-height: 120%;"><span style="font-size: xx-small;"><i>©UNICEF Myanmar/2019/ Khin Mar Win</i><o:p></o:p></span></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
UNICEF’s WASH in Schools programme in Myanmar sees the installation of raised water tanks with piping to support male and female latrines, hand-washing stations, drinking water machines, water filters and menstrual hygiene management kits. The programme also includes hygiene education, menstrual hygiene management awareness training for students and teachers, and training of school maintenance staff on the operation and maintenance of the WASH facilities. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Over 9,488 children in twenty-seven schools in Kayah State benefit from the improved water, sanitation and hygiene facilities through this programme.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A recent ‘Mr Clean’ award winner, nine-year-old Maung Thurein Min revealed, “I’ve been learning about keeping my body clean. These are new and interesting things for me. When I’m clean, I feel much happier in my life,” reflected Maung Thurein Min.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-65968847227236058062019-04-30T15:51:00.002+06:302019-07-04T10:26:15.957+06:30အၿငိမ္းစားဆရာတစ္ဦးရဲ႕ ကေလးငယ္ေတြေက်ာင္းျပန္တက္ေရာက္ႏုိင္ဖို႔ ကူညီေပးျခင္း<span style="font-size: x-small;">စာေရးသူ သိန္းသန္းထြန္း</span><br />
<br />
လူအမ်ားစုအတြက္ ႏွစ္ ၄၀ ၾကာစာသင္ၾကားၿပီးတဲ့ေနာက္ အၿငိမ္းစားယူတယ္ဆိုတာ စာသင္ခန္းေတြကေန အနားယူလုိက္တယ္ဆုိတဲ့သေဘာပါ။ ဒါေပမဲ့ အသက္ ၆၃ ႏွစ္အရြယ္ ဆရာႀကီး ဦးသိန္းထြန္းစိုး အတြက္ေတာ့ ဒီလုိမဟုတ္ပါဘူး။ သူ အၿငိမ္းစားယူၿပီးမၾကာခင္မွာပဲ ဆရာႀကီးက စာဆက္လက္သင္ၾကား ခဲ့ပါတယ္။ ဒီတစ္ခါမွာေတာ့ ကယားျပည္နယ္အေရွ႕ပိုင္း လြိဳင္ေကာ္ၿမိဳ႕ကေန မိနစ္ ၄၀ ၾကာေမာင္းရတဲ့ လြိဳင္လင္ေလးေက်းရြာက ေက်ာင္းျပင္ပ အလယ္တန္းပညာေရး (NFSMSE) စင္တာမွာပဲျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-aZW8W3h91oI/XMgRtoro4XI/AAAAAAAABLQ/hkx9dhAZGDk-dV3MLAYm6eWg_aKDGzWhACPcBGAYYCw/s1600/MinzayarOo_UNICEF_NFMSE_055.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-aZW8W3h91oI/XMgRtoro4XI/AAAAAAAABLQ/hkx9dhAZGDk-dV3MLAYm6eWg_aKDGzWhACPcBGAYYCw/s320/MinzayarOo_UNICEF_NFMSE_055.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div align="center" class="MsoCaption">
<span style="font-size: xx-small;"><span style="font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;">ကယားျပည္နယ္၊
လြိဳင္လင္ေလးေက်းရြာရွိ ေက်ာင္းျပင္ပ အလယ္တန္းပညာေရး (NFSMSE) စင္တာတြင္</span></span></div>
<div align="center" class="MsoCaption">
<span style="font-size: xx-small;"><span style="font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;"> ေတြ႔ရသည့္
ဆရာၾကီး ဦးသိန္းထြန္းစိုး။</span><span style="background: white; color: #222222; font-family: "verdana" , sans-serif;"> <span lang="EN-GB">©UNICEF Myanmar/2018/Minzayar
Oo</span></span></span><span style="font-family: "zawgyi-one" , sans-serif; mso-ansi-language: EN-US;"><o:p></o:p></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a name='more'></a>NFSMSE က ေက်ာင္းထြက္ခဲ့ၾကရတဲ့ အသက္ ၁၃ ႏွစ္နဲ႔ ၁၃ ႏွစ္အထက္ ကေလးငယ္ေတြအတြက္ ပညာသင္ၾကားႏုိင္မယ့္ ဒုတိယအခြင့္အေရးကို ေပးလ်က္ရွိပါတယ္။ ကေလးေတြက အနည္းဆုံး သုံးႏွစ္အတြင္း ႏွစ္ဝက္သင္႐ုိး ေျခာက္ခုကို သင္ၾကားၾကရတယ္။ ဆရာႀကီးက ယူနီဆက္အဖြဲ႔ရဲ႕ နည္းပညာပံ့ပိုးမႈနဲ႔ ေက်ာင္းျပင္ပပညာေရးဌာနက ဖြင့္လွစ္တဲ့ ကိုးရက္ၾကာသင္တန္းဆရာျဖစ္ နည္းျပသင္တန္းကိုလည္း တက္ေရာက္ခဲ့ၿပီးပါၿပီ။<br />
<br />
ဆရာႀကီးဦးသိန္းထြန္းစိုးက အခုဆဌမေျမာက္ႏွစ္ဝက္ကို သင္ၾကားေနၿပီး ေက်ာင္းသူ ေျခာက္ဦး၊ ေက်ာင္းသား ငါးဦးနဲ႔ စုစုေပါင္း ၁၁ ေယာက္ရွိပါတယ္။ “ကၽြန္ေတာ္ သူတို႔ရဲ႕ တုိးတက္မႈကို ေတာ္ေတာ္သေဘာက်မိပါတယ္”လုိ႔ ဆရာႀကီးက ေျပာပါတယ္။ “သူတို႔က အတြက္အခ်က္မွာ သိသိသာသာကုိ ထူးခၽြန္ၾကတယ္။” ေဈးဆုိင္ပိုင္ရွင္ေတြကေတာင္ ကၽြန္ေတာ့္ကိုေျပာတယ္ “ဆရာ့ေက်ာင္းသားေတြ ေဈးလာဝယ္ၾကရင္ သူတို႔ေပးရမွာနဲ႔ ျပန္အမ္းရမယ့္ေငြေတြကို ေကာင္းေကာင္းကို တြက္တတ္တယ္”တဲ့။<br />
<br />
မိသားစုဝင္ေငြကို ျဖည့္ဆည္းေပးေနရတဲ့ ကေလးေတြအဆင္ေျပေစဖို႔အတြက္ သင္ၾကားမႈေတြကို ေန႔လယ္ပိုင္းနဲ႔ ညေနပိုင္းေတြမွာသာ ျပဳလုပ္ေလ့ရွိပါတယ္။ NFSMSE အစီအစဥ္ရဲ႕ ပထမႏွစ္ဝက္ ငါးခုမွာ ကေလးေတြက ႏွစ္ဝက္တစ္ခုစီအတြက္ အံဝင္ခြင္က်ျဖစ္ေအာင္ စီစဥ္ထားတဲ့ အေျခခံလုပ္ငန္းခြင္ ကၽြမ္းက်င္မႈေတြျဖစ္တဲ့ စိုက္ပ်ဳိးေရးနည္းစနစ္ေတြ၊ လက္သမားပညာေတြ၊ ဝါးရက္ပုံေတြ၊ အေသးစား ေရာင္းဝယ္မႈေတြ၊ အႏုပညာေတြကုိ သင္ၾကားခဲ့ၾကပါတယ္။ ဆဌမႏွစ္ဝက္ကေတာ့ ကေလးေတြကုိ ပညာေရးပိုင္းအရည္အေသြးေရာ အေျခခံလုပ္ငန္းခြင္ကၽြမ္းက်င္မႈေတြပါ ျပည့္ဝလာဖို႔ အေလးေပးထား ပါတယ္။ ဒီေတာ့ ကေလးေတြက အခ်ိန္ျပည့္ ကၽြမ္းက်င္လုပ္သားအေနနဲ႔ လုပ္ၾကမလား၊ ပုံမွန္ေက်ာင္းပညာေရးအစီအစဥ္ေအာက္က အထက္တန္းေက်ာင္းပညာေရးကုိပဲ ျပန္တက္ၾကမလားဆိုတာ ေရြးခ်ယ္ႏုိင္ပါတယ္။ “အခု ကၽြန္ေတာ္က ပညာေရးသင္႐ိုးက ျမန္မာဘာသာစကားနဲ႔ သခ်ာၤရယ္၊ လုပ္ငန္းခြင္အပိုင္းက လက္သမားပညာနဲ႔ အႏုပညာပိုင္းကို အေလးေပးသင္ၾကားေပးေနပါတယ္”လုိ႔ ဆရာႀကီးက ေျပာျပပါတယ္။<br />
<br />
အက်ဳိးအျမတ္ေတြရွိေပမဲ့လည္း NFMSE အစီအစဥ္မွာ စိန္ေခၚမႈေတြရွိေနေသးတယ္လုိ႔ ဆရာႀကီးက ေျပာျပပါတယ္။ သူ႔ေက်ာင္းသားေတြထဲက သုံးေယာက္ကထြက္သြားၾကပါတယ္ - မိန္းကေလးႏွစ္ေယာက္က အိမ္နီးခ်င္းႏိုင္ငံေတြျဖစ္တဲ့ စကာၤပူနဲ႔ ထုိင္းကိုအလုပ္လုပ္ဖို႔ ထြက္သြားၾကသလို ေကာင္ေလးတစ္ေယာက္ကေတာ့ ကယားျပည္နယ္ရဲ႕ တစ္ဘက္ျခမ္းကို အလုပ္လုပ္ဖုိ႔ ထြက္သြားပါတယ္။ ဒါအျပင္ အရည္အေသြးအမ်ဳိးမ်ဳိးေရာေႏွာေနတဲ့ ကေလးေတြကို သင္ၾကားေပးရတဲ့ေနရာမွာ အခက္အခဲေတြရွိေနပါတယ္။ ေက်ာင္းမွာ အတန္းႀကီးတဲ့အထိတက္ၿပီးမွ ထြက္ခဲ့ၾကတဲ့ ကေလးေတြက ေက်ာင္းေတြမွာ သင္ခဲ့ၿပီးသားစာေတြျဖစ္ေနတဲ့အတြက္ ပညာေရးပိုင္း သင္ခန္းစာေတြမွာ စိတ္ဝင္စားမႈနည္းတယ္။ အတန္းနိမ့္တဲ့ကေလးေတြက်ေတာ့လည္း ေကာင္းေကာင္း မပူးေပါင္းႏုိင္ၾကဘူး (သူတုိ႔အတြက္ သိပ္ခက္လြန္းေနတတ္တယ္)။ ဆရာႀကီးက ကေလးေတြအေနနဲ႔ လုပ္ငန္းခြင္သင္ခန္းစာေတြ သင္ၾကားတဲ့အခါ လက္ေတြ႔လုပ္ဖို႔ ပိုၿပီးလုိအပ္ေနတယ္လုိ႔လည္း ျဖည့္စြက္ေျပာျပခဲ့တယ္။ ဥပမာ ေျမေဆြးလုပ္ဖုိ႔အတြက္ ကုန္ၾကမ္းေတြဘယ္လိုစုေဆာင္းမလဲဆုိတာ ေလ့လာဖို႔၊ ကိုယ့္နယ္က လက္သမားဆုိင္ေတြကို သြားၿပီးေလ့လာဖို႔ စတဲ့အခြင့္အေရးေတြ လုိအပ္ေနပါေသးတယ္။<br />
<br />
ကိုယ္ပိုင္စီးပြားေရးအေနနဲ႔ ဆရာႀကီး ဦးသိန္းထြန္းစိုးက ဇနီးသည္နဲ႔အတူ အိမ္ရဲ႕အျပင္ဘက္မွာ အိမ္ဆိုင္ေလးတစ္ဆုိင္ဖြင့္ၿပီး ဝင္ေငြရရွိေအာင္ ျဖည့္တင္းေပးပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ သူစိတ္အားထက္သန္တာကေတာ့ စာသင္ဖို႔ပါပဲ။ သူက တစ္သက္တာလုံး ဝါသနာပါခဲ့တဲ့ သင္ၾကားေရးအလုပ္ကို လုပ္ေန႐ုံတင္မကဘဲ ပညာရပ္အသစ္ေတြကိုလည္း ဆက္လက္ ေလ့လာေနေသးပါတယ္။ သူက အျပန္အလွန္သင္ၾကားေရး နည္းစနစ္ေတြကို ေလ့လာတဲ့အတြက္ ပိုေတာ္တဲ့ ဆရာတစ္ေယာက္ျဖစ္လာေစခဲ့တာလို႔ ေျပာျပပါတယ္။ “ကၽြန္ေတာ့္ရဲ႕ ေန႔စဥ္သင္ၾကားေရး လုပ္ငန္းေတြကို ထိထိေရာက္ေရာက္သင္ၾကားႏုိင္ဖို႔ ဘယ္လုိတိုးတက္ေအာင္လုပ္ရမလဲဆုိတာကို ေလ့လာရင္း စာေတြဖတ္ေနတုန္းပါ” လို႔ စိတ္အားထက္သန္တဲ့ အၾကည့္ေတြနဲ႔ ေျပာျပခဲ့တယ္။ “အၿငိမ္းစားယူၿပီးမွ ကၽြန္ေတာ့္ဘဝက ပိုၿပီး အဓိပၸါယ္ျပည့္ဝလာတယ္” လုိ႔လည္းဆိုပါတယ္။<br />
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-27994907851382573342019-04-30T15:45:00.004+06:302019-07-04T10:26:54.852+06:30Retired teacher helps children back to school<span style="font-size: x-small;">Written by Thein Than Tun</span><br />
<br />
For many people, retiring after 40 years of teaching would mean a rest from the classroom but not for Thein Tun Soe, 63. No sooner had he retired, U Thein Tun Soe carried on teaching, this time in a non-formal middle school education (NFMSE) centre in Loilin Lay, 40 minutes’ drive from Loikaw City in the Eastern part of Kayah State.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-aZW8W3h91oI/XMgRtoro4XI/AAAAAAAABLM/1WntIknwnZM7grSkEqAkTchTXxB3AIZCwCLcBGAs/s1600/MinzayarOo_UNICEF_NFMSE_055.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-aZW8W3h91oI/XMgRtoro4XI/AAAAAAAABLM/1WntIknwnZM7grSkEqAkTchTXxB3AIZCwCLcBGAs/s320/MinzayarOo_UNICEF_NFMSE_055.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div align="center" class="MsoCaption">
<span style="font-size: xx-small;">U Thein Tun Soe at the NFMSE centre in Loilin
Lay, Kayah State, Myanmar</span></div>
<div align="center" class="MsoCaption">
</div>
<div align="center" class="MsoCaption" style="line-height: 120%; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: xx-small;">©UNICEF Myanmar/2018/Minzayar Oo</span><o:p></o:p></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a name='more'></a>The NFMSE provides second chance education for children aged 13 and over who are out of school. The students have to study a six semester-course for at least three years. U Thein Tun Soe also had to complete a nine-day facilitator training provided by the Department of Alternative Education, with technical support from UNICEF.<br />
<br />
U Thein Tun Soe is now teaching the sixth semester and has 11 students, six girls and five boys. “I am impressed with their progress,” said Thein Tun Soe. “They are particularly good in calculus even the shopkeepers tell me that ‘when they come into our shops your students are calculating well what they owe and their change’.’’<br />
<br />
To accommodate children who have to supplement the family income, lessons are held only in the afternoon and evening. During the first five semesters of the NFMSE programme, children learn basic vocational skills, such as agricultural techniques, carpentry, bamboo weaving, petty trading and art, which are tailor-made for each semester. The sixth semester focuses on equipping children with both academic qualifications and basic vocational skills, so they can choose between entering full-time skilled labour or rejoining high school education under the formal school programme. “I’m now focusing on Myanmar language and mathematics in the academic curriculum, and carpentry and art in the vocational part,” said U Thein Tun Soe.<br />
<br />
Despite the gains, U Thein Tun Soe pointed out the NFMSE programme has challenges. Three of his students dropped out two girls left to work in neighbouring countries of Singapore and Thailand and one boy left to work in another part of Kayah State. Moreover, he faces challenges with teaching children of mixed abilities. “…the children who left school when they were in higher grades have little interest in academic lessons that they have already learnt in school, and children from lower grades are unable to participate well (as they find it too difficult).” U Thein Tun Soe also added children need more practice during the vocational lessons; learning, for example, how to gather raw materials for compost-making as well as having the chance to visit local carpentry shops.<br />
<br />
On a personal level, U Thein Tun Soe has supplemented his income by setting up a small shop which he and his wife run out of the family home. But it is teaching that he enthuses about. Not only is he doing his life-long passion, but he is continuing to learn new skills; he mentions that learning interactive teaching methods has made him a better teacher. “I am still reading and studying how to improve the effectiveness of my daily teaching activities,” said U Thein Tun Soe with a sparkle in his eye. After retirement, “my life is becoming more meaningful.”<br />
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-22577576920472364172019-04-30T15:22:00.001+06:302019-07-04T10:30:16.197+06:30"သမီးက မသန္စြမ္းဆိုေပမဲ့ တျခားသူေတြလုပ္ႏုိင္သလို သမီးလည္းလုပ္ႏုိင္တယ္၊ သန္လည္းသန္မာတယ္။"<span style="font-size: x-small;">စာေရးသူ - သိန္းသန္းထြန္း</span><br />
<br />
၁၀ ႏွစ္သမီးေလး နန္းၿငိမ္းစုစံဟာ ထူးခၽြန္တဲ့သူတစ္ေယာက္လုိ႔ ဆရာဆရာမေတြက ေျပာၾကပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ သူ႔အတန္းေဖာ္ေတြရဲ႕ အဆက္မျပတ္ စေနာက္မႈေတြေၾကာင့္ သူဟာသင္ခန္းစာေတြလြတ္သြားေလ့ရွိပါတယ္။ နန္းၿငိမ္းစုစံက “သမီး သိပ္စိတ္ဆုိးတာပဲ” လုိ႔မွတ္မွတ္ရရေျပာျပတယ္။ “တစ္ခါတေလ သမီးကိုစတဲ့သူေတြကို မ်က္လုံးေထာင့္ကပ္ၿပီးပဲၾကည့္လိုက္တယ္” လို႔ဆုိတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-3HH6EX05JjE/XMa-o6Su2YI/AAAAAAAABLE/E21F4X5MmDMRhRE11pqDiGPK0kB5UbqhgCPcBGAYYCw/s1600/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="999" data-original-width="1431" height="223" src="https://3.bp.blogspot.com/-3HH6EX05JjE/XMa-o6Su2YI/AAAAAAAABLE/E21F4X5MmDMRhRE11pqDiGPK0kB5UbqhgCPcBGAYYCw/s320/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<b><span lang="EN-GB" style="font-family: "times new roman" , serif;"> </span></b><b><span lang="EN-GB" style="font-family: , sans-serif; font-size: 8pt; line-height: 150%;"> </span></b><b><span style="font-family: , sans-serif; line-height: 150%;"><span style="font-size: xx-small;">အတန္းေဖာ္မ်ားႏွင့္အတူ
စာသင္ၾကားေနေသာ နန္းၿငိမ္းစုစံ ဓာတ္ပုံ- ေစာရန္ေနာင္</span><span style="font-size: 8pt;"><o:p></o:p></span></span></b></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a name='more'></a>စေနာက္တာေတြ သိပ္မ်ားလြန္းလာတဲ့အခါမွာေတာ့ ၿငိမ္းစုေလးဟာ အိမ္မွာပဲေနၿပီး ငိုေနခဲ့တယ္။ “သမီးအိပ္ရာထဲမွာပဲ လွဲေနၿပီးေတာ့ အေမနဲ႔ အစ္မကုိပဲစကားေျပာတယ္။ သမီးရဲ႕ အတန္းနဲ႔ သူငယ္ခ်င္းေတြကို သတိရတယ္” လုိ႔ေျပာျပတယ္။ ၿငိမ္းစုစံက သူ႔အေမကုိ သူနဲ႔အတူေက်ာင္းကိုလိုက္ခဲ့ၿပီး အတန္းပိုင္ဆရာမေရာ သူ႔ကိုစတဲ့ကေလးကိုပါ ေနာက္မစေအာင္ေျပာေပးဖုိ႔ ေျပာခဲ့ပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ ဒါက ဒီေလာက္မလြယ္ပါဘူး။ ကယားျပည္နယ္ လြိဳင္ေကာ္ၿမိဳ႕နယ္က ေထးငါးလ်ာေက်ာင္းမွာ တက္ေရာက္ေနတဲ့ ၿငိမ္းစုေလးဟာ ေျခေထာက္အတုတပ္ထားရတာေၾကာင့္ သူ႔ရြယ္တူကေလးေတြရဲ႕ စေနာက္တာကို ခံခဲ့ရပါတယ္။ သူမရဲ႕ေျခေထာက္က ငယ္စဥ္က ျဖစ္ပြားခဲ့တဲ့ ျပင္းထန္ကူးစက္ပိုးတစ္မ်ဳိးေၾကာင့္ ျဖတ္ေတာက္ခဲ့ရတာပါ။<br />
<br />
သူမရဲ႕ဆရာမျဖစ္တဲ့ ေဒၚျမင့္သီတာစိုးက တျခားကေလးေတြ နန္းၿငိမ္းစုစံကို ဘယ္လုိစေနာက္ၾကၿပီး ဖယ္ထားၾကတယ္ဆိုတာကို သတိျပဳမိေပမဲ့ ဒါကို ဘယ္လိုတားရမလဲဆုိတာ အေျဖရွာမရခဲ့ပါဘူး။ “ေန႔လယ္မုန္႔စားဆင္းခ်ိန္ေတြမွာ ကစားကြင္းေဘးမွာရပ္ၿပီး သူ႔သူငယ္ခ်င္းေတြ ကစားေနတာကို ေငးၾကည့္ေနတဲ့ သူ႔ကိုမၾကာခဏ ကၽြန္မေတြ႔ပါတယ္လို႔” ဆရာမက ေျပာျပပါတယ္။<br />
<br />
တျဖည္းျဖည္းနဲ႔ ပံ့ပိုးေပးတဲ့အခ်က္အလက္မ်ားစြာရဲ႕ အက်ဳိးေတြေၾကာင့္ အေျခအေနေတြ စၿပီးတုိးတက္လာခဲ့ပါတယ္။ ၿငိမ္းစုစံရဲ႕ ပညာေရးကိုဆက္ၿပီး ႀကိဳးစားသင္ယူမယ္ဆိုတဲ့ ခုိင္မာတဲ့ဆုံးျဖတ္ခ်က္၊ သူမရဲ႕မိဘေတြနဲ႔ ေက်ာင္းရဲ႕ပံ့ပိုးမႈ၊ ယူနီဆက္ ဆြီဒင္အမ်ဳိးသားေကာ္မတီကတစ္ဆင့္ H&M ေဖာင္ေဒးရွင္းရဲ႕ ေငြေၾကးပံ့ပိုးမႈနဲ႔ ပညာေရးဌာနကျပဳလုပ္တဲ့ အလုပ္႐ုံေဆြးေႏြးပြဲေတြပဲျဖစ္ပါတယ္။ အလုပ္႐ုံေဆြးေႏြးပြဲမွာ မသန္စြမ္းကေလးေတြအတြက္ ေက်ာင္းေတြနဲ႔ပိုၿပီးသဟဇာတျဖစ္ေအာင္ ဘယ္လုိေဆာင္ရြက္ေပးၾကမယ္ဆုိတာကို အေလးေပးေဆြးေႏြးခဲ့ၾကပါတယ္။ ယူနီဆက္က နည္းပညာဆုိင္ရာ ပံ့ပုိးမႈေတြေပးခဲ့ပါတယ္။<br />
<br />
ၿပီးခဲ့တဲ့ႏွစ္မွာ ကယားျပည္နယ္လြိဳင္ေကာ္ၿမိဳ႕နယ္တဝွမ္းက ေက်ာင္းအုပ္ဆရာဆရာမႀကီး ၁၂၃ ေယာက္နဲ႔အတူ ေက်ာင္းအုပ္ဆရာမႀကီး ေဒၚေဆြေဆြေအးကလည္း ယူနီဆက္က ပံ့ပိုးေပးတဲ့ မသန္စြမ္းကေလးငယ္ေတြကုိ ကူညီေပးေရးနဲ႔စပ္လ်ဥ္းတဲ့ သင္တန္းတစ္ခုကိုတက္ေရာက္ခဲ့ပါတယ္။ ေဒၚေဆြေဆြေအးက သင္တန္းမွာ မသန္စြမ္းကေလးငယ္ေတြတက္ေရာက္ႏုိင္ဖုိ႔ သဟဇာတျဖစ္တဲ့ ေက်ာင္းတစ္ေက်ာင္းျဖစ္ေအာင္ ဘယ္လိုဖန္တီးရမယ္ဆုိတာအျပင္ ရပ္ရြာအသိုက္အဝန္းထဲမွာလည္း အလားတူ သင္တန္းေတြဘယ္လိုေပးရမလဲဆုိတာေတြကိုပါ ေလ့လာခဲ့ရတယ္လို႔ ေျပာျပပါတယ္။<br />
<br />
ေက်ာင္းအုပ္ႀကီး သင္တန္းတက္ေရာက္ၿပီးျပန္ေရာက္လာတဲ့ ၂၀၁၈ ႏိုဝင္ဘာ ၂ ရက္ကေန ၂၀၁၉ ဇန္နဝါရီ ၁၇ ရက္အထိ သုံးလတာအတြင္းမွာ ဆရာမႀကီးေဒၚေဆြေဆြေအးက မိဘေပါင္း ၁၃၅ ဦးနဲ႔ ေက်ာင္းသူေက်ာင္းသားေပါင္း ၂၃၀ ေက်ာ္တို႔အတြက္ သင္တန္းမ်ား ဖြင့္လွစ္ႏုိင္ဖုိ႔ စတင္ကူညီခဲ့ပါတယ္။ ဆရာမႀကီးက ရပ္ရြာလူထုကို အဓိကပါးခ်င္တဲ့သတင္းစကားကေတာ့ “ရပ္ရြာထဲမွာ ေက်ာင္းေနအရြယ္ မသန္စြမ္းကေလးငယ္တစ္ဦး ေတြ႔ခဲ့မယ္ဆိုရင္ သူတုိ႔ကို ေက်ာင္းကိုပို႔ေပးပါ။ အစိုးရေက်ာင္းေတြအားလုံးက ကေလးေတြကိုလက္ခံဖို႔ အဆင္သင့္ပါ” လို႔ဆုိပါတယ္။ ဆရာမႀကီးက မိဘတခ်ဳိ႕ရဲ႕စကားကို ျဖည့္စြက္ေျပာျပခဲ့တာက “မိဘေတြက သူတို႔ရဲ႕ မသန္စြမ္းကေလးေတြကို ေက်ာင္းမပို႔ခ်င္ၾကတာက ကေလးေတြ ခြဲျခားဆက္ဆံခံရမွာ၊ ဒုကၡေရာက္မွာေတြကို စိုးရိမ္ၾကလို႔ပဲျဖစ္ပါတယ္။” ေဒၚေဆြေဆြေအးက မိဘေတြကို ထပ္ေလာင္းအာမခံေျပာၾကားလိုတာက ေက်ာင္းေတြက ကေလးေတြရဲ႕ သင္ၾကားေရးပိုင္းလြယ္ကူေခ်ာေမြ႔ေအာင္ ကူညီေပးဖို႔တင္မကဘဲ တျခားအေထာက္အပံ့ေတြျဖစ္တဲ့ အိမ္သာ၊ ေရခ်ဳိးခန္းအသုံးျပဳမႈေတြကိုပါ အဆင္ေျပေအာင္ ေဆာင္ရြက္ေပးၾကမွာျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
ေနာက္တစ္ခုကေတာ့ ဆရာမႀကီးက ၿငိမ္းစုေလးရဲ႕အတန္းမွာ ေဆြးေႏြးပြဲေလးတစ္ခုကိုလည္း စီစဥ္ေပးခဲ့ပါတယ္။ ေဆြးေႏြးပြဲအတြင္းမွာ သူက ကေလးသူငယ္ေတြရဲ႕ အခြင့္အေရး၊ က်င့္ဝတ္နဲ႔ တန္းတူညီမွ်မႈေတြကုိ အေလးေပးေျပာၾကားခဲ့သလို ဘယ္လုိခြဲျခားဆက္ဆံမႈမ်ဳိးကိုမွ သည္းခံမွာမဟုတ္ေၾကာင္းကိုလည္း ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။ နန္းၿငိမ္းစုစံက သူ႔အတန္းေဖာ္ေတြက သူ႔ကို မစေနာက္ေတာ့ဘဲ သူနဲ႔အတူလည္း ကစားေနၾကၿပီလုိ႔ ေျပာျပပါတယ္။ သူ႔အႀကိဳက္ဆုံးကစားနည္းေတြထဲက တစ္ခုကေတာ့ ဒီး-ထူ တန္ကစားနည္းလုိ႔ဆုိပါတယ္။ ကေလးတစ္ေယာက္က တိုင္တစ္တုိင္ကေန ေနာက္တစ္တိုင္ဆီကို မရပ္ဘဲနဲ႔ ဒီးလို႔ ေအာ္ၿပီးေျပးရမယ္၊ သူက ေနာက္ကေလးတစ္ေယာက္ သူမေနာက္က ေျပးမလိုက္ႏုိင္ေအာင္ တားရမွာလို႔ ကစားနည္းကို ရွင္းျပတယ္။ “သမီးက ဒီး-ထူ တန္ကစားနည္းကို သိပ္ႀကိဳက္တယ္”လုိ႔ ၿငိမ္းစုက ေျပာျပခဲ့တယ္။<br />
<br />
ေထးငါးလ်ာရြာမွာ ကုန္စုံဆုိင္ေလးဖြင့္ထားတဲ့ သူ႔မိခင္က ခုေနာက္ပိုင္း ၿငိမ္းစုက သူ႔မုန္႔ေတြကုိ သူငယ္ခ်င္းေတြကို ေကၽြးရတာလည္း သေဘာက်ေနတယ္။ “သူ႔ကို မုန္႔ေတြနဲ႔ အသီးအႏွံေတြမ်ားမ်ား မထည့္ေပးလုိက္ရင္ သူက မေက်နပ္ဘူး” လို႔ ေျပာျပပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-0t78ud46iE4/XMa-ialkuUI/AAAAAAAABLA/EvK-IQzr0CMk3L7_8I51jNUsj7Y2qQ2rwCPcBGAYYCw/s1600/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="724" data-original-width="1224" height="189" src="https://2.bp.blogspot.com/-0t78ud46iE4/XMa-ialkuUI/AAAAAAAABLA/EvK-IQzr0CMk3L7_8I51jNUsj7Y2qQ2rwCPcBGAYYCw/s320/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<b><span lang="EN-GB" style="font-family: , sans-serif; font-size: 10pt; line-height: 150%;"> </span><span lang="EN-GB" style="font-family: , sans-serif; line-height: 150%;"><span style="font-size: xx-small;"> </span></span></b><b><span style="font-family: , sans-serif; line-height: 150%;"><span style="font-size: xx-small;">ေက်ာင္းတက္ေရာက္ေနသည့္
နန္းၿငိမ္းစုစံ။ ဓာတ္ပုံ ေစာရန္ေနာင္</span><span style="font-size: 8pt;"><o:p></o:p></span></span></b></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
ဒါေပမဲ့ အခုသုံးတန္းေရာက္ေနၿပီျဖစ္တဲ့ နန္းၿငိမ္းစုစံအတြက္ ပညာေရးက သူ႔အတြက္ေမာင္းႏွင္ေပးေနတဲ့ အင္အားတစ္ခုပါ။ “သမီးက ဆရာဝန္ျဖစ္ခ်င္တာ။ သမီးက မသန္စြမ္းဆိုေပမဲ့ တျခားသူေတြလုပ္ႏုိင္သလို သမီးလည္းလုပ္ႏုိင္တယ္၊ သန္လည္းသန္မာတယ္။ တစ္ေန႔က်ရင္ သမီးအိပ္မက္ေတြ တကယ္ျဖစ္လာေစရမယ္” လို႔ၿငိမ္းစုက ယုံၾကည္မႈရွိတဲ့အၿပဳံးနဲ႔ ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။<br />
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2058020119552380928.post-69850108140584167992019-04-29T15:39:00.002+06:302019-07-04T10:30:47.458+06:30"Of course, I have a disability, but I am capable and strong to do things like any other person" <span style="font-size: x-small;">Written by Thein Than Tun</span><br />
<br />
Teachers say 10-year-old Nan Nyein Su San is a high achiever but she used to miss lessons due to constant teasing from her classmates. “I got very angry,” remembered Nan Nyein Su San. “Sometimes I just gave the teasers a sideways stare.”<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3HH6EX05JjE/XMa-o6Su2YI/AAAAAAAABK8/bSScHU9CWJwLaW9pvXCqgXSJiB8sjp-lQCLcBGAs/s1600/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="999" data-original-width="1431" height="223" src="https://1.bp.blogspot.com/-3HH6EX05JjE/XMa-o6Su2YI/AAAAAAAABK8/bSScHU9CWJwLaW9pvXCqgXSJiB8sjp-lQCLcBGAs/s320/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Nan Nyein Su San studying with her classmates. Photo by Sao Yan Naung</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a name='more'></a>When the teasing became too much for her, Nan Nyein Su San stayed at home, and cried. “I used to just lie in bed, talking only to my mother and sister. I missed my classes and friends,” she said. Nan Nyein Su San would then ask her mother to go with her to the school to talk to both her class teacher and the child who was teasing her to “tell the child not to do so.” But it was not that simple. Nan Nyein Su San, who attends Htay Ngar Lyar School in Loikaw Township in Kayah State, was being teased by her peers because she has an artificial foot; her foot was amputated when she was very young due to a severe infection.<br />
<br />
Her teacher, Daw Myint Thida Soe, was aware how the other students were teasing and excluding Nan Nyein Su San but she used to be at a loss of how to stop it. “I often saw her standing and gazing beside the playground at her friends playing during the break,” said Daw Myint Thida Soe.<br />
<br />
Gradually, the situation began to improve probably due to a combination of factors: Nan Nyein Su San’s determination to continue with her education; support from her parents and the school; and a workshop provided by the Ministry of Education, with a financial contribution from the H & M foundation through the Swedish National Committee for UNICEF. The workshop focus was on how to make the school friendlier to children with disabilities. UNICEF provided technical support.<br />
<br />
Last year, along with 123 head teachers from Loikaw Township, Kayah State, the head teacher, Daw Swe Swe Aye attended a UNICEF supported orientation on assisting children with disabilities. Daw Swe Swe Aye said they learnt how to create a school that is friendly towards children with disabilities as well as how to conduct similar orientations in the communities.<br />
<br />
Soon after she returned from the head teacher training, Daw Swe Swe Aye began facilitating a series of orientations with a total of 135 parents and 230 students over three months from 2 November 2018 to 17 January 2019. Daw Swe Swe Aye said her main message to community members was: “if you find a school-aged child with a disability in the community, please send them to school; all government schools are ready to accept them.” Daw Swe Swe Aye added some parents said, “they didn’t want to send their child with a disability to school, because they were worried the child would be discriminated against or that the child would get into trouble.” Daw Swe Swe Aye reassured them that the school will adapt to the children which meant not just facilitating learning for the children but also adapting facilities, like toilets and washrooms.<br />
<br />
In addition, Daw Swe Swe Aye facilitated a session with Nan Nyein Su’s class. During discussions, she stressed children's rights, ethics and equality, and how any form of discrimination would not be tolerated.<br />
<br />
Nan Nyein Su San said her classmates no longer tease her and also play with her. One of her favourite games, Nan Nyein Su San said, is “Dee-Htoo Tan.” She explained how a child must run shouting “deee……..” without stopping from one post to another; if she stops another child can run after her. “I like the Dee-Htoo Tan game very, very much,” said Nyein Su.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-0t78ud46iE4/XMa-ialkuUI/AAAAAAAABK4/SJwFtpaG39wcAKQrBjB2waTrkgfa4cfFgCLcBGAs/s1600/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="724" data-original-width="1224" height="189" src="https://2.bp.blogspot.com/-0t78ud46iE4/XMa-ialkuUI/AAAAAAAABK4/SJwFtpaG39wcAKQrBjB2waTrkgfa4cfFgCLcBGAs/s320/Nan%2BNyein%2BSu%2BSan%2Bby%2BSao%2BYan%2BNaung_1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Nan Nyein Su San at school. Photo by Sao Yan Naung</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
Her mother, who has a small grocery shop at Htay Ngar Lyar village, added that these days Nan Nyein Su San also likes to share snacks with her friends. “If I don’t pack enough snacks and fruits, she is not satisfied.”<br />
<br />
But for Nan Nyein Su San, who is now in Grade 4, her studies are the driving force. “My dream is to become a doctor. Of course, I have a disability, but I am capable and strong to do things like any other person. One day, my dream will come true.” said Nyein Su with a confident smile.<br />
<div>
<br /></div>
UNICEF Myanmarhttp://www.blogger.com/profile/06801469503962322675noreply@blogger.com0